Hogyan hat a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése a tanulmányi szerződésre?

A tanulmányi szerződés lényege, hogy a munkáltató támogatást nyújt a munkavállaló részére, amiért cserében a munkavállaló arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn keresztül nem szünteti meg munkaviszonyát felmondással. Ha a munkavállaló a tanulmányi szerződésben foglaltakat megszegi, a munkáltató elállhat a tanulmányi szerződéstől, és visszakövetelheti az általa nyújtott támogatást. A munkavállaló felmondása ennek megfelelően szerződésszegésnek minősül. Mi a sorsa azonban a tanulmányi szerződésnek abban az esetben, ha a munkaviszonyt a felek közös megegyezéssel szüntetik meg? Vissza kell-e fizetni a kapott támogatást?

A kialakult bírói gyakorlat szerint akkor minősül a munkavállaló szerződésszegésének a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése, ha a közös megegyezést maga a munkavállaló kezdeményezi. (Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 10. 114/1999. sz. ügyben hozott EBH 2000.250. számon közzétett határozat, Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.251/2005/5.). Ebben az esetben a kapott támogatást a munkavállalónak vissza kell fizetnie. Azonban, ha a közös megegyezést a munkáltató kezdeményezte nincs akadálya annak, hogy a támogatás rendezéséről egymás közötti viszonyukban ettől eltérő módon határozzanak a felek.

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek között határozatlan időre szóló munkaviszony jött létre. E képzéssel összefüggésben a felek tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy munkaköre betöltéséhez előírt képzettség megszerzése érdekében az egyik egyetem önköltséges képzésen vesz részt, valamint, hogy ezt követően 5 évig nem szünteti meg az alperesnél fennálló jogviszonyát.

Két év elteltével a felperes kezdeményezésére a felek közös megegyezéssel megszüntették a munkaviszonyt. A megállapodásról készült okiratban rögzítették, hogy a felperes elismeri az alperes tanulmányi szerződésből eredő követeléseit, és ennek megfelelően a felperes x forintot megfizetett az alperesnek.

Ezt követően a felperes bírósághoz fordult, keresetében x forint visszafizetésére kérte kötelezni az alperest, valamint annak megállapítását igényelte, hogy tanulmányi munkaidő-kedvezményre juttatott távolléti díj visszafizetésének kötelezettsége nem terheli, mivel a tanulmányi szerződés értelmében őt, mint munkavállalót csak az általa közölt rendes felmondás esetén terhelte volna visszafizetési kötelezettség, a jogviszony azonban közös megegyezéssel szűnt meg. Ebből következően a jogviszonyt közös megegyezéssel megszüntető megállapodás felperes fizetési kötelezettségeiről rendelkező pontja ellentétes a tanulmányi szerződésben foglaltakkal.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes érvelése helytálló, és nem köteles visszafizetni a tanulmányi munkaidő-kedvezményre juttatott távolléti díj és az azzal kapcsolatos járulékok összegét, azonban az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

Végül a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A munkaviszonyt megszüntető közös megegyezést a Kúria a tanulmányi szerződés közös megegyezés általi megszüntetéseként értékelte, hiszen azt a felperes kezdeményezte, valamint abban a felek a tanulmányi szerződés alapján teljesített szolgáltatás és ellenszolgáltatás sorsát végleg rendezték: a jövőre nézve alperes nem tartott igényt a tanulmányok folytatására, viszont az általa teljesített kifizetések megtérítésére igen, mely követelést a felperes elismerte és azok megtérítését vállalta.

Jogi segítségre van szüksége a fenti témában?

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Share on print
Nyomtatás