A COVID-19 világjárvány és az Ukrajnában zajló háború hatásai következtében rendkívül magas áremelkedés következett be a gazdaság egyes szektoraiban. A 2022-es évben átlagosan 14,5 %-os volt az infláció mértéke, míg 2022. december hónapban az áremelkedés mértéke a 24,5%-ot is elérte. Az építőipari kivitelezési tevékenységek ára is jelentősen nőtt, a 2022-es év végére az áremelkedés ezen területen elérte a 26,2 %-os mértéket.

A magas inflációra való tekintettel felmerül a kérdés, hogy a szerződő felek közötti tartós jogviszonyokban a nagymértékű infláció, a nyersanyagárak emelkedésének kockázatát melyik szerződő fél köteles viselni, illetve milyen módon lehet erre hivatkozással a szerződéses kötelezettségeket módosítani, vagy a szerződésben foglalt kötelezettség alól mentesülni.

Vis maior

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) alapján a szerződéses kötelezettség alól a felek kivételesen abban az esetben mentesülhetnek, ha a szerződés megkötését követően előre nem látható külső körülmény következett be, amely miatt lehetetlenné vált a szerződéses kötelezettség teljesítése, vagyis vis maior következett be.

A Ptk. a vis maior fogalmát nem határozza meg, így annak tartalma a bírói gyakorlat alapján került kialakításra. A bírói gyakorlat a vis maior kifejezést olyan természeti, vagy emberi eredetű „ellenállhatatlan erővel” azonosítja, mely abszolút jellegű, azaz az ember számára elérhető eszközökkel nem hárítható el és így az érvényesen létrejött szerződés teljesítését nem csupán megnehezítik, hanem lehetetlenné teszik. Ilyen lehet például a háború, forradalom, illetve pénznem megszűnése új pénznem bevezetése nélkül.

A vis maior bekövetkezése azonban önmagában még nem alapozza meg a fél szerződéses kötelezettsége alóli mentesülést, ugyanis szükséges az is, hogy a szerződéses kötelezettség teljesítésének elmaradása és a vis maior között szoros ok-okozati összefüggés álljon fent.

A bíróságok minden szerződés esetében egyedileg vizsgálják az eset összes körülményét figyelembe véve, hogy az adott esemény a felek között létrejött jogviszony tekintetében vis maiornak tekinthető e, ugyanis a feleknek lehetőségük van a szerződésben meghatározni, hogy milyen körülményeket tekintenek vis maiornak és annak bekövetkezésének milyen következményei lehetnek.

A feleknek a szerződéses kötelezettség alóli mentesülésre abban az esetben van lehetőség, ha a szerződő fél bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

Egy nemrég zárult peres ügyben a bíróság kimondta, hogy önmagukban a gazdasági válságjelenségek a szerződésszegés következményei alóli mentesülést megalapozó körülményként – vis maior – nem értékelhetőek csupán arra hivatkozva, hogy a szerződésszerű teljesítés a kötelezett oldalán fokozott többletköltséget, így nehézséget okoz.

A perbeli esetben a felek között adásvételi szerződés jött létre, melyben az eladó kötelezettséget vállalt arra, hogy a felek által a szerződésben meghatározott időpontban a felek által előre meghatározott vételár ellenében szolgáltatja az adott terméket a vevő részére. A szerződés megkötését követően az adott termék felvásárlási ára tekintetében A COVID-19 világjárvány hatására 20-30%-os áremelkedés következett be rövid időn (2-3 hónapon) belül, melyre való tekintettel az eladó a szerződésben kikötött vételár ellenében nem tudta teljesíteni a szerződést.

Az eladó szerződésszerű teljesítésének elmaradására tekintetettel a vevő elállt a szerződéstől és kérte a szerződésszegés következtében keletkezett kárának a megtérítését.

A bíróságnak mindenekelőtt arról kellett döntenie, hogy a perbeli termék árának változása -ca felek szerződésében foglaltak figyelembevételével is – minősíthető-e olyan vis maior jellegű körülménynek, melyre figyelemmel az eladó mentesül a szerződéses kötelezettsége alól.

A bíróság által megállapításra került, hogy az adásvételi szerződés megkötését követő árváltozás a szerződés teljesítését nem lehetetlenítette el, csupán költségesebbé tette azt. Továbbá a perbeli termék piaci árának növekedése az eladó ellenőrzési körén kívül merült fel, azonban – az eladó helyzetében levő személlyel szemben alkalmazandó objektivizált mérce alapulvételével – már a szerződéskötés időpontjában is előre látható volt.

A bíróság ítéletében arra hivatkozott, hogy a kialakult bírói gyakorlat alapján abban az esetben, ha az árak emelkedése a szerződéses kötelezettség teljesítését nem megakadályozta, csak gazdaságtalanná, vagy gazdaságtalanabbá tette, akkor a szerződéses kötelezettség alóli mentesülési okként ezen körülmény nem értékelhető, így az eladó nem mentesülhetett erre hivatkozással a szerződéses kötelezettsége alól.

Bírósági szerződésmódosítás

A szerződésszegés elkerülésének lehetséges módja a felek között létrejött szerződés módosítása. Azonban a Ptk. szabályai alapján főszabály szerint a szerződést a felek közös megegyezéssel módosíthatják. Egyoldalúan kizárólag akkor módosíthatja valamelyik fél a szerződést, ha ezt a szerződésben kikötötték, vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja. A felek általi szerződésmódosításon kívül van lehetőség bármelyik fél által a szerződés bíróság általi módosítását kérni és ezzel érvényesíteni a „clausula rebus sic stantibus” elvét, amely a szerződési jogban a szerződésben beállott alapvető változásokra utal.

A bíróság általi szerződésmódosításnak azonban szigorú feltételei és korlátai vannak. A bíróság kizárólag abban az esetben jogosult módosítani a szerződést, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené a kérelmező félnek, és

• a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható,
• a körülmények megváltozását nem ő idézte elő, és
• a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.

Tehát nem kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását az a szerződő fél, akinek a körülmények változásával a szerződéskötéskor számolnia kellett, vagyis a körülmény előre látható volt, vagy az a rendes üzleti kockázatába tartozik, továbbá az sem, aki a változásokat maga idézte elő.

A bírói gyakorlat több esetben úgy foglalt állást, hogy a piaci viszonyok között a gazdasági körülmények akár drasztikus megváltozása az üzleti kockázat része, amely a szerződési jogi kapcsolatok tartalmát nem változtatja meg. A megváltozott piaci viszonyok miatt kialakult érdeksérelem csak szerződési jogi eszközök igénybevételével orvosolható. Továbbá a bíróság hangsúlyozza azt is, hogy alapvetően mindkét fél érdekeinek az összevetése szükséges, ezáltal teremtve meg az egyensúlyt a szolgáltatás – ellenszolgáltatás között. Fontos tartalmi korlátja a szerződés bíróság általi módosításnak, hogy egy fél jogi érdeke se sérüljön.

Tehát a bíróság a konkrét eset összes körülményét figyelembe véve dönt arról, hogy a bíróság általi szerződésmódosítás feltételei fennállnak e vagy sem.

A gazdasági hatások korlátozása a szerződésben

A felek közötti tartós jogviszonyokat szabályozó szerződések legtöbb esetben tartalmazzák, hogy a szerződésben kikötött ellenértrék összege egy év leteltét követően az infláció mértékével módosítható. Azonban a felek megállapodása alapján van lehetőség a szerződésben maximalizálni az infláció, vagyis az áremelkedés lehetséges mértékét, mellyel megakadályozható, hogy a szerződésben kikötött ár a fél teljesítőképességét meghaladóan megemelkedjen.

A Ptk. rendelkezik pénztartozás esetén a kamat, illetve a késedelmi kamat mértékéről is, mely megegyezik a jegybanki alapkamattal, illetve gazdálkodó szervezetek esetén annak nyolc százalékponttal emelt mértékével. A felek megállapodása alapján azonban van lehetőség a szerződésben a Ptk. szabályaitól eltérő ügyleti kamat, illetve késedelmi kamat mértéket is megállapítani, így elkerülhető, hogy kedvezőtlen gazdasági hatások (jegybanki alapkamat emelkedése) esetén jelentősen növekedjen ezek mértéke.