Az elévülés megszakításának okai nem a felek jogaira és kötelezettségeire, hanem az igényhelyzetben lévő alanyi jog kikényszeríthetőségére vonatkozó szabályok. A felek szerződési szabadsága ezért eltérő elévülés-megszakítási okok meghatározására nem terjed ki, azaz a Polgári Törvénykönyv szerinti elévülés-megszakítási okok köre nem bővíthető.

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes a felperes jogelődjével 2016. évben szerződést kötött, amelyben megállapodtak, hogy a szerződésből eredő polgári jogi igények a követelés esedékességének napján hatályos jogszabályi rendelkezések szerinti időben évülnek el. A felek a szerződésben abban is megállapodtak, hogy bármely fél által a másik fél részére igazolhatóan megküldött fizetési felszólítás megszakítja az elévülést. Az alperesnek 2019. évben tartozása keletkezett, melynek rendezésére a felperesi jogelőd 2021. évben írásban felszólította az alperest. A fizetési felszólítás azonban az alperes által a szerződésben megadott lakcímről „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. A felperesi jogelőd a tartozást 2021. évben engedményezte a felperes részére. A felperes írásban 2021. évben tájékoztatta az alperest az engedményezésről és felszólította a tartozás rendezésére. Az alperes részére kiküldött engedményezési értesítő és fizetési felszólítás az alperes címéről „elköltözött” jelzéssel érkezett vissza. A felperes 2023. évben írásban arról tájékoztatta az alperest, hogy a követelés elévült, azonban az elévülés a fizetési kötelezettségét nem érinti, aminek az alperes nem tett eleget.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperes fizetési kötelezettségének teljesítése és a kifizetésig esedékes törvényes mértékű kamata megfizetése iránt.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest a tartozás és a késedelmi kamatai megfizetésére.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Polgári Törvénykönyv elévülésre vonatkozó rendelkezései nem tekinthetőek kizártnak, az elévülés megszakadásának okai a felek által szerződéses úton bővíthetőek.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

A Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek találta az alábbiak szerint. A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Polgári Törvénykönyv rendelkezésének megsértésével állapították meg, hogy a felek az elévülés megszakadásának a Polgári Törvénykönyvben írt okait, a Polgári Törvénykönyv elévülésre vonatkozó rendelkezéseit szerződéses úton bővíthetik. A Polgári Törvénykönyv alapján a szerződő felek a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseitől a szerződésben egyező akarattal kizárólag a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezésektől térhetnek el, ha törvény nem tiltja az eltérést. Az elévülés szabályai kilépnek a felek jogait és kötelezettségeit szabályozó relatív természetű kötelmi szabályok terrénumából, az elévülés az alanyi jog érvényesíthetőségét zárja ki, ezzel félre nem tehető törvényi parancsként érvényesül a bíróság számára a polgári eljárásokban. Az elévülés szabályai elvi jelentőségű és többnyire érinthetetlen jogtételek, amelyektől a felek által történő eltérés nem ismerhető el érvényesnek. Az elévülés szabályai nem a felek kötelmi természetű jogait és kötelezettségeit határozzák meg, hanem az adott jogintézmény törvényi tartalmát, az ettől való bármilyen eltérés a polgári jog rendszeréből való kilépéshez vezetne. Az elévülés megszakításának okait egzakt módon, törvényi szinten kell meghatározni, mert azok nem a felek jogaira és kötelezettségeire, hanem az igényhelyzetben lévő alanyi jog kikényszeríthetőségére (bírósághoz fordulás jogára) vonatkozó szabályok, a felek szerződési szabadsága ezért eltérő okok meghatározására nem terjedhet ki külön törvényi engedély nélkül.

A felek sem az egyedi szerződéseikben, sem egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekben nem térhetnek el az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezésektől, azok köre nem bővíthető. Ezekből az vonható le, hogy a felperes fizetési felszólításai nem eredményezhették az elévülés megszakadását, tekintet nélkül arra, hogy azok szabályszerű kézbesítésére sor került-e, avagy sem.