A bíróság szakkérdésben – egyéb bizonyítékok mérlegelésére, illetve a logika általános szabályaira figyelemmel – csak akkor térhet el a szakvéleménytől, ha az azzal kapcsolatos aggályok további szakértői bizonyítás útján sem voltak tisztázhatók, illetve a szakértő nem kategorikus, hanem csupán valószínűségi véleményt adott.
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes az örökhagyó korábbi kapcsolatából származó gyermeke, míg az I. rendű alperes a túlélő házastársa, a II. és a III. rendű alperesek pedig közös gyermekeik. Az örökhagyó hagyatékát a közjegyző végrendelet alapján ideiglenes hatállyal az alpereseknek adta át, mivel az örökhagyó a felperest a végrendeletében kitagadta, így a hagyatékból nem részesült. A hagyaték átadása alapjául szolgáló allográf végrendeletben (más által írt végrendelet), amely a hagyaték átadását szolgálta, szerepelt az örökhagyó névaláírása, valamint a két tanú aláírása „előttünk mint tanúk előtt” megjelöléssel.
A felperes a keresetében a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte a végrendelet alaki követelményeinek hiánya miatt többek között azért, mert a végrendeleten nem az örökhagyó aláírása szerepel.
Az elsőfokú bíróság a végrendelet érvénytelenségét megállapította tekintettel arra, hogy az örökhagyó aláírásának vizsgálatára kirendelt igazságügyi írásszakértő aggálytalan szakvéleményében kategorikusan kizárta, hogy a végrendeleten lévő aláírás az örökhagyótól származik, megállapította, hogy azt idegen személy hamisította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az elsőfokú bíróság által beszerzett aggálytalan írásszakértői vélemény ugyan kimondta, hogy a végrendeleten lévő aláírás nem az örökhagyótól származik, azonban a végrendeleti tanúk ezzel ellentétes vallomást tettek. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a jogszabály alapján a bizonyítékoknak nincs „szabott értéke” és az adott esetben a felperes nem bizonyította azt, hogy az örökhagyó a perbeli végrendeletbe foglalt tartalommal nem kívánt végrendeletet tenni. A másodfokú bíróság a végrendeleti tanúk vallomását megkérdőjelezhetetlennek, ugyanakkor az igazságügyi szakértői véleményt aggálytalannak találta, azonban rámutatott arra, hogy nem lehet olyan tényállás, amelyben a két, egymással ellentétben álló állítás egyidejűleg igaz lehetne. A másodfokú bíróság az eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményének mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az aláírás az örökhagyótól származik. A másodfokú bíróság ezen következtetését azzal indokolta, hogy a tanúk az örökhagyó végrendeletben kifejezett akaratát és aláírásának tényét igazolták, a végrendelet pedig a felperes és az örökhagyó közötti kapcsolatfelvételt megelőzően keletkezett.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A Kúria határozatában kifejtette, hogy a bizonyítás eredményének mérlegelése a jogalkalmazói szabadság területe, annak csupán kereteit rögzíti az eljárási törvény. Azonban a kézírás, névaláírás valódiságának vizsgálata szakkérdésnek minősül. A szakértő véleményét szakkérdésben csak további szakértői bizonyítással lehet felülbírálni, a bíróság csak a logika szabályainak való megfelelését és a per egyéb adataival összevetett értékelését végezheti el. Jelen esetben a szakvélemény alapján aggálytalanul megállapítható volt, hogy a végrendeleten lévő aláírás nem az örökhagyótól származik. Az a körülmény, hogy a végrendeleti tanúk meghallgatásuk alkalmával azt vallották, hogy a végrendeletet az örökhagyó az ő jelenlétükben írta alá, a végrendelet e jellegén – az aggálytalan és kategorikus szakvéleményt tekintve – nem változtathat. A tanúvallomás akkor adhat okot a szakvéleményben foglaltaktól való eltérésre, ha a szakértő maga is csak úgynevezett „valószínűségi” véleményt ad, vagy a szakvéleménnyel kapcsolatos aggályok többszöri kiegészítés, esetleg új szakértő kirendelése után sem voltak tisztázhatók. A szakvéleményben a szakértői megállapítás kategorikus volt, így a szakvéleményben foglaltaktól való eltérés lehetősége jelen ügyben nem állt fenn. A másodfokú bíróság ítélete az előbbiekre tekintettel jogszabálysértő volt, így azt a Kúria hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság helyes és megalapozott ítéletét helybenhagyta.
