A Kúria Munkaügyi Kollégiuma egy nemrégiben közzétett eseti döntésében rámutatott, hogy amennyiben a munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozat a postai kézbesítés szabálytalansága esetén nem jut el a címzetthez, a jognyilatkozatot tevő bizonyítási érdeke a közlés, azaz a kézbesítés tényleges megtörténtének igazolása.
A határozat alapjául szolgáló tényállásban a felperes munkavállaló az alperes munkáltatóval állt munkaviszonyban. A munkáltató döntésének következtében a munkavállaló munkaviszonya írásban indokolt felmondással megszüntetésre, és a felmondás postai úton megküldésre került a munkavállaló részére. A munkavállaló új lakóhelyre költözött, új címét nem jelentett be munkáltatója részére, azonban a postán utánküldési szolgáltatást igényelt, melynek tényét a lakása postaládáján is feltüntette. A kézbesítést végző postai alkalmazott a tértivevényre felvezette a kézbesítés megtörténtét. A munkavállaló ezt követően vitatta a felmondás kézbesítésének a megtörténtét, és többször kérte az átvételt igazoló tértivevény bemutatását mind a munkáltató, mind a HR munkatársai részéről, ez azonban nem történt meg. A munkáltató a későbbiek folyamán e-mailben tájékoztatta, hogy álláspontja szerint a felmondása közöltnek tekintendő. A munkavállaló sérelmezte, hogy a felmondást vele nem közölték, azt postai úton nem vette át, valamint annak indokai sem ismertek számára.
A fentiek következtében a munkavállaló peres eljárást kezdeményezett a munkáltatóval szemben, és a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére történő hivatkozással kérte, hogy az alperes eredeti munkakörébe helyezze vissza, továbbá az elmaradt munkabért részére fizesse meg. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi. I. törvény (továbbiakban: Mt.) szerint vita esetén a jognyilatkozatot tevő fél viseli a bizonyítási terhet annak kapcsán, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént-e. Ennek értelmében a jelen ügyben az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy nem a felperesnek kell viselnie a sikertelen kézbesítés következményeit, még abban az esetben sem, ha megváltozott lakcímét nem jelentette be az alperes részére. A lakcím bejelentés nem bír nagy jelentőséggel jelen esetben, tudatában annak, hogy a felperes utánküldési szolgáltatást vett igénybe. Az utánküldési szolgáltatás esetén ugyanis a küldeményt akkor is az új, adott időpontban érvényes lakcímére kellett volna kézbesíteni, ha ezt a lakcímet a felperes a munkáltatónál nem jelentette be. A felmondás kézbesítésének megtörténtét így egyértelműen az alperesnek kellett volna bizonyítania, melyre tekintettel a felperes kereseti kérelmének megfelelően az alperes marasztalásra került. Az eljárás folyamán sor került a kézbesítő kihallgatására is, azonban nyilatkozatai annyira zavarosnak bizonyultak, hogy a bíróság döntése alapján ezeket végül nem tudta valónak elfogadni. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. Ismertette, hogy a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a postai kézbesítés szabálytalansága esetén az alperes bizonyítási érdeke a közlés, azaz a kézbesítés tényleges megtörténtének igazolása. Tekintettel arra, hogy még a járványügyi szabályozás miatti különleges kézbesítési rend is megköveteli a tértivevényes küldemények esetén, hogy megtörténjen az átvevő nevének, valamint személyazonosságának az azt igazoló okmánnyal történő megállapítása, így ennek elmulasztása a kézbesítést végző személynek róható fel. Ez a tény viszont nem változtat azon, hogy az alperesnek kell bizonyítani a kézbesítés megtörténtét. Nem hivatkozhat jogosan az alperes továbbá arra sem, hogy a felperes nem jelentette be lakcímének megváltozását, ugyanis az előbbiekben már említésre kerülő utánküldési szolgáltatás okán, a kézbesítés meghiúsulásának kiváltó oka nem a bejelentés hiánya. Mindezen indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Postai úton közölt felmondás esetén tehát nagyon fontos annak ellenőrzése, hogy a kézbesítés valóban megtörtént-e, javasolt a tértivevényen szereplő aláírás ellenőrzése, továbbá jogvita esetén a postai szolgáltató felkeresése is az ügyben, tekintettel arra, hogy a jognyilatkozatot tevő félnek kell bizonyítania a kézbesítés tényleges megtörténtét.