A Kúria határozatában kimondta, hogy az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg, ha már a hitelező szerződésen alapuló követelésének bejelentése előtt vitatta a követelés jogalapját. Továbbá nem szükséges a fizetésképtelenség megállapításának elkerüléséhez, hogy az adós a hitelező újabb intézkedései kapcsán minden esetben megerősítse az egyszer már közölt és vissza nem vont álláspontját.

Az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint a hitelező a felek kizárólagos forgalmi szerződésének megszegésére alapított követelése megfizetése iránt igényt jelentett be az adóssal szemben. Az adós ezt az igényt visszautasította arra hivatkozással, hogy a felek között nem jött létre kizárólagos forgalmazási szerződés. A követelés adós általi visszautasítását követően a hitelező a követeléséről számlát állított ki az adós részére, azonban azt az adós nem teljesítette. A számla teljesítésének elmaradására tekintettel a hitelező felszólította az adóst a fennálló tartozás megfizetésére.

A hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) alapján az adós fizetésképtelensége megállapítása és felszámolásának elrendelése iránt kérelmet terjesztett elő a kizárólagos forgalmi szerződés megszegése alapján fennálló nem vitatott tartozása miatt. Az adós a fizetésképtelenségi feltételek hiánya miatt az eljárás soron kívüli megszüntetését kérte.

Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette, amelyet a hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság helybenhagyott. A másodfokú bíróság megállapítása szerint az adós a hitelező kérelmének alapját képező tartozást megállapíthatóan vitatta, továbbá a hitelező által kiállított számla és a fizetési felszólítása tartalmában nem felelt meg a törvényes követelményeknek, így nem valósult meg a követelés nem vitatott jellege. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a hitelező követelése a számla kiállítása és annak pontos összegszerű közlése előtt is vitássá volt tehető, ennélfogva az adós első vitató nyilatkozata vitatottá tette a hitelező igényét. Az adósnak a vitatást nem kellett a számla kézbesítése után megismételnie, továbbá a vitatás szempontjából a számla visszaküldésének elmaradása nem bír jelentőséggel.

A hitelező által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria az alábbiakra tekintettel a másodfokú bíróság jogerős végzését hatályában fenntartotta.

A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban, hogy a Cstv. szabályai nem zárják ki, hogy az adós a követelés jogalapját, jogcímét már a követelés összegszerű bejelentése előtt vitatottá tegye. Ebből következően a hitelező az adós által jogalapjában már visszautasított igényre hiába küld ezt követően az igénybejelentést tartalmazó fizetési felhívást, majd fizetési felszólítást. A Kúria megállapította azt is, hogy a fizetésképtelenség elkerüléséhez nem szükséges, hogy a hitelező újabb intézkedései kapcsán az adós minden esetben megerősítse az egyszer már közölt és vissza nem vont álláspontját. Helyesen következtetett ezért a másodfokú bíróság a jogerős végzésben arra, hogy a követelést az adós a Cstv. rendelkezéseinek megfelelő tartalommal, írásban és a hitelező fizetési felszólítását megelőzően vitatta, amire tekintettel az adós felszámolása nem volt elrendelhető.