A Kúria határozatában megállapította, miszerint az előreláthatóság, mint anyagi jogi korlát a megtérítendő kárkövetkezményeket határozza meg, arra az alperesnek kell kifogásként hivatkoznia a perben. A Kúria határozatában megállapította azt is, hogy amennyiben a szakértői vélemény által alátámasztottan a halálesethez az egészségügyi szolgáltató eljárásával, felróható magatartásával kapcsolatba nem hozható egyéb okok is hozzájárultak, a közrehatás arányát a bíróságnak mérlegeléssel kell eldöntenie.
A határozat alapjául szolgáló tényállás szerint a felperesek hozzátartozója rosszul lett az otthonában, így az alperes egészségügyi intézményébe szállították, ahol orvosi ellátásra szorult. A későbbiekben is egészségügyi állapotára tekintettel az alperesi egészségügyi intézményben megfigyelés alatt tartották. Az ápoló távollétében a felperesek hozzátartozója felállt, amely következtében elesett és súlyos sérüléseket szenvedett. A felperesek hozzátartozójának halála közvetett okozati összefüggésben állt az esés miatt bekövetkezett súlyos sérülésekkel.
A felperesek a haláleset miatt a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi joguk megsértésének megállapítását, valamint sérelemdíj és kártérítés megfizetését kérték, arra hivatkozva, hogy a szolgáltató elhanyagolta a beteg felügyeletét. Az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadva a felróhatóságot és az okozati összefüggést, kiemelve, hogy a halál a beteg sorsszerű alapbetegségeire vezethető vissza.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet, mert a szakértői vélemények alapján úgy ítélte meg, hogy a beteg felvételkori állapota orvosszakmailag nem indokolta a szoros felügyeletet, így az alperes a tőle elvárható gondossággal járt el, kimentette magát a felróhatóság alól, és nem volt szükség az okozati összefüggés érdemi elemzésére.
A másodfokú bíróság eltérő indokolással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította ugyan, hogy az alperes felróhatóan megszegte a kezelési szerződést (az esés előrelátható volt), a halálos eredménnyel kapcsolatban azonban kizárta a kárfelelősséget. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes kártérítési felelősségét a néhai halálával összefüggésben az előreláthatóság intézménye határolja be, amely olyan károk megtérítését zárja ki a kártérítés köréből, amelyek az alperes mulasztásával már észszerűtlenül távoli kapcsolatban állnak. A szakértő által meghatározott halálokok közül az alperes mulasztásával esetleg összefüggésbe hozható fertőzéses állapot olyan távoli oksági kapcsolatot mutatott a halállal mint eredménnyel, amely kizárja az alperes kártérítési felelősségének megállapítását. Az előreláthatósági korlátot a bíróság az alperes erre irányuló kifejezett hivatkozása nélkül alkalmazta.
A Kúria a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria döntésében rögzítette, hogy az előreláthatóságra, mint anyagi jogi kifogásra az alperesnek kifejezetten hivatkoznia kellett volna, anélkül a bíróság nem alkalmazhatta volna. Mivel a másodfokú bíróság korábban megállapította az alperes mulasztása és a halál közötti részoki összefüggést, az alperes felelőssége fennáll, de csak az általa okozott kár mértékéig. A megismételt eljárásban ezért a bíróságnak mérlegeléssel, szakértői vélemény alapján kell meghatároznia, hogy a sorsszerű alapbetegségek és az alperes mulasztása milyen arányban hatottak közre a halál bekövetkeztében, és eszerint kell megállapítania a felelősség mértékét.
