A Kúria határozatában megállapította, hogy a szükségtelen zavarással kapcsolatban azt kell elbírálni, hogy az alperes részéről tanúsított (tényként megállapított) magatartás, valamint az abból keletkező – tényként megállapított – (fizikai) behatás az egyedi körülmények figyelembevétele mellett anyagi jogilag zavarásnak minősül-e. A zavarás annak szükségtelensége esetén válik jogellenessé, amelynek megítélése szintén anyagi jogkérdés. A Kúria határozatában azt is megállapította, hogy nem valósul meg szükségtelen zavarás, ha a felperesek olyan mezőgazdasági területen vásároltak ingatlant, amelyre jogszabály nem állapít meg zajkibocsátási határértéket, olyan ingatlan közvetlen szomszédságában, amely egyértelműen gazdasági tevékenység színhelye, ezt követően pedig még növelték is lakóépületük kitettségét a szomszédos ingatlan felé; az alperes ugyanakkor mezőgazdasági területen végez mezőgazdasághoz kapcsolódó, a korábbiakat nem meghaladó mértékű zajjal járó tevékenységet a technológiai követelményekhez igazodó módon.
A határozat alapjául szolgáló tényállás szerint a felperesek tulajdonában áll és közös lakhelyükként szolgál egy kivett major, legelő, kivett tanya, erdő és út, gyümölcsös, szántó művelési ágú ingatlan. A felperesi ingatlan szomszédságában lévő, kivett telephely, üzemcsarnok megnevezésű ingatlanon egy üzemcsarnok áll. A perbeli ingatlanok a település rendezési terve szerint mezőgazdasági terület– idegenforgalmi tanyás övezetben helyezkednek el. Az alperes az ingatlanán lévő üzemcsarnokban és nyitott színben saját termesztésű gyümölcsök feldolgozását végzi, amely technológia részét képezi a gyümölcsök hűtése. A gyümölcsök hűtéséhez az alperes két hűtőkonténert szerzett be.
A felperesek kereseti kérelmet terjesztettek elő, amelyben az alperes kötelezését kérték arra, hogy a hűtőkonténerek áttelepítésével, a zajforrás irányának megváltoztatásával és zajvédőfal kiépítésével gondoskodjon a zajterhelés csökkentéséről, valamint a jövőre nézve is kérték eltiltani a zavaró tevékenységtől, továbbá sérelemdíj megfizetésére is kérték kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak ítélte és megállapította az alperes általi zavarás szükségtelenségét.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a perbeli ingatlanok mezőgazdasági terület– idegenforgalmi tanyás övezetben helyezkednek el. A másodfokú bíróság a döntése meghozatala során figyelembe vette, hogy az alperes jogosult a saját lényeges érdekei sérelme nélküli eljárásra, ami egy mérlegelési szempont a kellő gondosság és körültekintés megítélése során. A másodfokú bíróság a döntése során azt is figyelembe vette, hogy mindkét ingatlan nem védendő területként olyan övezeti besorolásba esik, amelyre nem vonatkozik zajterhelési határérték. Amikor felperesek megszerezték az ingatlan tulajdonjogát, a felpereseket is terhelte a kellően gondos eljárás abban a tekintetben, hogy ha zavartalan vidéki nyugalmat biztosító otthont keresnek, akkor legyenek figyelemmel a közvetlenül szomszédos ingatlan jellegére. Az alperesi ingatlan az adásvétel időpontjában és jelenleg is kivett telephely, üzemcsarnok művelési ágba tartozott a felperesek által is megismerhető ingatlan-nyilvántartás szerint. Az ingatlanon üzemcsarnok és nyitott szín található, így a felperesek nem bízhattak alappal abban, hogy az adásvételi szerződés idején nem üzemelő ipartelepnek ez az állapota hosszan és végérvényesen fennmarad. A joggyakorlat szerint szükségtelen a zavarás, ha a szomszéd a saját lényeges érdekeinek sérelme nélkül eljárhatott volna úgy, hogy tevékenységével kellő gondosság és körültekintés mellett másnak ne okozzon hátrányt, melyre figyelemmel a szomszéd saját lényeges érdekeinek sérelmét is vizsgálni kell. A másodfokú bíróság ezen szempontok együttes vizsgálatával jutott arra a megállapításra, hogy a hűtőkonténerek üzemelése nem szükségtelen mértékű, birtokháborítást megalapozó zavarás.
A felperesek a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő.
A Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria döntésében megállapította, hogy a zavarás szükségessége vagy szükségtelensége körében azt kell elbírálni, hogy a zavarás – a tényként megállapított egyedi körülményekre figyelemmel – meghaladja-e az egymás melletti ingatlanok használatából eredő – nem egyéni túlérzékenységből fakadó – tűrési kötelezettséget.
A másodfokú bíróság a perrel érintett ingatlanok jellegzetességei (művelési ág, nagyság, tulajdonviszonyai, övezeti besorolás, az épületek keletkezése, átépítése, használati módja és környezete) figyelembevételével hozta meg ítéletét és ezek alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felpereseknek egy ilyen – gazdasági tevékenység alapjául szolgáló – területre való költözéskor számítaniuk kellett a zajterhelésre.
A Kúria az anyagi jog megsértése körében vizsgálta, hogy a konkrét fizikai behatás (a hanghatás) a jelen ügy egyedi körülményei alapján szükségtelen zavarásnak minősül-e. A szükségtelen zavarást mindig a konkrét tényállás, az eset összes körülménye, a zavarás mértéke és indokoltsága, valamint a felek érdekeinek összemérése alapján kell elbírálni azzal, hogy a környezet bizonyos szintű zavarását el kell tűrni, a szükségtelen zavarás elbírálása bírói mérlegelés körébe tartozik.
A felpereseket megilleti a magán- és családi életük, valamint otthonuk tiszteletben tartása, az otthonnak és nyugalmának jogi védelme, továbbá az egészséges környezethez való jog, míg az alperest megilleti a vállalkozás joga és szabadsága. Mindkét felet megilleti a tulajdonhoz való jog. Mindkét felet megilleti ingatlana használatának joga, amellyel azonban szomszédaikat szükségtelenül nem zavarhatják, továbbá mindegyiküknek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, az adott helyzetben általában elvárható módon kell eljárnia, jogaikat nem gyakorolhatják visszaélésszerűen. Az alapjogi és a magánjogi konfliktus azért alakulhatott ki, mert a felperesek olyan területen vásároltak ingatlant, amelyre jogszabály nem állapít meg zajkibocsátási határértéket, olyan ingatlan közvetlen szomszédságában, amely egyértelműen gazdasági tevékenység színhelye. Az alperes a technológiai folyamathoz igazodóan elhelyezett hűtőkonténerek működtetésével mezőgazdasági területen végez mezőgazdasághoz kapcsolódó, a korábbi gazdasági tevékenységeket nem meghaladó mértékű zajjal járó tevékenységet. A felperesek a mezőgazdasági területre, ezen belül egy egyértelműen gazdasági tevékenység helyszínéül szolgáló ingatlan közvetlen szomszédságába való költözésükkel maguk hozták létre a későbbi jogkorlátozásukat eredményező helyzetet. A mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó környezetben a szomszédok kötelesek eltűrni az azzal járó szükséges zavarást. Mindezen körülményeket értékelve, a felek jogait és érdekeit összemérve a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes általi ingatlanhasználat nem minősül szükségtelen zavarásnak. Ha a mezőgazdasági területre költöző felpereseket zavarja a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó gazdasági tevékenység hangja, úgy az ennek csökkentéséhez vagy elhárításához szükséges és lehetséges intézkedéseket nekik kell megtenniük.
