A felek megállapodása alapján a felperes meg kívánta vásárolni az alperestől az alperes tulajdonában álló korlátolt felelősségű társaságot 47.500.000 forintért. Az felperes vásárlási szándékának megerősítéseként 15.000.000 forint foglalót adott át az alperesnek. A szerződéskötés elhúzódása miatt egy évvel később újra megállapodást kötöttek a felek, miszerint a felperes kifizet a vételárból 8.000.000 forintot, ami kötbérként az alperest illeti meg, amennyiben a felperes érdekkörében felmerülő okból hiúsul meg az adásvételi szerződés megkötése. A felperes ügyvédi tájékoztatást követően tudomásul vette, hogy a kifizetett foglaló és kötbér mértéke meghaladja a szokásos mértéket. A szerződés megkötését a felperes végül megtagadta, és elsődlegesen kérte a bíróságtól a kifizetett 23.000.000 forint visszatérítését, másodlagosan pedig a kötbér és foglaló összegének mérséklését. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a végleges adásvételi szerződés megkötésének meghiúsulása kizárólag a felperes érdekkörében felmerülő okból történt, így a felperesek a foglalót elveszítették. A foglaló mérséklését a bíróság nem tartotta megalapozottnak, tekintve, hogy az a felperes szokásosnál nagyobb kockázatvállalásának az eredménye volt. A bíróság szerint nem volt akadálya annak, hogy a felek kötbérrel is megerősítsék a kötelezettségvállalásukat, de mivel mind a foglaló, mind a kötbér kárátalány jellegű, vagyis a kár mértékétől, meglététől függetlenül megilleti a jogosultat, ezért a Ptk. 6:185.§ (4) bekezdése alapján a foglaló összegébe a kötbért bele kell számítani. Mindez azt jelenti, hogy az alperesnek vissza kell fizetnie a 8.000.000 forintot, tekintve, hogy a foglaló ezt az összeget meghaladja. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 8.000.000 forintos, azaz 16%-os foglaló nem tekinthető eltúlzott mértékűnek.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, de eltérő indokolást adott. A másodfok szerint a 8.000.000 forint vételárelőlegnek minősült, nem kötbérnek, hiszen a felperesek ezt az összeget az előszerződésben kikötött határidő meghiúsulását megelőzően fizették, tehát még nem tudhatták, hogy fogják-e tudni teljesíteni a meghosszabbított határidőben vállaltakat.

A Kúria az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokkal értett egyet. Kifejtette, hogy nincs akadálya a szerződés kétszeri biztosításának, de a kikötött kötbér összegébe a foglalót bele kell számítani. A Kúria emellett utalt arra, hogy a 47.000.000 forint vételár majd felét kitevő, 23.000.000 forint összegű foglaló és kötbér még a felek kifejezett szerződéses vállalása ellenére is eltúlzott mértékűnek minősült volna.

© 2020 Mihalics Ügyvédi Iroda

Call Now