Fogyatékos gyermek születése miatti szülői kárigény

Egy Down-szindrómával született gyermek szülei (a továbbiakban: felperesek) a terhesgondozást végző egészségügyi szolgáltató által okozott személyiségi jogsérelemből adódó vagyoni és nem vagyoni káruk megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet.

I. rendű felperes második terhességéből Down-szindrómával született gyermekénél átfogó intellektuális képességzavar áll fenn és kognitív funkcióinak fejlettsége is jelentősen elmarad az életkora alapján elvárható szinttől. Részére a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága logopédiai és rehabilitációs terápia biztosítását, illetve gyógyúszást javasolt.

Az igazságügyi orvosszakértő által készített szakvélemény szerint a felperes terhesgondozása során több jel miatt fel kellett volna ajánlani a magzatvíz mintavételt és a kromoszóma vizsgálatot a szülők számára, illetve tájékoztatást kellett volna adni számukra a Down-szindrómára utaló jelekről, ezáltal döntési helyzetbe hozni őket.

Felperesek kérték, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel kötelezze az alperest közel tíz millió forint felnevelési költség, valamint havi negyedmillió forint kártérítési járadék megfizetésére.

Ideiglenes intézkedés iránti kérelmüket azzal indokolták, hogy Down-szindrómás gyermekük megszületéséből eredő hátrányokat annak születése óta kénytelenek viselni. Anyagi lehetőségeik a gyermek felnevelésére, fejlesztésére önmagukban elégtelenek, a család életszínvonala a felmerülő költségek miatt elmarad a kielégítő szinttől. A fejlesztésre fordítható kompenzáció késedelme a gyermek születésétől kezdve fennáll és jóvátehetetlen kárral jár, ha sérült gyermekük a számára javasolt állapotjavító terápiákat a család rossz jövedelmi helyzete miatt nem tudja igénybe venni.

Az ideiglenes intézkedés célja

Az elsőfokú bíróság az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet elutasította. Kifejtette, hogy az ideiglenes intézkedés célja az azonnali jogvédelem biztosítása és az idő múlásával el nem háríthatóvá váló jogsérelem megelőzése. A felperesek vagyoni, jövedelmi helyzetében nem állapítható meg az anyagi források olyan mértékű hiánya, amely a Down-szindrómás gyermek számára szükséges fejlesztő képzések és foglalkozások igénybevételét lehetetlenné tennék, a fejlesztést a gyermek születése óta eltelt hét évben is biztosítani tudták számára. Emiatt azonnali jogvédelem nem szükséges, közvetlenül fenyegető hátrány bekövetkezése nem várható, és nem állapítható meg olyan körülmény sem, amely a későbbi joggyakorlás meghiúsulását eredményezné.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a szülők fellebbeztek, melyet azzal indokoltak, hogy a magzati Down-szindróma felismerésének elmulasztása miatt egész életükre szóló károkat, hátrányokat szenvedtek el. Káruk a gyermek felnevelési költségeiből és a várható jövedelemkiesésből áll. Egy egészséges gyermek felneveléséhez képest ugyanis, egy Down-szindrómás gyermek felnevelése és fejlesztése jelentős többletkiadásokkal jár, amelyet már képtelenek maguk viselni. Az egy főre eső havi 140 000 forintos jövedelmük összege nem áll arányban a Down-kóros gyermek havi összes felnevelési költségével. Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe hogy a fejlesztések utóbb már nem pótolhatók. Méltánylást érdemlő körülmény esetükben, hogy az alperes felróható magatartása miatt megszületett Down-szindrómás gyermekük lehetséges fejlesztését szeretnék megvalósítani, amely fejlesztések magánellátás körében vehetők igénybe.

Az alperes álláspontja ezzel szemben, hogy az azonnali jogvédelem szükségtelenségét támasztja alá, hogy a felperesek hét éve élnek jelenlegi helyzetükben. Emellett rámutatott arra is, hogy a Down-szindrómás gyermekek és családtagjaik számos támogatást és kedvezményt tudnak igénybe venni mind az államtól, mind különböző civil szervezetektől, mely támogatások a gyermek létéből származó előnyt jelentenek és csökkentik a havi járadékigény összegét.

Az alperes felróható magatartása miatt megszületett gyermek fejlesztésének megvalósítása, mint méltányolható ok

A másodfokon eljáró bíróság a fellebbezést részben találta alaposnak. A perben nem merült fel olyan körülmény, ami arra utalna, hogy a felperesek későbbi joggyakorlása veszélyeztetett lenne, így ideiglenes intézkedés a másodfokú bíróság szerint sem rendelhető el.

Azonban az elsőfokú bíróságtól eltérően ítélte meg a különös méltánylást érdemlő ok fennállását. Abból a köztudomású tényből indult ki, miszerint a gyermek életkoránál fogva teljesítménye még formálható, intenzív fejlesztéssel, a gyermek mindenkori állapotára tervezett foglalkozásokkal meglévő készségei tovább erősíthetők, esetlegesen olyan képességek is kibontakoztathatók, amelyeket speciális figyelem hiányában a gyermek nem lenne képes kihasználni. E foglalkozások hasznossága, eredményessége többek közt azok rendszerességében rejlik, így a tartós igénybevétel lehetősége nem lehet függvénye annak, hogy a felperesek képesek-e ezen kiadások fedezésére. Ez indokolja, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel kötelezze a terhesgondozás során mulasztó alperest olyan összegű kártérítési járadék ideiglenes intézkedés alapján történő megfizetésére, amely a fejlesztéssel járó anyagi terhek viselésében megfelelő segítséget jelent a szülők számára.

Nincs azonban különös méltánylást érdemlő ok arra, hogy a felperesek a gyermek tartásával szokásosan együttjáró kiadásokat is áthárítsák az alperesre. A másodfokú bíróság mindezekre figyelemmel hozzávetőlegesen havi 80 000 forintot látott szükségesnek és elégségesnek a fejlesztéssel járó rendszeres költségek fedezésére.

(A kép illusztráció.)