Adásvételi szerződéssel kapcsolatos problémák, ha az egyik szerződő fél belátási képessége korlátozott

Bevezetés

Figyelemmel arra, hogy irodánk számos adásvételi szerződés megkötésénél közreműködik, a következőkben egy jogeset bemutatásán keresztül szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy mire érdemes figyelni abban az esetben, ha az egyik szerződő fél belátási képesség korlátozott.

Konkrét tényállás

A konkrét tényállás szerint egy kiskorú gyerek az édesapjától örökölt egy ingatlant. A kiskorú gyermek kiskorától mentális zavarban szenvedett és epilepsziás volt, valamint az édesanyja belátási képessége is nagymértékben csökkent. Az édesanya élettársi kapcsolatba került egy férfival, akihez a kiskorú gyermek nagyon kezdett kötődni. A gyermek nagykorúvá válását követően megkapta a pénzt is, amit az édesapjától örökölt, melyből elkezdték felújítani a megörökölt ingatlant és ehhez az édesanya élettársa segítséget nyújtott, és ügyvédet ajánlott nekik. A felek az ügyvéd előtt végül ingatlan adásvételi szerződést kötöttek, mely során a nevelőapa 4.500.000,- Ft összegért megvette az ingatlant a már nagykorú gyerektől, és a vételárat a szerződés aláírásakor átadta. Mikor a gyermek tudomást szerzett róla, hogy az ingatlan már nem az ő tulajdonában áll, feljelentette a nevelőapját csalás büntette miatt, akit azonban felmentettek a vádak alól. A gyermeket és az édesanyját ezt követően gondnokság alá helyezték, mely az ingatlannal való rendelkezés jogára is kihatott.

Az ügyész keresetében kérte, hogy az I. rendű alperes, a gyermek részére eredeti állapot helyreállítása jogcímen kerüljön visszajegyzésre az ingatlan tulajdonjoga, és állapítsák meg, hogy az adásvételi szerződés semmis. A I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, feltehetően a II. rendű alpereshez, a nevelőapjához történő kötődése miatt.

Az első és a másodfokú ítélet

Az első és másodfokú bíróság az adásvételi szerződés semmisségét állapították meg, és úgy rendelkeztek, hogy a I. rendű alperes tulajdonjogát eredeti állapot helyreállítása jogcímén jegyezzék vissza. Megállapították, hogy az I. rendű alperest a szellemi állapota korlátozta abban, hogy felmérje a szerződéskötés következményeit. Figyelemmel arra, hogy ezt a II. rendű alperes is észlelhette, így a 16.500.000,- Ft-os forgalmi értékű ingatlan 4.500.000,- Ft összegű vételáron történő megszerzése sérti az általánosan elfogadott normákat, melyre tekintettel az adásvételi szerződés a jó erkölcsbe ütközése folytán semmis. A bíróságok kiemelték, hogy a II. rendű alperes maga is elismerte, hogy a vételárat nem a szerződéskötéskor fizette meg, a szerződésben foglaltakkal ellentétben, e körben eltérő nyilatkozatokat tett, és az okiratszerkesztő ügyvédnek nem adta meg a titoktartás alóli felmentést. A szakértői vélemény megállapította továbbá, hogy az ingatlan vételára és a tényleges érteke között a feltűnő értékaránytalanság is fennállt.

Felülvizsgálati eljárás

A II. rendű alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria megalapozatlannak találta. Kifejtette, hogy jó erkölcsbe az olyan szerződés ütközik, melyet jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal eléri kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgy az általánosan elfogadott normákat, erkölcsi szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért az általánosan elfogadott közfelfogás tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti. Nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik, ha valaki olyan szerződést köt egy nyilvánvalóan labilis, és befolyásolható személlyel, melyben előnyöket szerez a saját javára. Kifejtette, hogy a per tárgyát képező szerződés akkor is a jó erkölcsbe ütközne, ha a II. rendű alperes valóban kifizette volna a vételárat, hiszen egyértelműen fennáll a feltűnő értékaránytalanság esete. Megállapította továbbá, hogy a II. rendű alperes nem tudta bizonyítani a vételár megfizetését, sem a jövedelmi helyzete sem az I. rendű alperes jövedelmi helyzete nem igazolta az összeg megfizetését. Ezen indokokra tekintettel a Kúrai a jogerős ítéletet helybenhagyta.

Záró rész

Nagyon fontosnak tartjuk tehát kiemelni, hogy természetesen beteg, mentális zavarban szenvedő személlyel is lehet szerződést kötni, azonban nagyon fontos figyelemmel lenni arra, hogy a helyzete ne legyen kihasználva, a szerződés ugyan olyan tartalommal és feltételekkel jöjjön létre, ahogyan az egy belátási képesség teljes tudatában lévő személlyel megkötésre kerülne.

A cikk kezdőképe illusztráció.

Jogi segítségre van szüksége a fenti témában?

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email
Nyomtatás