A foglaló a teljesítés meghiúsulásának a szankciója. Jogkövetkezményeinek alkalmazásához nem a felek magatartásának felróhatóságát, hanem a szerződés meghiúsulásáért való felelősségüket kell vizsgálni.
A felperesek, mint vevők az alperesekkel, mint eladókkal adásvételi szerződést kötöttek 2021. március 8. napján az alperesek tulajdonában álló ingatlan megvásárlására. A felperesek a vételárat részben önerőből, részben banki hitelből és családi otthonteremtési kedvezményekből (CSOK) kívánták teljesíteni. Az alperesek a szerződésben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a felperesek által megfizetett önerő összegéből tehermentesítik az ingatlant A felperesek CSOK iránti kérelmét a bank az adásvételi szerződésben meghatározott határidőn túl bírálta el, melynek következtében a banki hitel folyósításához szükséges szándéknyilatkozat ismételt megtétele volt szükséges a peres felek által. Az alperesek ezen szándéknyilatkozatukat kiegészítették azzal, hogy a szándékukat 2021. július 21. napjáig tartják fenn. A bank a kiegészített szándéknyilatkozatot nem fogadta el és így a kölcsönt nem folyósította és a felperesek határidőre a vételárrészletet nem fizették meg. Az alperesek ezt követően az adásvételi szerződéstől elálltak és a felperesektől kapott foglalót megtartották.
A felperesek keresetet terjesztettek elő, amelyben az alperesek kötelezését kérték az adott foglaló kétszeres összegének és járulékainak megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, valamint megállapította, hogy a szerződés meghiúsulásért a felperesek a felelősek, ugyanis a szerződés meghiúsulásához a felperesek CSOK-ügyintézésének indokolatlan elhúzódása vezetett.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alpereseket a kapott foglaló összegének visszafizetésére. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a CSOK-ügyintézés elhúzódása és az alperesek késedelmes tehermentesítése együttesen vezetett a hitel folyósításának késedelméhez, amelyre egyik félnek sem volt érdemi ráhatása. Mivel a szerződés meghiúsulásáért egyik fél sem volt felelős, a foglaló a felpereseknek visszajárt.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő.
A Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezte. A Kúria szerint az első és másodfokú bíróság érdemi döntéseinek eltéréséhez a foglaló anyagi jogi szabályozásának eltérő értelmezése és az általuk erre figyelemmel más tartalommal meghatározott mérce vezetett. A Kúria megállapította, hogy a foglaló a teljesítés meghiúsulásának a szankciója, így a foglalóval biztosított kötelezettség félnek betudható nem teljesítése esetén az adott foglaló elvész, a kapott foglaló pedig kétszeresen jár vissza, ha pedig a foglalóval biztosított kötelezettség olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. A foglaló szankciós jogkövetkezményeinek alkalmazásához azonban nem a felek magatartásának felróhatóságát, hanem a szerződés meghiúsulásáért való felelősségüket kell vizsgálni. A Kúria kifejtette, hogy a teljesítés egyrészt szerződésszegés, másrészt a kötelem teljesítés nélküli megszűnésének egyéb esetei miatt hiúsulhat meg. Ha a meghiúsulás szerződésszegésre vezethető vissza, azt kell vizsgálni, melyik fél szegte meg a szerződéses kötelezettségét. A felelősség alóli kimentés során azt kell vizsgálni, hogy a szerződésszegést okozó körülmény a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül esett-e, előre látható volt-e, és elvárható volt-e a körülmény elkerülése vagy a kár elhárítása. A teljesítés meghiúsulását előidéző egyéb ok lehet a szerződés jogügyleti felbontása vagy megszüntetése. E körben azt kell vizsgálni, hogy mi volt a megszüntetés kiváltó oka.
A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem a megfelelő jogi szempontrendszer alapján vizsgálta a felek közti szerződés teljesítésének meghiúsulását, ezért az jogszabálysértő volt.
