Az egyenlő bánásmód megsértésének minősül-e, ha a határozatlan idejű munkavállalónak megszünteti a munkáltató a munkaviszonyát, míg az ugyanúgy teljesítő határozott idejű munkavállalónak nem?

Az ítélet alapjául fekvő tényállás szerint a felperes 2017-től műszaki tanácsadó, értékesítő munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes munkáltatónál. 2018-ban a felperes a részére előírt tervszámokat nem teljesítette, azonban a tervszámok teljesítése nagyobb mértékben maradt el a felperes határozott idejű munkaviszonyban foglalkoztatott munkatársa tekintetében. Az alperes felmondásával a felperes munkaviszonyát 2018. november 10-vel megszüntette. A felmondás indokolása szerint a munkaviszony megszüntetésének oka egyrészt az elmaradt tervszámok, másrészt a felperes „munkához való viszonyának megromlása”. Az alperes 2018. december 5-én arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaszerződésben kikötött versenytilalomtól eltekint, a felperes szabadon vállalhat munkát bármely cégnél.

 

Az egyenlő bánásmód megsértésének kérdése

Felperes munkavállaló elsődleges kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes intézkedése megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, mert a nála rosszabbul teljesítő határozott idejű munkavállalóval szemben hátrányosan megkülönböztette.

Az elsőfokú bíróság az e körben meghozott marasztaló ítélete szerint az alperes azzal, hogy a felperest a nála rosszabbul teljesítő munkatársához képest az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szerinti „egyéb helyzete” – határozatlan idejű munkaviszonya – alapján hátrányosan megkülönböztette, megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A másodfokú bíróság jogerős ítélete szerint azonban a munkavállalók az eltérő értékesítési régióra tekintettel nem voltak összehasonlítható helyzetben, ezért a felperes keresetét elutasította.

A Kúria kiemelte, hogy a joggyakorlat szerint a védett tulajdonságok közül az “egyéb helyzetnek” két főbb fogalmi kritériuma van, egyrészt, hogy tartozzon az egyén személyisége lényegi vonásához és az egyént egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja. Az Ebktv. védett tulajdonságként a részmunkaidős és a határozott időre kötött munkaviszonyt sorolja fel, amelyből következően a felperes teljes munkaidős határozatlan tartamú munkaviszonya éppen az általánosnak tekintett, így védelemre nem szoruló foglalkoztatást jelent. A határozatlan idejű munkaviszony továbbá nem minősül az ember személyisége lényegi vonatkozásának és semmiképp nem kapcsolja őt egy hátrányos csoporthoz. A Kúria döntése alapján a felperes az eljárás során a védett tulajdonsága meglétét nem valószínűsítette, ezért az egyenlő bánásmód megsértése fel sem merülhetett.

 

Összefoglalva tehát az egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozás tekintetében nem minősül “védett tulajdonságnak” egymagában a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonya.

© 2021 Mihalics Ügyvédi Iroda

Call Now