A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.)
- § (1) A tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb öt éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. A munkaviszonyban töltött idő számításánál – eltérő megállapodás hiányában – a 115. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.
(2) Nem köthető tanulmányi szerződés
- a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, ha
- b) a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.
(3) A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni.
(4) A munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a tanulmányi szerződésből származó jogok és kötelezettségek az átvevő munkáltatóra átszállnak.
(5) A munkavállaló mentesül a tanulmányi szerződésből folyó kötelezettsége alól, ha a munkáltató lényeges szerződésszegést követ el.
(6) A munkáltató elállhat a tanulmányi szerződéstől és a nyújtott támogatást visszakövetelheti, ha a munkavállaló a tanulmányi szerződésben foglaltakat megszegi. Szerződésszegésnek minősül az is, ha a munkaviszony megszüntetésének indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása. A visszatérítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött tartamnak csak egy részét nem tölti le.
(7) A tanulmányi szerződést a fél azonnali hatállyal felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az aránytalan sérelemmel járna. A munkavállaló felmondása esetén a munkáltató a nyújtott támogatást visszakövetelheti. A munkáltató a támogatást arányosan követelheti vissza, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött tartamnak csak egy részét töltötte le. A munkáltató felmondása esetén a támogatás nem követelhető vissza.
(8) Kötbér kikötése esetén a Ptk. 6:186-189. §-a irányadó.
A tanulmányi szerződés alapján a munkáltató azt vállalja, hogy támogatást nyújt a munkavállaló számára tanulmányai elvégzéséhez, a munkavállaló pedig köteles az adott tanulmányokat elvégezni, és a képzettség megszerzése után a munkaviszonyát fenntartani a szerződés szerint meghatározott ideig, de legfeljebb a törvényben rögzített 5 évig.
A feleknek teljeskörűen meg kell állapodnia a szerződéses feltételekről, tekintve, hogy az új Mt. csak általános megfogalmazást ad a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan. A régi Mt. törvényi szinten szabályozta például a munkavállalót megillető tanulmányi munkaidő kedvezményeket is, tehát tanulmányi szerződés megkötésének hiányában is megillették a munkavállalót ezek a kedvezmények. Ezzel szemben az új törvény tételes kedvezményeket nem biztosít, vagyis a felek jogai és kötelezettségei a tanulmányi szerződés tartalmán múlnak. Mindez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy amennyiben a felek a tanulmányi szerződésben nem állapodtak meg írásban a fizetett szabadidő biztosításáról, a munkavállaló azt nem köteles biztosítani a tanulmányok elvégzése érdekében.
Az Mt. 229.§ (3) bekezdés értelmében a tanulmányi szerződés megkötése, módosítása és megszüntetése is csak írásban érvényes. Az Mt. 22.§-a alapján írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlése a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a jognyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas elektronikus dokumentumban kerül sor.
A munkavállaló egyik kötelezettsége a tanulmányok sikeres elvégzése. Az EBH2001.568. számú elvi határozat szerint a tanulmányi szerződés alapján folytatandó tanulmányok tágan értelmezendő. E határozat szerint nincs akadálya annak, hogy a felek szakmai gyakorlat céljából, továbbá ún. betanításra kössenek tanulmányi szerződést, azonban ebben az esetben is feltétel, hogy a munkavállaló tanulmányokat folytasson, képzettséget szerezzen. A Kúriának a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyes megállapodásokkal foglalkozó joggyakorlat-elemző csoportjának véleménye szerint a tanulmányi szerződés érvényességének nem feltétele, hogy a munkavállaló magasabb képesítést szerezzen, a lényeg, hogy a tanfolyamnak új ismeretanyag megszerzését kell szolgálnia. A felek kiköthetik, hogy a szerződésszerű teljesítés feltétele a megfelelő tanulmányi eredmény elérése. Amennyiben a munkavállaló nem éri el a szerződésben meghatározott eredményt, az a munkavállaló lényeges szerződésszegésének minősül.
A munkavállaló másik alapvető szerződéses kötelezettsége, hogy a képzettség megszerzése után meghatározott ideig a munkáltatónál munkaviszonyban marad. A törvény egyértelmű megfogalmazása alapján nem vehető figyelembe a munkavállaló által letöltendő időszak számításánál a tanulmányi szerződés megkötésétől a tanulmányok befejezéséig terjedő időszak, minthogy a munkavállaló a tanulmányi szerződést azzal teljesíti, hogy a tanulmányait határidőre befejezi, és az így megszerzett tudását, szakértelmét, a munkáltató érdekében hasznosítja (Mfv.II.10.400/2013/4.). Egy másik eseti döntésben rögzítésre került az is, hogy a tanulmányi szerződésben meghatározott időbe nem számít bele a betegszabadság, a táppénz, és a munkaviszony megszüntetésének azon időtartama, amelyre a munkavállalót nem illeti meg szabadság (Mfv.II.10.075/2014.).
Az Mt. 229.§ (2) bekezdése szerint nem köthető tanulmányi szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót. A Kúria joggyakorlat elemző csoportjának véleménye szerint a bíróságok általában szűk körben engednek teret ezen érvénytelenségi kifogások alkalmazására. Nem minősül például munkáltatói kötelezésnek önmagában az a körülmény, hogy egy tanfolyam elvégzése a munkáltató érdekeit is nagy mértékben szolgálta (különösen amiatt, hogy a munkavállaló a tevékenységét professzionálisabban, gyorsabban tudta ezután elvégezni). A bíróságok álláspontja szerint a munkáltató meghatározhatja, hogy az adott feladat ellátásához milyen végzettséget tart szükségesnek, és ezt alkalmazási feltételül szabhatja. Ha ilyen végzettséggel a munkavállaló nem rendelkezik, de vállalja annak megszerzését az alkalmazása érdekében, ez a munkavállaló döntése, és nem a munkáltató kötelezésén alapuló tanulást, képzésben való részvételt jelenti.
Az Mt. 229.§ (7) bekezdése a clausula rebus sic stantibus elvre vezethető vissza, mely szerint a tanulmányi szerződést a fél azonnali hatállyal felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az aránytalan sérelemmel járna. A munkáltató oldalán felmerülő ilyen ok lehet, ha a tanulmányok befejezését követően például megváltozott gazdasági, pénzügyi helyzetére tekintettel nem képes a munkavállalót foglalkoztatni. A munkavállaló oldalán elsősorban személyes (családi) körülmények lényeges megváltozása adhat indokot az azonnali hatályú felmondásra. Fontos megállapítást tett a Kúria joggyakorlat elemző csoportja azzal kapcsolatban, hogy az azonnali hatályú felmondás esetén kizárólag az adott félnél jelentkező, azon lényeges változásokat kell figyelembe venni, amelyek a kötelezettségei teljesítését lehetetlenné tennék, és ezt nem kell összevetni a másik fél oldalán jelentkező hátrányok nagyságával és mikéntjével.
Az Mt. 285.§- a alapján a munkavállaló és a munkáltató a tanulmányi szerződésből származó igényét főszabály szerint bíróság előtt érvényesítheti. A munkáltató – ettől eltérően – a munkavállalóval szemben a szerződéssel összefüggő és a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó igényét fizetési felszólítással is érvényesítheti. A fizetési felszólítást írásba kell foglalni.
