A Kúria határozata szerint amennyiben a munkáltató az általa a közlés időpontjában már ismert indokokat olyan súlyúnak találta, amely a jogviszony azonnali hatályú felmondását vonhatta maga után, úgy jövőbeli hatállyal jogszerűen azonnali hatályú felmondást alkalmazva a munkaviszonyt nem szüntetheti meg. Ez az azonnali hatályú felmondás jogintézményének rendeltetésével ellenkezik, miszerint ha egy munkaviszony a célját veszti, úgy a felek közötti jogviszony ne maradjon fenn.

A határozat szerint a jogviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénynek (Mt.) a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit kell alkalmazni és az Mt. részleges érvénytelenségre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak.

A felülvizsgálat alapját szolgáló tényállás szerint a felperes adminisztrátor munkakörben az alperes alkalmazásában állt. Az alperes észlelte, hogy többszöri felhívás ellenére a felperes a számára meghatározott feladatokat nem végezte el teljeskörűen, továbbá munkaidőben a telefonját nyomkodta és egy alkalommal a felperes ülve elaludt székében a munkavégzési helyén. Az alperes felhívta felperes figyelmét, hogy az általa kért feladatok továbbra sincsenek elvégezve, továbbá arra, hogy munkaidőben a telefonozás kerülendő munkavállalói magatartás. A felperes nem tagadta a munkáltató jelzése nyomán, hogy vannak elvégzetlen feladatok. A felperes veszélyeztetett terhessége miatt keresőképtelen lett és táppénzes állományba került. A felperes táppénzes állományának ideje alatt az alperes azonnali hatályú felmondást közölt a felperessel, amelyet azzal indokolt, hogy a felperes az alperes többszöri figyelmeztetése ellenére nem végezte el a feladatait, munkaidőben munkavégzés helyett a saját telefonját nyomkodta, az adatkapcsolat leállítása több esetben nem a megfelelő pénztárgépről lett megkérve; munkahelyén munkaidőben elaludt. A felperes azonnali hatályú felmondásában arról rendelkezett, hogy mivel a felperes táppénzes állományban van, így a munkaviszonya annak megszűnésekor szűnik meg.

A felperes keresetet terjesztett elő az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként a munkaviszony helyreállítása, továbbá az elmaradt munkabérének és ennek középarányos időponttól számított törvényes mértékű késedelmi kamatának a megfizetése iránt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes munkaviszonyát helyreállította és az alperes az elmaradt munkabér és annak kamata megfizetésére kötelezte. Az azonnali hatályú felmondásként feltüntetett egyoldalú nyilatkozat kizárólag felmondásként értékelhető, és ennek alapján kellett a jogvitát elbírálni, így a felperes munkaviszonyát felmondási tilalomba ütközés okán jogellenesen szüntette meg a munkáltató. A jogszabályi rendelkezés által a munkáltatónak tilos a munkavállaló terhessége alatt felmondással megszüntetni a munkaviszonyt. A felmondás idején a munkáltató tudott a munkavállaló terhességéről, így a felperes munkaviszonyát felmondási tilalomba ütközés okán jogellenesen szüntette meg a munkáltató.

Az alperes fellebbezésére tekintettel eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság szerint az azonnali hatályú felmondásnak semmis az a kikötése, amely szerint a felperes munkaviszonya a keresőképességének megszűnésével szűnik meg, azaz akkor lép hatályba. A másodfokú bíróság ezen kívül megállapította még, hogy az azonnali hatályú felmondás az elnevezéséből következően a közléssel hatályossá válik, és megszünteti a munkaviszonyt. Ennek értelmében téves volt az alperes munkaviszony megszüntetésére vonatkozó egyoldalú nyilatkozata, ezért annak a munkaviszony későbbi időpontban való megszüntetésére irányuló feltétele érvényes, mivel az csak a munkavállaló érdekét szolgálta, míg az alperes oldalán anyagi terhet jelentett. Az egyoldalú nyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá, vagyis a munkaviszonyt azonnali hatállyal szünteti meg, amelytől eltérő kikötés ellentétes a rendelkezés céljával. Az azonnali hatályú felmondásnak csak az a része érvénytelen, amelyben a megszűnés időpontját a jogszabályi rendelkezéstől eltérően kötötte ki a munkáltató, kivéve abban az esetben, ha ezen kikötés hiányában az alperes nem szüntette volna meg azonnali hatállyal a felperes munkaviszonyát. A másodfokú bíróság szerint az azonnali hatályú felmondás az érvénytelen kikötés kivételével jogszerű volt.

A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

A Kúria álláspontja szerint következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munkáltató intézkedésének „átminősítésére” a bíróságoknak nincs lehetőségük, azonban a nyilatkozatokat nem megnevezésük szerint kell elbírálni.

A felmondás és azonnali hatályú felmondás tekintetében a kötelezettségszegés eltérően van szankcionálva, emiatt eltérés mutatkozik a jogviszony megszűnésének időpontját illetően is. A legfontosabb különbség, hogy az azonnali hatályú felmondás a munkaviszonyt a közlés időpontjában megszünteti. Ebben az esetben a jogviszony megszüntetésének későbbi időpontja tévedés miatt nem lehet kimentési ok a jogvita eldöntése során. Amennyiben a munkáltató az általa a közlés időpontjában már ismert indokokat olyan súlyúnak találta, amely a jogviszony azonnali hatályú felmondását vonhatta maga után, úgy jövőbeli hatállyal jogszerűen azonnali hatályú felmondást alkalmazva a munkaviszonyt nem szüntethette meg. A munkaviszony bizalmi jellege miatt a súlyosan kötelezettségszegő magatartása miatt a felek közti jogviszony nem maradhat fenn. A munkáltató azonnali hatályú felmondása tehát jogszabályba ütközik, s ezért fogalmilag érvénytelen (semmis). A jogalkotó érvénytelenségi esetnek minősíti a megszüntető nyilatkozat jogellenességét, de ehhez a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit fűzi. Ez az oka, hogy az Mt.-nek a részleges érvénytelenségre vonatkozó szabályait nem lehet alkalmazni. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja annyiban helytálló volt, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A munkáltató (jogellenes) jognyilatkozata azonban azonnali hatályú felmondás volt, az jogellenessége okán sem minősíthető át felmondássá A Kúria közbenső ítéletével a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezve az elsőfokú ítéletnek a munkaviszony jogellenes megszüntetését megállapító rendelkezését helybenhagyta.

Az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel a megismételt eljárásban állást kell foglalni a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeiről, így a felperes visszahelyezéséről, ennek függvényében a felperes által első fokon igényelt munkabérről, avagy elmaradt jövedelemben jelentkező kártérítésről.