Munkáltató felelőssége a más étkezési kultúrákkal rendelkező országokba kiküldött munkavállalókat ért étkezéssel összefüggő egészségromlásért, avagy a közegészségügyi, higiénés körülmények különbözőségéből adódó várható veszélyekre való előzetes tájékoztatás fontossága

Tényállás

A felperes az alperes munkavállalója volt, mint gépjárművezető. A felperes és munkatársai élő állatot fuvarozott Üzbegisztánba, ahol a felperes volt a munkáltató képviselője, ő tartotta a kapcsolatot az alperes megbízójával. Miután a gépjárművezetők megérkeztek a megbízó üzbegisztáni telephelyére, a megrendelő meghívta a munkavállalókat vacsorára. A vacsora után a felperes és három másik munkavállaló rosszul lett az ételek elfogyasztásától. A felperesnél másfél-két nap múlva jelentkezett láz, fáradságérzés, hasmenés, majd hányás is. A felperes kórházba került, és ízületi panasz, derékfájdalom, kéz-,térd-,boka- és ízületigyulladás miatt postinfekciós polyarthiris és salmonella átmeneti hordozása diagnózist állapítottak meg nála. A kormányhivatal határozata szerint a felperes egészségügyi állapota 45%-os, melyre tekintettel rokkantsági ellátást állapítottak meg számára.

Jogi dilemma

A jelen jogesetben a bíróság feladata volt eldönteni, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. számú törvény (továbbiakban: Mt.) 166.§-a alapján fennáll-e a munkáltató kártérítési felelőssége, vagy mentesül a felelősség alól.

Felperesi érvek

A felperes keresetében az egészségkárosodásért fennálló kártérítési felelőssége alapján sérelemdíj, elmaradt jövedelem, adómentes jövedelem megfizetésére kérte az alperest kötelezni, arra hivatkozva, hogy a káresemény és a felperes állapota között okozati összefüggés áll fenn, mely a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett.

Alperesi érvek

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozásként az Mt. 166.§ (2) bekezdés a) pontját hozta fel, vagyis hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, ugyanis nem kellett azzal számolnia, hogy a munkavállalók a megbízók telephelyén vacsoráznak. Emellett hivatkozott az Mt. 166.§ (2) bekezdés b) pontjára is, azaz hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, mivel saját elhatározásából, munkaidőn kívül vett részt a vacsorán, ahol saját döntése alapján fogyasztott tejterméket.

Első- és másodfokú ítélet

Az elsőfokú bíróság az ítélete a keresetet elutasította. A bíróság szerint az alperes megrendelője által adott vacsorán a felszolgált ételek minősége a munkáltató ellenőrzési körén kívül esik és egyben elháríthatatlan is, ezért az alperes mentesül a kártérítési felelősség alól az Mt. 166.§ (2) bekezdés a) pontja alapján.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy az Mt. 166.§ (1) bekezdés szerint a felperes megbetegedése miért áll összefüggésben a munkaviszonnyal. A munkavállaló tanúk vallomása alapján a törvényszék szerint a gépjárművezetők a munkáltató képviselőjének tartották magukat, és emiatt vettek rész a vacsorán, így a munkaviszonnyal való összefüggés igazolt, azonban az Mt. 166.§ (2) bekezdés a) pontja szerinti kimentési ok fennáll.

Elvi határozat

A Kúria is megállapította, hogy az Mt. 166.§ (1) bekezdése alapján a felperes kára a munkaviszonnyal összefüggésben következett be.

A Kúria egyetértett azzal, hogy az Mt. 166.§ (2) bekezdés b) pontja szerinti kimentési okot az alperes nem bizonyította, a kárt nem kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, tehát az alperes ezen védekezése nem megalapozott.

A Kúria ezután az Mt. 166.§ (2) bekezdés a) pontja szerinti kimentési ok feltételeinek teljesülését vizsgálta. Az Mt. több együttes feltétel meglétét írja elő. A Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes ellenőrzési körébe tartozott-e a felperes vacsorán való részvételével összefüggésben bekövetkezett károsodás.

Az ellenőrzési kör meglétének vizsgálatához elsősorban a munkavállalók tanúvallomásaira támaszkodott a Kúria. A tanúk vallomásai szerint a munkáltató tudott arról, hogy a keleti országokban szokásos megvendégelni a sofőröket, és habár nem adott utasítást arra vonatkozóan, hogy részt vegyenek a vacsorán, vagy ne, de a meghívás visszautasítása egyértelműen sértő lett volna a vendéglátók számára, amely végső soron az alperesnek okozott volna hátrányokat. A Kúria álláspontja szerint a munkáltatónak fel kellett volna hívni a munkavállalók figyelmét a közegészségügyi, higiénés körülmények különbözőségéből adódó várható veszélyekre. A munkáltató nem adott semmilyen tájékoztatást, nem alkotott szabályzatot, és nem végzett kockázatértékelést az egészségkárosodás lehetőségével kapcsolatban. A Kúria megállapította, hogy a vacsorán való munkavállalói részvétel nyilvánvalóan a munkáltató üzleti érdekébe, gazdasági működésének kockázatába tartozik, továbbá adott esetben a munkafeladat teljes körű ellátásához kapcsolódott.

A Kúria kimondta, hogy a felperes a megrendelő által biztosított vacsorán a munkáltató érdekében, a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésével összefüggésben vett részt, amelyre a munkáltató ellenőrzési köre kiterjedt, tehát nem hivatkozhat arra az alperes, hogy a munkavállaló megbetegedéséből eredő kárt az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, vagyis az adott esetben nincs helye kimentésnek.

A Kúria a fentiek alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, aszerint, hogy az alperes felelősséggel tartozik a felperes egészségkárosodásáért.

A cikk kezdőképe illusztráció.

Jogi segítségre van szüksége a fenti témában?

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email
Nyomtatás