Az azonnali hatályú felmondás szabályai a munkavállaló enyhe alkoholos befolyásoltsága esetén

Az ügy alapjául fekvő tényállás szerint az alperes munkáltató a Munkavédelmi Szabályzat alapján elrendelte az alkoholteszteres vizsgálatot valamennyi konyhai dolgozó, köztük a felperes munkavállaló vonatkozásában. A felperes alkoholteszteres vizsgálata pozitív eredményt, 0,25 ezreléket mutatott. A felperes nem ismerte el, hogy alkoholt fogyasztott és kérte, hogy esetében a Munkavédelmi Szabályzat alapján végezzenek véralkohol-vizsgálatot is.

A vizsgálat céljából a felperest a munkáltató képviselői a laboratóriumba kísérték. A vizsgálat eredménye megállapította az enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot a munkavállalónál.

Az eredmény kézhezvételét követően a munkáltató a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette. A munkáltató a felmondás napján fizetési felszólítást is kibocsátott, melyben a véralkohol-vizsgálattal összefüggő igazságügyi szakértői vélemény elkészítésével kapcsolatban a munkáltató oldalán felmerült költségek megtérítésére hívta fel a felperest.

 

A felperes keresetében munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt elmaradt jövedelem és végkielégítés, valamint sérelemdíj megfizetésére, illetve a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy bár a felmondás ittasságra utalt, figyelmen kívül maradt, hogy annak ellenőrzésére az alperesnek szabályzata van, amely meghatározza a követendő eljárási rendet. A munkáltató ezt figyelmen kívül hagyta, így a felmondás jogszerűsége megkérdőjelezhető. Mivel az ittasságot nem bizonyította az alperes, a felmondás nem minősül okszerűnek, így az azonnali hatályú felmondás jogellenes volt.

A sérelemdíjjal kapcsolatban kifejtette, hogy személyiségi jogát sértette az a körülmény, ahogy a munkáltató az alkoholteszteres vizsgálat után a vérvizsgálatra elkísérte, amire megalázó körülmények között került sor. Mivel a vérvételre az alperes jogellenes eljárása eredményeként került sor, alkoholt nem fogyasztott, így a vérvizsgálat költségét sem igényelheti tőle a munkáltató.

 

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az azonnali hatályú felmondás jogszerű volt, mivel a felperes alkoholos befolyásoltság alatt állt, amit az alkoholteszter és a véralkohol vizsgálat is igazolt, így jogszerűen adták ki vele szemben a fizetési felszólítást is. A sérelemdíj körében előadta, hogy sem a laboratóriumban, sem a sürgősségi szakellátásra történő átkísérés során kívülállók számára semmilyen módon nem volt érzékelhető annak célja, személyiségi jogsértést nem követtek el.

 

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította arra hivatkozva, hogy az alperes a szabályzatának megfelelően járt el az alkoholos befolyásoltság megvizsgálása során. Valamint az azonnali hatályú felmondást is jogszerűnek találta, mivel megállapítást nyert, hogy a felperes munkaidőben alkoholos befolyásoltság alatt állt, így jogviszonya megszüntetésének oka valós és okszerű volt. Továbbá a Munkavédelmi Szabályzattal áll összhangban az, hogy amennyiben a vérvizsgálat a munkáltatót igazolja, azaz annak eredménye pozitív, úgy a vizsgálat során felmerült költséget az alkalmazottra kell hárítani, így a fizetési felszólítást is jogszerűnek találta. A sérelemdíj iránti igénnyel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes maga is hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli körülmények között kerüljön sor a vérvételre, és nem történt olyan személyiségi jogsértés, amely megalapozottá tenné igényét.

 

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontjával egyetértett, és az okszerűség vonatkozásában kiemelte, hogy a megvalósult tényállás alapján a munkáltató megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes munkájára nincs szükség a jövőben, mivel az általa tanúsított magatartás nem felelt meg a munkavállalókkal szemben támasztható elvárhatósági és bizalmi mércének.

 

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kifogásolta, hogy az első- és másodfokú bíróság az anyagi pervezetés körében elmulasztotta tájékoztatni az alperest a munkavállaló munkáltató általi rendkívüli felmentése esetében a munkáltatói bizonyítási teherről, mely alapján, vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania a rendkívüli felmentés indokának valóságát és okszerűségét.

A perben az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal és egyúttal jelentős mértékben megszegte vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi, és ezeknek az indokoknak a felmentés szövegezéséből világosan és a valóságnak megfelelően ki kellett volna tűnniük.

A felperes állítása szerint a bíróságok nem tettek eleget a Polgári perrendtartásban foglalt tényállás felderítési kötelezettségüknek, ennek megfelelően hibásan állapították meg a tényállást, amely iratellenes megállapításokat is tartalmaz. A bizonyítási teherrel kapcsolatos kioktatás is téves volt és ez a téves tájékoztatás lényeges eljárási szabálysértésnek minősül.

Az alperes a perben nem bizonyította, hogy nem volt munkára képes állapotban, ilyen megállapítást a szakértői vélemény sem tett, és azt sem sikerült bizonyítani, hogy az esetleges alkoholos befolyásoltsága olyan mértékű volt, hogy az a munkaköri feladatai teljesítését bármilyen szinten akadályozta, befolyásolta volna, illetve alkoholos befolyásoltságának bármilyen külső megnyilvánulása objektíve alkalmas lett volna arra, hogy a munkáltató jó hírnevét bármilyen módon sértse. Az ezzel kapcsolatos tényelőadásait a bíróságok figyelmen kívül hagyták, a mellőzés indokát nem adták elő, holott a joggyakorlat ezt megköveteli.

 

A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 122. számú álláspontja 2. pontja kifejtette, hogy a munkavállaló a munkaidőben teljes alkoholtilalom alá esik akkor, ha a munkaidő alatti vagy azt közvetlenül megelőző alkoholfogyasztása a szerződésből eredő kötelezettségeivel nem egyeztethető össze, vagy ha ilyen tilalmat a jogszabály vagy a munkáltatónál érvényesülő rendelkezés ír elő. A munkáltató ilyen teljes alkoholtilalmat nem írt elő, mely tényt a tanúként meghallgatott gazdasági igazgató is megerősített. A tanúként meghallgatott, állapotát vizsgáló kardiológus belgyógyász szakorvos akként nyilatkozott, hogy semmilyen külső jelét nem tapasztalta az alkoholos befolyásoltságnak rajta. Ezt több tanú is megerősítette. Azt sem bizonyította az alperes, hogy fennállt-e az általa ellátott munkaköri feladatok (ebédjegy-árusítás) ellátását befolyásoló alkoholos állapot az adott esetben.

Előadta, hogy a munkáltató más munkavállalók alkoholfogyasztásával szemben sem alkalmazott következetesen alkoholtilalmat. A munkáltató büféjében árultak alkoholtartalmú cukorkát, melyet a munkavállalók fogyasztottak, továbbá a karácsonyi ünnepek megkezdése előtt a munkáltató másik osztályánál a munkáltató által kínált alkoholtartalmú pezsgővel búcsúztak egymástól. A bírósági gyakorlat szerint, ha a felmondás indoka ugyan valós, az nem minősül okszerűnek, amikor a munkáltató által hosszú időtartamon keresztül megtűrt szabályellenes gyakorlat miatt szünteti meg a munkáltató a munkaviszonyt (Kúria Mfv.I.10.537/2015/1.).

Elvi jelentőségű problémaként merül fel az adott üggyel kapcsolatban a magánszféra védelme is. Az ittasság vizsgálatára irányuló munkáltatói eljárást szabályzatban szükséges rendezni oly módon, hogy minden elemében tiszteletben tartsa a munkavállaló magánszféráját, emberi méltóságát, és az abban foglaltakat a munkáltató saját belátása szerint nem írhatja bármikor felül. A szabályzattól történő bármilyen eltérés az eljárás szabályszerűtlenségét vonja maga után. Az írásba foglalt szabályzatot csak írásban lehetett volna módosítani, s a módosítást megfelelő időben közzétenni, így a munkáltatónak az adott szabályzattól való eltérése is jogszabályba ütközött.

 

Amennyiben a munkáltató a neki felróható okból nem képes az általa megállapított és írásba foglalt ittasságvizsgálati eljárást a szabályzatban foglalt módon lefolytatni, úgy az ennek ellenére megkezdett eljárást meg kellett volna szüntetnie. Mivel az ittasságvizsgálatot jogszabály nem rendezi, különös jelentősége van annak, hogy a munkáltató a munkavállalók magánszférájába, testi integritásába történő beavatkozást miként rendezi. Csak a szabályzat betartásával tudja a munkavállaló megítélni, hogy az ő együttműködési kötelezettsége meddig terjed, mikor tagadhatja meg jogszerűen a munkáltatói utasítást. Amennyiben a munkáltató neki felróható okból nem képes az általa megállapított és írásba foglalt szabályzat szerinti ittasságvizsgálati eljárást az abban rögzített módon lefolytatni, úgy az ennek ellenére megkezdett eljárást meg kell szüntetni, ez szolgálja a jogbiztonságot. Ennek megfelelően indokolatlanul állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alkoholteszterrel történt vizsgálatot követően a szabályzattal leírtakkal ellentétben már szükségtelen volt az alkoholszonda használata.

Az alperes az eljárásban nem bizonyította, hogy megfelelő eligazítást adott az alkohollal kapcsolatos követelményekről. A laikusok számára nem volt egyértelmű, hogy az előző nap elfogyasztott alkohol másnap még kimutatható a szervezetben, és ekként ittasságnak minősül az ilyen állapot. A munkáltató nem állította követelményként a munkavállalók elé a “zéró toleranciát” sem. Erre figyelemmel szükséges a gyakorlat megerősítése és továbbfejlesztése annak kimondásával, hogy amennyiben a munkáltató szabályzatában eltér a szavak köznapi értelmétől, és annak valamilyen szakmai tartalmát tekinti irányadónak, úgy arról egyértelműen és megfelelő részletességgel köteles a munkavállalókat tájékoztatni. Ennek hiányában a kifejezés köznapi értelmét és a munkavállalók, mint címzettek tudatát kell vizsgálni, mellyel összefüggésben a legkevésbé képzett munkavállaló tudattartalmából szükséges kiindulni.

Az adott ügyben a vizsgálatot nem az Intézet, hanem az orvosok, mint vállalkozók végezték el. Az eljárás nem felelt meg a 282/2007. (X. 26.) Korm. rendelet előírásainak, mely szerint véralkohol-vizsgálat elvégzésére, és ezzel kapcsolatosan szakértői vélemény készítésére kizárólag egyetemi intézet jogosult. A véralkoholszint megállapítása szakértelmet igénylő kérdés, melyben csak a jogszabály alapján kompetenciával bíró szakértő nyilatkozata fogadható el aggálymentesen. Amennyiben nem a jogszabály alapján kompetenciával bíró, hanem a bíróság szubjektív véleménye alapján annak tartott személy szakvéleményét fogadja el a bíróság, az sérti a jogbiztonságot, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot.

 

A munkavédelmi törvény is a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotot írja elő követelményként és a munkáltató vagy megbízottja nem élhet vissza az ellenőrzés jogával, ezt a jogot rendeltetésellenes célból nem gyakorolhatja. Önmagában az alkoholfogyasztás, illetőleg az alkoholos állapot nem jelenti, hogy a munkavállaló általánosságban munkára képtelen állapotban van, ugyanis ebben az esetben ezt jogszabály rendezte volna. A munkára képes állapotot a konkrétan elvégzendő feladat és a konkrét helyzet határozza meg. Ebből következően az alkoholos befolyásoltság, így még az enyhe ittasság is csak akkor jelenthet kötelezettségszegést, ha az a biztonságos munkavégzést illetőleg mások életét, testi épségét ténylegesen veszélyeztetheti.

Amennyiben a munkáltatónak a differenciálatlan konkrét körülményeket és feladatkört figyelmen kívül hagyó teljes alkoholtilalom elrendeléséhez lenne joga, az a munkavállaló magánszférához való jogának aránytalan korlátozását jelentené. A munkáltató utasítási joga a munkaidőn túli alkoholfogyasztás tilalma, illetve korlátozása vonatkozásában nem korlátlan, az kizárólag a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés biztosítása érdekében rendelhető el, amely során a munkavállalók magánszférához való jogának biztosítása érdekében differenciálni szükséges a konkrétan ellátandó munkakör és feladatok alapján, és az e feltételeknek meg nem felelő munkáltatói utasítás, szabályzat sérti a munkavállalók magánszférához való jogát, így arra alapítva nem alkalmazható a munkavállalóval szemben hátrányos jogkövetkezmény.

A vérvételen személyiségi jogait sértve többen voltak jelen, arra öten kísérték őt, többek között a biztonsági szolgálat vezetője, amely sértette emberi méltóságát és jó hírnevét, így indokolt volt a sérelemdíj iránti igénye. E körben a szükséges bizonyítási eljárást a bíróságok nem folytatták le.

 

A Kúria döntése alapján a felperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott.

Az elsőfokú bíróság – a felperes állításával szemben – kioktatta az alperest, hogy őt terheli a rendkívüli felmondás okának és indokának marasztalás terhével való bizonyítása, ezt maga a felülvizsgálati kérelem is idézi.

A Kúria kimondta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy attól, hogy a munkáltató a Munkavédelmi Szabályzatban foglalt eljárástól eltért még nem volt jogellenes a munkáltató eljárása, ugyanis nem követett el lényeges szabályszegést.

Továbbá a Kúria megállapította az ügyben azt is, hogy a véralkohol-vizsgálati vélemény az alperes által csatolt okirati bizonyítéknak, nem pedig magánszakértői véleménynek minősült. A perben igazságügyi szakértő kirendelésére nem került sor, a véralkohol-koncentrációt vizsgálókat az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg. Ennek megfelelően kellő alap nélkül állította a felperes a jogerős ítélet jogellenességét ezen okból is.

 

A kúria kimondta, hogy az első- és másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben a munkavédelmi szabályzat alapján nem állapítható meg megalapozottan hogy a munkáltatónál teljes alkoholtilalom érvényesült. Így a zéró toleranciára való kifejezett rendelkezés hiányában az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a konkrét esetben a felperes enyhe alkoholos befolyásoltságával megszegte a munkára képes állapotban való rendelkezésre állást, ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt, és ebben a felperest súlyos gondatlanság vagy szándékosság terheli.

 

Eltérő jogi álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok e kérdéseket kifejezetten nem vizsgálták, a szükséges bizonyítási eljárást e körben nem folytatták le, a tényállást teljeskörűen nem tárták fel és nem állapították meg, döntésüknél e körülményeket nem értékelték. Ennek megfelelően a felperes felülvizsgálati kérelme helytálló annyiban, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a munkavállaló a munkaviszonyából eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, ezért jogsértően állapította meg az első- és másodfokú bíróság, hogy az azonnali hatályú felmondás megfelelt a törvénynek.

Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletnek az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége körében hozott, a felperes keresetének elutasítását helybenhagyó ítéleti rendelkezését az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

 

A Kúria kimondta, hogy a megismételt eljárásban az alperesnek bizonyítani kell, hogy a felperes megszegte a munkára képes állapotban való rendelkezésre állást, munkavégzést, ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt, és e körben a felperest súlyos gondatlanság vagy szándékosság terheli. Vizsgálni szükséges, hogy az alperes milyen rendszerességgel ellenőrizte a felperes és a munkatársai alkoholos állapotát, korábban a felperessel szemben e körben bármilyen gyanú megfogalmazódott-e, azt, hogy a munkavállalót a megállapított enyhe alkoholos befolyásoltsága akadályozta-e a munkaköri feladatai teljesítésében, a munkatársaival való kapcsolattartásban. Bizonyítania kell, hogy az általa alkalmazott intézkedés a felperes kötelezettségszegésével arányos volt. Ennek során értékelni szükséges, miszerint a felperesnél az ittasságvizsgálati jegyzőkönyv és az ittasságvizsgálati napló tanúsága szerint, valamint az ittasság orvosi vizsgálata során a vizsgálatot végző orvos tanúvallomása alapján ittasság nem volt észlelhető, amely bizonyítékok jogszerűen nem rekeszthetők ki.

 

Az ügyben a Kúria nem találta megalapozottnak a felperes véralkohol-vizsgálattal felmerült költségek megfizetésével összefüggő felülvizsgálati kérelmét, mert a Munkavédelmi Szabályzat, valamint a Munka Törvénykönyve alapján a munkavállaló köteles megtéríteni a jogszerűen elrendelt alkoholos állapotot alátámasztó véralkohol-vizsgálattal kapcsolatos költségeket. E körülmény nem függ össze azzal, hogy a munkáltató jogszerűen szüntette-e meg azonnali hatállyal a felperes munkaviszonyát vagy sem.

Ugyancsak nem találta megalapozottnak a Kúria a felperes sérelemdíj iránti igénye elutasításával kapcsolatos felülvizsgálati érvelését sem. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes az ellenőrzés során személyiségi jogát sértette volna. Az alperes az ellenőrzést megfelelő keretek között bonyolította le, és a felperes magánszférához való joga nem sérült amiatt, hogy a munkáltató a Munkavédelmi Szabályzata szerint az Élelmezési Osztály összes munkavállalójánál elvégezte az adott vizsgálatot. A sérelemdíj iránti igény jogalapjának is fogalmi eleme az, hogy a munkáltatói magatartás jogellenes legyen, ilyen az adott esetben nem merült fel. A felperes maga is hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli körülmények között kerüljön sor a vérvételre, a vérminta adására, és ezen igényt az sem alapozza meg, hogy a vizsgálat során feladatkörükben eljárva többen is részt vettek.

 

Összegezve jelen jogesetet, azonnali hatályú felmondás esetén a munkáltató köteles bizonyítani, hogy a munkavállaló az enyhe alkoholos befolyásoltságával – zéró toleranciára vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában – megszegte a munkavégzésre képes állapotban rendelkezésre állást, ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt és ebben a munkavállalót szándékosság vagy súlyos gondatlanság terhelte.

Jogi segítségre van szüksége a fenti témában?

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Share on print
Nyomtatás