A csoportos létszámcsökkentés szabályai

A magyar munkajog 1991 óta tartalmaz különös rendelkezéseket arra az estre nézve, ha a munkáltató a tevékenységével összefüggő okra hivatkozással rövid időn belül szünteti meg egyszerre több, viszonylag nagyszámú munkavállalói munkaviszonyát.

Erre a speciális szabályozásra azért volt szükség, mert a munkavállalók rövid időn belüli tömeges elbocsátása kedvezőtlenül hat az adott térség munkaerő-piaci helyzetére és a nemzetgazdaság egészére is. Ez a szabályozás legfőképpen azt segíti elő, hogy az állami munkaügyi szervezet kellő időn belül tudomást szerezzen az álláskeresők megnövekedett számáról és arra hatékonyan fel tudjon készülni, és ezáltal csökkenjen a munkavállalókat érő hátrány és a tömeges elbocsátások társadalmi költsége.

A csoportos létszámcsökkentés jogintézménye az Európai Unió szabályi között is megtalálható egészen 1975 óta. 1998-ban egy egységes szerkezetben elfogadott irányelvet fogadtak el. Az irányelv megalkotásánál a Tanácsot az a szándék vezérelte, hogy a munkavállalók csoportjainak is fokozott védelmet biztosítson a jog a „csoportos elbocsátások” esetében is. Azt azonban fontos tudni, hogy az uniós szabályozás csak a csoportos létszámcsökkentés eljárási oldalával, valamint az ahhoz kapcsolódó tájékoztatási és konzultációs kötelezettségekkel foglalkozik, a munkaviszony megszüntetésének tartalmi kritériumait nem érinti.

Csoportos létszámcsökkentésre a munkáltatónak abban az esetben van lehetősége, hogyha meghatározott számú munkavállalót foglalkoztat, és a működésével összefüggő okra hivatkozással szünteti meg a jogviszonyt. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató nem csak gazdasági okra hivatkozással szüntetheti meg a munkaviszonyt, hanem bármilyen okot felhívhat arra vonatkozóan, hogy éljen ezzel a lehetősségével. Ilyen működéssel összefüggő oknak tekinthető a munkáltató működésével összefüggő felmondás, a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezés, a határozott idejű munkaviszony munkáltató általi indokolás nélküli azonnali felmondása, valamint az ellenkező bizonyításig az a felmondás, amit a munkajogi szabályozása szerint nem kell indokolni. (például a nyugdíjasok, vagy a vezető állású munkavállalók munkaviszonyának megszüntetése).

A magyar munkajog a csoportos létszámcsökkentés létszámkritériumát a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalók megelőző félévre kiszámított átlagos statisztikai létszáma szerint, a munkáltató méretétől függően, 3 lépcsőben határozza meg.

Csoportos létszámcsökkentésről tehát 3 esetben beszélhetünk.

1)      20 –nál több, de 100 – nál kevesebb munkavállaló esetében legalább 10 munkavállaló munkaviszonyának a megszüntetése.

2)      100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb munkavállaló esetén, ha a munkavállalók 10 %-nak szüntetik meg a munkaviszonyát

3)      300 vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább 30 alkalmazott munkaviszonyát szüntetik meg.

Ezen kívül a munkáltatónak 30 napos időszak áll a rendelkezésére, hogy a munkavállalói viszonylag nagyobb számának alkalmazását megszüntesse. Előfordulhat olyan eset, hogy a munkáltató megpróbálja kijátszani a munkajogi szabályok alkalmazását, és nem 30 napon beül, hanem hosszabb időszak alatt szünteti meg a mennyiségi kritériumnak egyébként megfelelő munkavállalói csoport munkaviszonyát, azonban ezzel elvileg nem követ el jogszabálysértést. Annak eldöntése viszont, hogy a joggyakorlás rendeltetésszerű e már a bíróság feladata lesz.

Felhívnánk itt a figyelmet arra, hogy amikor a statisztikai létszámot számolnak, nem minden munkavállalót tekintenek egy személynek, mert ilyen esetben a munkavállaló munkaideje lesz a meghatározó. Ez azt jelenti, hogy aki teljes munkaidőben, tehát napi 8 órában van foglalkoztatva 1 személynek fog számítani, aki pedig csak részmunkaidőben, azaz általában 4 órában foglalkoztatott fél személyként fogják figyelembe venni a számításnál. Ez a szabály is a munkavállalók érdekét hivatott biztosítani. A statisztikai állomány létszámába a szülési szabadságon lévők, az egyhavi folyamatos betegség utáni keresőképtelenek valamint az egyhavi távollétet követően fizetés nélküli szabadságon lévők nem tartoznak bele.

Felmerülhet az az eset, hogy a munkáltatónak több telephelye van, ilyenkor a csoportos létszámcsökkentés feltételeit minden telephely esetében külön kell meghatározni, viszont az azonos megyében (fővárosban) található telephelyek esetében a munkavállalók létszámát össze kell számítani.

Fontos, hogy a munkajog a telephely esetében nem a társasági jogban, hanem a polgári eljárásjogban megfogalmazott telephely fogalmát használja.

Eszerint telephely a munkáltató székhelyétől eltérő minden olyan szervezeti egység, ahol a munkavállalók munkát végeznek. Ez alapján a telephely fogalmába valamennyi olyan földrajzi hely beletartozik, ahol a munkáltató a tevékenységét gyakorolja, és a munkavállalóit foglalkozatja.

A munkavállalók érdekeit védi az a kikötés, hogy ha a munkáltató csoportos létszámcsökkentés végrehajtását tervezi, tárgyalnia kell az üzemi tanáccsal. Ha nincs üzemi tanács, akkor ez alól a kötelezettség alól mentesül. Álláspontunk szerint azonban kívánatos lehet fenntartani azt a gyakorlatot, mely szerint, ha nincs üzemi tanács, akkor a munkáltató a munkavállalók képviselőivel, a szakszervezettel folytat le tárgyalásokat. Véleményünk szerint ez a megoldás felel meg teljes mértékben az uniós irányelv átvételének.

A megállapodás érdekében folytatott tárgyalásoknak ki kell terjednie a létszámcsökkentés elveire, az elkerülésének módjaira, eszközére, a következményinek enyhítését célzó eszközeire, valamint az érintett munkavállalók számának csökkentésére is. Ebből persze nem az következik, hogy a megállapodás lenne kötelező, csak az, hogy tárgyalásokat kötelezően kell folytatni. Ha sikerül megállapodniuk, akkor azt írásba kell foglalni, és meg kell küldeni az állami foglalkoztatási szervnek. A tartalmát illetően azt kell tudni, hogy az meghatározhatja az érintett munkavállalók kiválasztásának szempontjait. A szerződési szabadság elvére figyelemmel pedig megállapodhatnak abban is, hogy a létszámcsökkentés bizonyos munkavállalók csoportjait nem érinti, ilyen lehetnek például a nagycsaládosok.

A jogszabály nem fűz semmilyen jogkövetkezményt ahhoz, ha a megállapodásba ütközően szüntetik meg a jogviszonyt, álláspontunk szerint azonban mivel ez a megállapodás is „üzemi megállapodásnak” minősül, ezért az ebbe ütköző megszüntetés maga után vonhatja a jogellenes munkaviszony –megszüntetés következményeit, melyet a bíróság állapíthat majd meg.

Ha a munkáltató ügy dönt, hogy a csoportos létszámcsökkentést végrehajtja, a döntésében meg kell határoznia foglalkoztatási csoportok szerint az érintett munkavállalók létszámát, valamint a létszámcsökkentés végrehajtásának kezdő és befejező időpontját vagy a végrehajtásának időbeni ütemezését. Az időbeni ütemezést 30 napos időszakokban kell meghatározni.

A munkavállalók érdekeit védi az is, hogy a munkáltatónak 2 féle tájékoztatási kötelezettsége van az állami foglalkoztatási szerv felé. Először is a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szándékáéról kell informálnia, másodszor pedig az egyoldalú megszüntetés közlését megelőző 30 nappal köteles tájékoztatást adni a létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről. Ilyenkor az érintett munkavállalók adatait is közölnie kell. Ha ezt nem teljesíti rendbírsággal sújtható.

Ami a munkavállalók szempontjából kiemelt jelentőséggel bír az a szabály, amely kimondja, hogy a munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről köteles írásbeli tájékoztatást adni érintett munkavállalók részére. Arra a munkavállalóra azonban ez a szabály nem vonatkozik, akinek a munkaviszonya a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezéssel szűnik meg.

Azért bír különös jelentőséggel ez a szabály, mert a felmondás és a határozott idejű munkaviszony azonnali hatályú felmondása csak a tájékoztatást követő 30 nap elteltét követően közölhető jogszerűen. A munkaviszony megszüntetése jogellenes lesz, ha a felmondást vagy az azonnali hatályú felmondást előzetes tájékoztatás nélkül, vagy a tájékoztatástól számított 30 napon belül mondja fel a munkáltató. A tájékoztatási kötelezettség megszegése azonban más megszüntetési jogcímre nincs kihatással.

A tájékoztatás időpontjának további jelentőse van a felmondási tilalmak és korlátozások alkalmazása szempontjából is. Ha a munkavállaló ebben az időszakban felmondási tilalom hatálya alatt áll a felmondás jogszerűen a felmondási tilalom megszüntetését követően közölhető. A felmondási korlátozás pedig csak abban az esetben vehető figyelembe, ha az már a tájékoztatás közlésének időpontjában is fennállt.