Az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint a munkavállaló felperes az alperes munkáltatóval határozatlan idejű munkaviszonyban állt. Az alperes a felperes szervezeti egységét külföldre kiszervezte, erre tekintettel 2017 novemberében az érintetteknek, köztük a felperesnek ajánlatot tett a munkaviszony felmondással vagy közös megegyezéssel történő megszüntetésére. A peres felek 2017. december 1-jei dátummal, ténylegesen 2017. december 15. napján létrejött megállapodással 2018. március 15. napjával közös megegyezéssel megszüntették a felperes munkaviszonyát. A megállapodás szerint a felperes 2 hónap felmentési időre járó távolléti díjra jogosult a jogviszony megszűnéséig terjedő időszakra.
A felperes 2018. január 2. napján, ultrahangos vizsgálaton szerzett bizonyosságot a várandósságáról, erre tekintettel a megállapodás megtámadásáról 2018. január 12. napján e-mailben tájékoztatta az alperest. Arra hivatkozott, hogy várandósságáról, mint lényeges tényről a megállapodás aláírásakor nem volt tudomása, ennek ismeretében azt nem írta volna alá. Az alperes 2018. január 24. napján tájékoztatta a felperest, hogy nem fogadja el a megtámadást.
A felperes keresetében a megállapodás érvénytelenségét arra hivatkozással kérte megállapítani, hogy mind ő, mind a munkáltató azon lényeges körülményben téves feltevésben voltak, miszerint nem várandós. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) azon rendelkezését jelölte meg, mely szerint a megállapodás megtámadható, ha annak megkötésekor a fél valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. Ilyen esetben a megállapodást bármelyik fél megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor lényeges körülményben, ugyanabban a téves feltevésben voltak. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést. A felperes a megállapodás érvénytelenségére tekintettel kérte a munkaviszonya helyreállítását és az alperes 2018. március 16. napjától a munkaviszony helyreállításáig terjedő időtartamra vonatkozóan elmaradt munkabére megfizetésére kötelezését.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a felek a megállapodás megkötésekor lényeges körülményben, ugyanabban a téves feltevésben lettek volna. Hivatkozott arra, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel akkor is megszüntethető, ha a munkavállaló várandós. Az alperes a megállapodást ezért ennek ismeretében is megkötötte volna. A munkáltató részéről fel sem merült tévedés lehetősége. Nincs tehát közös téves feltevés, felperes várandóssága önmagában nem vezet a megállapodás érvénytelenségéhez.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ügyben megállapította, hogy a felperes terhessége nyilvánvalóan lényeges körülmény volt, hiszen annak tudatában a felperes nem kötötte volna meg a megállapodást, nem járult volna hozzá munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez. Vizsgálva ezen lényeges körülményben a felek közös téves feltevését megállapította, hogy a felperes terhessége nem merült fel kérdésként a felek között, így a feleknek ezzel kapcsolatban nem volt semmilyen feltevése. A felek egyezően állították, hogy a felperes terhességéről a megállapodás aláírásakor nem volt tudomásuk. A felperes várandósságának tehát a megállapodás megkötésekor nem volt jelentősége, így ebben a körben tévedésben sem lehettek. A várandós nőt megillető felmondási védelem szabályai a munkáltató felmondása esetén alkalmazhatóak, a felek kétoldalú megállapodására, közös megegyezésére nem.
Továbbá az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes házastársával családalapítással próbálkozott a megállapodás megkötésének időszakában, így a várandóssága kérdésében a tévedés kockázatát maga vállalta. Ebből következően sem támadhatta meg eredményesen a közös megegyezést e körülményre hivatkozva.
A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta a jogi indokolás kiegészítésével és pontosításával.
Az ítélőtábla rögzítette, hogy kizárólag olyan körülményben fennálló közös tévedés vezethet a megállapodás érvénytelenségéhez, amely fennállása vagy hiánya mindkét felet befolyásolta a megállapodás megkötésében. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen értékelte nemcsak azt a tényt, hogy az alperesnek lehetett-e tudomása a felperes terhességéről a megállapodás aláírásakor, hanem azt is, hogy ez az információ, tény mennyiben hatott ki a megállapodás megkötésére. Ehhez szükséges volt annak értékelése, hogy a megállapodás megkötéséhez vezető tárgyalások során a felek kitértek-e erre a körülményre, a felperes várandóssága befolyásolta-e a feleket a megállapodás megkötésekor.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közös megegyezés tekintetében a felperes várandóssága nyilvánvalóan lényeges körülmény, hiszen ennek tudatában nem járult volna hozzá a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez. Ez a tévedés a felperes egyedüli, tehát csak az egyik szerződő fél tévedése lehetett, a munkáltatónak, mint a másik szerződő félnek nem volt semmilyen feltevése sem a felperes esetleges várandósságáról, sem annak ellenkezőjéről.
A felperes szabad akaratából választotta az átszervezés miatt történő munkáltatói felmondás helyett a kedvezőbb feltételű közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést annak ellenére, hogy esetleges várandósságának lehetőségével, még ha csekély mértékben, számolhatott. E szerződéskötési kockázatát azonban nem háríthatja át a munkáltatóra.
A felek a közös megegyezés aláírását megelőzően a perbeli nyilatkozataik és a megállapodás szövege alapján nem tárgyaltak a felperes családtervezéséről. Az alperes nem kérdezett erre rá, nem adott erről a felperes sem tájékoztatást. Ebből okszerűen az következik, hogy semmiképp nem befolyásolta mindkét felet ez a körülmény, tehát a terhesség fennállása vagy fenn nem állásának kérdése, a munkaviszony megszüntetésekor. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte azt a megállapítást, hogy a megállapodás megkötése vonatkozásában nyilvánvalóan lényeges körülménynek minősült a felperes várandóssága.
A felperes a tévedés kockázatát vállalta, amikor a családalapítás időszakában úgy kötött megállapodást, hogy téves információja volt állapotosságáról. Mindezt nem befolyásolta, hogy annak ellenőrzése érdekében tesztet végzett, és igyekezett meggyőződni arról, hogy a szerződés aláírásakor még nem vár gyermeket. Kizárólag a felperes volt tisztában azzal, hogy családot kíván alapítani a házastársával, és fennáll annak lehetősége, hogy gyermeket vár, mindez őt befolyásolta a munkáltató által ajánlott lehetőségek közötti választásban. Ezért a felperes nem támadhatja meg a szerződést, mert a tévedés kockázatát vállalta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a kereseti kérelmének megfelelő új határozat meghozatalát kérte.
A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor megállapította, hogy jelen esetben a tévedés felperes egyedüli tévedése volt, és a másik szerződő félnek, azaz az alperesnek nem volt semmilyen feltevése sem az esetleges várandósságról, sem annak ellenkezőjéről, és hogy ez a körülmény alperest semmilyen módon nem befolyásolta a megállapodás megkötésében
A szerződésnek a felek közös téves feltevésére alapított megtámadása esetén a szerződéskötést kísérő körülményeket is figyelembe kell venni. Már az elsőfokú bíróság is rögzítette, hogy a felek egyezően állították, miszerint a terhességről nem volt tudomásuk, tehát mindketten ugyanabban az azonos tartalmú közös téves feltevésben voltak, hogy a felperes nem várandós. Alperes is úgy gondolta, hiszen nem ajánlott volna két választási lehetőséget: a felmondást vagy a közös megegyezést, mivel az Mt. rendelkezése értelmében a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a várandósság tartama alatt. Alperesnek tehát volt feltevése az esetleges terhességről, illetve annak ellenkezőjéről, befolyásolta őt ez a körülmény, mert egyébként nem ajánlott volna fel jogellenesen felmondást választási lehetőségként.
Téves az ítélőtábla azon álláspontja is, miszerint a tévedés kockázatát a felperes vállalta. 2017. november 16. és 26. között próbálkoztak utoljára a családalapítással, a várható leépítés november 27-ei bejelentését követően már nem. A 2017. december elsején bekövetkezett menstruáció és a 2017. december 16-ai negatív terhességi teszt után írta alá december 15. napján a felperes a megállapodást. A tévedés kockázatát tehát nem vállalta, oka volt feltételezni, hogy nem várandós.
A felek a terhesség időtartama alatt is rendelkezhetnek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről, de ez csak arra az esetre vonatkozik, ha a munkavállaló és a munkáltató előtt is ismert a várandósság fennállása. Jelen esetben azonban ez a megállapodás aláírását követően derült ki, ha erről a megállapodás aláírásakor tudott volna a felperes, nem írja azt alá, mert állapotos nőként semmilyen reménye nem lehetett volna új munkaviszony létesítésére.
Alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A szerződéskötés körülményei, a felek azt megelőző nyilatkozatai nem utalnak arra, hogy a felek a várandósság kérdésével foglalkoztak volna, így ebben a kérdésben a tévedés lehetősége kizárható. Tévedés olyan tény tekintetében vizsgálható, amelyről a feleknek tudomása van, és azt a szerződéskötés folyamán megemlítették, arról állást foglaltak vagy nyilatkoztak. Ha még maga a felperes sem gondolt arra, hogy várandós, e tényre, mint szerződési feltételre vagy közös feltevésre hivatkozni nem lehet. Hibás logikai következtetés, hogy olyan körülményben vagy kérdésben is tévedhetünk, amelyekről egyáltalán nincs tudomásunk. Önmagában az a körülmény, hogy a felek nem gondoltak egy kérdésre, nem jelenti azt, hogy ennek ellentétének tudatában vannak.
A várandósság kockázata már 2017 novemberében is fennállt. A felperes aláírta a közös megegyezést annak ellenére, hogy annak időpontjához nagyon közel esett a családtervezés aktív tevékenységének időtartama.
A Kúria az ügyben arra a döntésre jutott, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A felperes az elsőfokú ítéleti tényállásból is kitűnően valójában tévedés címén támadta meg az alperesnél fennálló munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséről megkötött megállapodást. A perben tért át más megtámadási jogcímre, a közös téves feltevésre, és meg sem kísérelte bizonyítani, hogy tévedését a munkáltató okozta vagy felismerhette.
A másodfokú bíróság azonban helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes a perben is és a felülvizsgálati kérelmében is a perbeli tényállás tekintetében tévesen értelmezte az Mt. rendelkezéseit mind a tévedést, mind a közös téves feltevést illetően.
A másodfokú bíróság a felperesi nyilatkozatok alapján megalapozottan következtetett arra, miszerint a felperes a megállapodás aláírásakor számolhatott azzal, hogy „a próbálkozással történt leállás” ellenére várandós lehet. A perben ugyanakkor mindvégig elismerte, hogy az alperessel sem az egyeztetések, sem a megállapodás megkötésekor nem került szóba az esetleges terhesség vagy annak akár csak a gyanúja sem.
A másodfokú bíróság következtetése helyes, miszerint egyedül a felperes volt tévedésben a várandósságát illetően, tévedése az alperesnek nem lehetett, mivel semmilyen feltevése nem volt a felperes esetleges családalapítási terveiről, próbálkozásairól és várandósságáról vagy annak lehetőségéről. Erről a felperes vele információt nem közölt, ez jövőbeli körülményként sem került közöttük szóba. A peradatok szerint maga a felperes volt az, aki nem értékelte kockázatosnak a munkaviszonyát megszüntető megállapodásra vonatkozó döntését (ami számára kedvezőbb járandóságokat biztosított), holott a gyermekvállalás a férjével napirenden volt.
A szerződéskötéskor nem ismert körülmény, amely a másik fél elvárható gondossága mellett is ismeretlen marad, a felek szerződéskötési akaratelhatározására nem lehet befolyással, nem minősül ezért a szerződés szempontjából lényeges körülménynek, és abban a feleknek nem lehet azonos akár téves feltevése sem. Ezért utóbb e körülményben az egyik fél oldalán bekövetkezett kedvezőtlen változásnak a szerződés érvényessége szempontjából nincs jelentősége.
A terhességre vonatkozó információt vagy annak hiányát a perben a közös téves feltevésre hivatkozó felperesnek kellett bizonyítania, melyre vonatkozóan a bizonyítási terhet a bíróságok helyesen osztották ki.
A bíróságok a feltárt bizonyítékoknak és a peradatoknak megfelelően azok egybevetése alapján jogszerű következtetést vontak le arról, hogy közös téves feltevésre hivatkozással a megtámadása a megállapodásnak eredménytelen, és így a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntető megállapodás érvényes.
Az ügy lényegét összefoglalva a szerződéskötési akarat elhatározásához szükséges lényeges körülménynek valamely tény fenn nem állása akkor minősülhet, ha erről a feleknek a megállapodás megkötésekor tudomása van. Ennek hiányában nem lehetnek azonos feltevésben, ezért a megállapodás téves feltevésre hivatkozással sikeresen nem támadható meg.