A tényállás szerint munkavállaló alperes 2009-től határozatlan idejű munkaviszonyban állt gépjárművezetőként munkáltató felperesnél. 2013. március 4-én a munkáltató ellenőrizte a munkavállaló üzemanyag fogyasztását, melyre tekintettel március 14-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette a munkavállalót. A figyelmeztetés szerint vélelmezhető volt, hogy „a hiányzó üzemanyag-mennyiséggel a munkavállaló sajátjaként rendelkezett”. A vizsgálatra tekintettel a munkáltató a munkavállaló február havi munkabérét két részletben fizette meg, így határidőben, március 6-án az alapbérét, majd a március 10-ei határidőhöz képest 23 napos késedelemmel, április 2-án a fennmaradó összeget. A munkavállaló április 2-án azonnali hatályú felmondással megszüntette munkaviszonyát. A felperes munkáltató keresetében a munkavállaló azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte, ezen túlmenően viszontkeresetet terjesztett elő, melyben az azonnali hatályú felmondás jogszerűségére tekintettel kérte a jogkövetkezmények alkalmazását.

A perben az elsődleges kérdés a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerűsége volt. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pontja szerint a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a munkáltató a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi.

A második kérdés pedig annak az eldöntése volt, hogy a munkáltató jogosan tartotta-e vissza a vizsgálat időtartama alatt a munkavállaló bérét, vagy sem. Az Mt. 161.§ (1) bekezdése alapján a munkabérből való levonásnak jogszabály vagy – a levonásmentes munkabérrészig – végrehajtható határozat alapján van helye. Az Mt. 162. §-a szerint a levonásmentes munkabérrel szemben beszámításnak helye nincs.

Az elsőfokon eljárt bíróság megállapította, hogy a munkáltató munkabérfizetési kötelezettségszegése a munkabér egy részére vonatkozott, egy alkalommal történt, és nem a fizetés elmulasztása, hanem 23 napos késedelmes fizetés történt. A bíróság álláspontja szerint ezek a körülmények nem alapozzák meg az Mt. 78.§-a szerinti jelentős mértékű jogsértést. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel.

A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak találta. Álláspontja szerint következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munkabérfizetési kötelezettség elmulasztása a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet, akkor is, ha a késedelem nem huzamosabb ideig állt fenn és a munkáltató mulasztása nem visszatérő jellegű, hanem egyetlen alkalommal történt. Jelen esetben tehát a munkáltató lényeges kötelezettségét szegte meg, amelyet – mivel a késedelmes munkabérfizetés a munkavállaló létfenntartását veszélyezteti – jelentős mértékűnek kell tekinteni akkor is, ha az egy alkalommal és csak részben történt.

A munkáltatónak a bér kifizetését akkor is teljesítenie kell, ha egyébként a munkavállalójával szemben olyan vizsgálatot folytat, amely eredményeként esetleg utóbb kártérítési igénnyel léphet fel.

A kifejtettek alapján a bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerűségére tekintettel annak jogkövetkezményei megfizetésére kötelezte a felperest.

 

© 2020 Mihalics Ügyvédi Iroda

Call Now