Az év vége közeledtével minden munkáltató ellenőrzi, hogy a munkavállalói az évben hány napot voltak szabadságon, annak érdekében, hogy meg tudja állapítani a munkavállalóknak még ki nem adott szabadnapok számát. A munkáltatóknak azért is fontos a kiadott és ki nem adott szabadnapok ellenőrzése, mert a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi. I. törvény (továbbiakban: Mt.) 123. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, azaz minden év december 31. napjáig, melynek be nem tartása súlyos bírságot vonhat maga után.
A szabadság, mint alapjog
Az Alaptörvény XVII. cikkének (4) bekezdése rögzíti, hogy „minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.” A 74/2006 (XII.15.) számú AB határozat egyértelműen kimondja, hogy a rendszeres fizetett szabadsághoz való jog a munka világában a pihenéshez való jog megvalósulását szolgálja, célja a rendszeres munkavégzés során elhasznált erőforrások, és a fizikai és szellemi energia pótlásának, a munkavállalók regenerálódásának a biztosítása. Mindezen alapjogok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szabadsághoz fűzött célok kizárólag csak akkor valósulhatnak meg, ha a szabadságot az esedékesség évében kiadják, és azt nem lehet pénzben megváltani. Az 1970. évi 132. ILO Egyezmény 12 cikke szerint semmis, illetve tilos minden olyan megállapodás, amely a minimális éves fizetett szabadságra vonatkozó jogról, vagy az ilyen szabadságról való ellenszolgáltatást vagy egyébként lemondást tartalmaz. Ezen Egyezményre figyelemmel mondja ki az Mt. a 122. § (5) bekezdése, hogy a szabadságot a munkaviszony megszűnésének kivételével megváltani nem lehet.
A szabadság kiadásának a módja
A szabadság kiadásának a joga a munkáltatói jogkör része (Mt.122. § (1)). Mindezekből az következik, hogy a törvény által a munkavállalót megillető szabadság kiadásának módjáról és idejéről a munkáltató jogosult dönteni, azonban figyelembe kell vennie a munkavállaló véleményét. A munkavállaló szabadsága alap és pótszabadságból áll. A Mt. 116. § kimondja, hogy az alapszabadság mértéke minden évben 20 munkanap. A pótszabadságok mértéke az életkor, és egyéb személyes körülményektől függ. A munkáltató évente 7 munkanap szabadságot a munkaváló kérésének megfelelően – a munkaviszony első három hónapját kivéve- legfeljebb két részletben köteles kiadni. Az Mt. előírja továbbá, hogy a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló évente legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési kötelezettsége alól.
Kiadás időpontjának főszabálya, és a kivételek
A szabadságot, mint ahogyan azt már a fentiekben rögzítettük minden esetben az esedékesség évében kell kiadni, ezzel lesz biztosítva, hogy a munkavállaló minden évben tudjon regenerálódni. Ezen főszabály alól azonban vannak kivételek, mikor nem megoldható a szabadság esedékesség évében történő kiadása.
Amennyiben a munkavállaló oldalán felmerült okból (pl. fizetés nélküli szabadság alatt) nem lehetséges a szabadság kiadása az esedékesség évében, úgy az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell azt kiadni. Kivételes szabály vonatkozik azon munkavállalókra is, akiknek a munkaviszonya október 01. napján vagy azt követően kezdődik. Ebben az esetben a munkáltató a szabadságot az esedékesség évét követő év március 31. napjáig adhatja ki. Nagyon fontos kiemelni, hogy az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot akkor, ha az igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik, és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot.
Vannak olyan esetek, amikor a munkavállaló érdekkörében merül fel olyan ok, mely miatt nem tudja kiadni a szabadságot az esedékesség évében. Ilyen hitelen felmerült esemény volt a koronavírus világjárvány terjedése is, mely számos munkáltatónál eredményezte azt, hogy a szabadságokat nem tudja a tervezettnek megfelelően kiadni. A munkáltatónak ilyen esetekben 2 lehetősége van arra, hogy a teljes szabadságot ne az esedékesség évében adja ki. Az egyik eset, hogy a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működését veszélyeztető ok esetében kollektív szerződés rendelkezése alapján a szabadság egynegyedét az esedékesség évét követő év március 31. napjáig adhatja ki. Ez azt jelenti tehát, hogy egy például 25 éves munkavállaló esetében –akinek van 20 nap alapszabadsága, és 1 nap életkor alapján járó pótszabadsága – kollektív szerződés alapján a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a 21 nap szabadságból az esedékesség évében 16 napot adjon csak ki, és az esedékesség évét követő év március 31. adja ki az előző évből fennmaradó további 5 napot, persze csak abban az esetben, ha fennáll a működését veszélytettető ok, vagy kivételesen fontos gazdasági érdek.
A másik lehetőség, hogy a munkáltató és a munkavállaló még az esedékesség évében megállapodnak abban, hogy az életkor alapján járó pótszabadságokat – ez maximum 10 nap lehet- az esedékesség évét követő év december 31. napjáig adja ki. Nagyon fontos, hogy minden esetben szükséges a felek megállapodása, ezt kollektív szerződésben nem lehet kikötni, valamint az esedékesség évében kell megállapodni, viszont akkor bármikor lehet.
A munkáltató számára biztosított még továbbá, hogy a szabadság kiadásának közölt időpontját módosítsa, vagy megszakítsa a munkavállaló már megkezdett szabadságát, erre azonban csak kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén van lehetősége, és köteles a munkavállaló ezzel kapcsolatosan felmerült kárát és költségeit megfizetni.
Nagyon fontos, hogy a szabadságot munkanapokra kell kiadni, abba az ünnepnapok és a pihenőnapok nem számítanak bele.
