A Kúria határozatában kifejtette, hogy míg a feltétel egy bizonytalan jövőbeni esemény, addig az időhatározás egy meghatározott, biztosan bekövetkező jövőbeni időpont megjelölését jelenti. Feltétel esetében a bizonytalanság nem csupán magának az eseménynek a bekövetkezésében, hanem annak időpontjában is megmutatkozhat. Előbbiekre tekintettel tehát akkor is feltételről van szó, ha a szerződésben feltüntetett jövőbeni esemény bekövetkezésének időpontja bizonytalan.

A határozat alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes munkaviszonyban állt a felperessel. A felperes az alperes részére kiutalt egy lakást, mint szolgálati lakást. A peres felek a szolgálati lakásra lakásbérleti szerződést kötöttek az alperes munkaköre megszűnéséig terjedő időre. A lakásbérleti szerződésben a felek kikötötték, hogy ha az alperes a lakáskiutalástól számított 10 éven belül a nyugdíjazás kivételével bármely okból megszünteti a munkaviszonyát, akkor a szolgálati lakást elhelyezés iránti igény (cserelakás) nélkül elhagyja. A peres felek a szerződésben kikötötték azt is, hogy a lakásbérleti jogviszony megszűnését követően az alperes nem lakbért, hanem lakáshasználati díjat köteles fizetni, és nem illetik meg azok a jogok, amelyeket jogszabály kizárólag a bérlőnek biztosít. A lakásbérleti szerződés megkötését követően 37 évvel később az alperes a nyugdíjkorhatár betöltésére tekintettel a felperesnél a nyugdíjba vonulása iránt kérelmet terjesztett elő, amelyet a munkáltató munkavállalói felmondásnak tekintett. A felperes tájékoztatta az alperest, hogy a szolgálati lakásra kötött bérleti szerződés megszűnt, egyúttal ugyanezen lakásra 2 éves határozott idejű bérleti szerződést ajánlott számára, amelyet az alperes a határozott idő kikötése miatt nem fogadott el.

A felperes kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben az alperest arra kérte kötelezni, hogy a szolgálati lakást elhelyezési igény nélkül, ingóságaitól mentesen, tiszta állapotban hagyja el és adja a birtokába.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresettel egyezően kötelezte az alperest a lakás elhagyására és annak a felperes birtokába adására. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a szolgálati lakásra vonatkozó lakásbérleti szerződés nem határozatlan idejű, hanem a bontó feltétel bekövetkeztéig, azaz a munkavállaló munkaviszonyának megszűnéséig tartó időre kötöttek lakásbérleti szerződés. Ennek alapján a lakásbérleti jogviszony a munkaviszony megszűnésével a szerződés erejénél fogva, automatikusan megszűnt, és az alperes a munkaviszony megszűnésétől jogcím nélküli lakáshasználónak minősül. Tekintettel arra, hogy az alperes munkaviszonya a nyugdíjazása miatt, tehát nem neki felróható okból szűnt meg, így a felperes a lakásbérleti szerződés alapján köteles volt cserelakást biztosítani, melynek eleget is tett a szolgálati lakásra vonatkozó 2 éves határozott idejű bérleti szerződés felajánlásával. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy felperesnek nincs olyan szerződéses vagy jogszabályi kötelezettsége, hogy határozatlan idejű bérleti szerződést kell felajánlania az alperes részére, ugyanis az alperesnek a szolgálati lakásra vonatkozó bérleti jogviszonya határozott idejű volt, mivel a felperessel a munkaviszonya megszűnéséig, mint bontó feltétel bekövetkezéséig kötöttek bérleti szerződést.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy a szerződés határozott időre szólt, mivel a bontó feltétel egy bizonytalan jövőbeli esemény, amely a szerződés hatályát megszünteti, tehát nem időhatározás, és határozott idejű szerződésnek csak az időhatározással kötött szerződést lehet tekinteni. A másodfokú bíróság által megállapításra került, hogy az adott esetben a határozatlan idejű bérleti szerződés a bontó feltétel bekövetkeztével szűnt meg. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperes által nem került megfelelő cserelakás felajánlásra az alperes részre, ugyanis a szolgálati lakásra vonatkozó szerződés egy határozatlan idejű szerződés volt, így a szolgálati lakás két év határozott időre történő felajánlása cserelakásként nem megfelelő.

A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

A Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott és a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a lakásbérleti szerződés határozatlan idejű szerződés, amely a bontó feltétel bekövetkezésével szűnt meg. A Kúriai határozatában kifejtette, hogy a bontó feltétel tűzésétől meg kell különböztetni az időhatározást, vagyis azt az esetet, amikor a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötik. Míg tehát a feltétel egy bizonytalan jövőbeni esemény, addig az időhatározás egy meghatározott, biztosan bekövetkező jövőbeni időpont megjelölését jelenti. Ehhez képest feltétel esetében a bizonytalanság nem csupán magának az eseménynek a bekövetkezésében, hanem annak időpontjában is megmutatkozhat. Éppen ezért akkor is feltételről van szó, ha a szerződésben feltüntetett jövőbeni esemény bekövetkezésének időpontja bizonytalan. Az előbbiekre tekintettel a feltétel tűzése nem lehet egyben időhatározás is, és határozott idejű szerződésnek csak az időhatározással kötött szerződést lehet tekinteni.