A Kúria határozatában megállapította, hogy a társasházi külön tulajdonhoz tulajdoni hányadrészek formájában kapcsolódó osztatlan közös tulajdon önállóan forgalomképtelen, ezért elbirtoklás tárgya sem lehet. A Kúria határozatában megállapította azt is, hogy a társasházi közös tulajdonban álló földrészlet részben sem tartozhat társasházi külön tulajdonba.
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint a perbeli háromlakásos társasház egyik lakása a felperes tulajdonában áll. A társasház alapító okiratában ehhez a lakáshoz tartozik egy terasz, amely a lakást L alakban veszi körül és a terasz körbezár egy téglalap alakú füvesített területet, amely szintkülönbséggel csatlakozik a társasház kertjéhez, attól támfal és sövény is elhatárolja. A felperes a lakáshoz tartozó teraszt és a közös kertből leválasztott részt riasztóval felszerelte, valamint a közös kertbe egy földbe süllyesztett medencét is épített, amelynek a csatornáját és áramellátását a társasház közös rendszeréhez csatlakoztatta. A tulajdonostársak nem kifogásolták a füves terület használatát, de a medence építésével kapcsolatos közgyűlési határozattal a felperest az eredeti állapot helyreállítására kötelezték. Ezen határozat érvénytelenségének megállapítása iránt a felperese által indított per folyamatban van.
A felperes keresetében a füves terület elbirtoklással történő megszerzésének és arra vonatkozó tulajdonjoga bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni az alpereseket a közös tulajdoni hányadok megfelelő módosításával, és arra tekintettel az alapító okirat módosítását is kérte. A felperes az elbirtoklás kezdő időpontját 2004. november 3. napjában, míg záró dátumát 2019. november 4. napjában jelölte meg tekintettel arra, hogy a felperes és jogelődjei ezen időszak alatt kizárólagosan használták a füves területet.
Az elsőfokú bíróság a felperes elbirtoklás iránti kereseti kérelmét elutasította, tekintettel arra, hogy az elbirtokláshoz szükséges törvényi időtartam a perbeli esetben nem állapítható meg, a felperesi jogelődök ugyanis nem használták a perbeli területet, a felperesi használat kezdetétől számított 15 év pedig nem telt el.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság – részben eltérő indokolással – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes a külön tulajdonához tartozó eszmei hányadrész mértékét kívánta elbirtoklás útján növelni, azonban a társasház közös tulajdonban álló részei önálló ingatlanként nincsenek nyilvántartva, azok jogi értelemben nem léteznek, ezért elbirtoklásukra sincs mód.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A Kúria az alábbi indokokra tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria megállapítása szerint a másodfokú bíróság helyesen észlelte, hogy a felperes a társasház osztatlan közös tulajdonában álló telekrészt kívánt elbirtokolni, az alapító okiratból ugyanis a terület jogi jellege világosan kitűnik. Az alapító okiratban foglaltakkal ellentétes tényleges helyzetet – a füves terület külön tulajdoni jellegét – a felperes nem igazolta, nem is igazolhatta, földrészlet vagy annak meghatározott része ugyanis nem lehet társasházi külön tulajdon tárgya. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az osztatlan közös tulajdonba tartozó társasházi terület önállóan forgalomképtelen, ekként elbirtoklás tárgya sem lehet. A forgalomképtelenség alól kivétel kizárólag abban az esetben van, ha a közös tulajdonban álló ingatlanrésszel a külön tulajdon tárgya bővíthető vagy az önálló ingatlanként kialakítható. Azonban a társasház osztatlan közös tulajdonában álló telek részben sem kerülhet a tulajdonostársak külön tulajdonába, ugyanis társasházi külön tulajdon tárgya csak lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség lehet. Mindezek alapján nincs mód arra, hogy a perbeli területet a felperes – akár közös tulajdoni hányad, akár külön tulajdon formájában – elbirtoklással megszerezze.
