Felperes 2008-ban vásárolt egy városi terepjárót, mely finanszírozásához devizahitelt vett fel. A felperes egyéni vállalkozóként nyújtotta be a hitelkérelmet a hitelező számára. Kérelmén megjelölte az egyéni vállalkozói engedélyének számát, adószámát, működése megkezdésének évét, valamint az általa nyújtott szolgáltatást. A CHF alapú hitelszerződés tartalmazta a deviza alapú finanszírozás árfolyam- és kamatkockázatát. Felperes kérelme alapján a hitelező engedélyezte, hogy a gépjárművet taxizásra használja. Felperes 2017-ben benyújtott kereseti kérelmében kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, az érvénytelen szerződés határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítását kérte. Alperes a kereset elutasítását kérte.

Jogi dilemma

Az adott ügy kapcsán az a kérdés, hogy a felperes fogyasztónak minősül-e vagy sem. A fogyasztói szerződések célja a fogyasztó, mint gyengébb fél érdekeinek a védelme, a felek közötti gazdasági egyensúlytalansági helyzet kompenzációja. A jogszabályok ennek tükrében garanciális szabályokat írnak elő, melytől a fogyasztók hátrányára nem lehet eltérni. A deviza-hitel adósok helyzetének rendezése érdekében a Kúria a fogyasztói devizahitel-szerződésekre vonatkozó jogegységi határozatának megszületését követően az Országgyűlés 2014-ben törvényben (DH1 törvény 2014. évi XXXVIII. törvény és DH2 törvény 2014. évi XL. törvény) rendezte az ilyen szerződésekben foglalt, az egyoldalú kamatemelésre, költségemelésre, díjemelésre, valamint az árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen szerződési feltételek semmisségéből adódó elszámolási kérdéseket.  Amennyiben a felperes fogyasztónak minősül, úgy a jogszabályi védelem rá is vonatkozik.

Felperesi érvek

Véleménye szerint a hitelszerződés tisztességtelen, ugyanis a devizahitel valós kockázatát a hitelező alperes nem tárta fel, a szerződési feltételek nem voltak világosak. Felperes hangsúlyozta, hogy a szerződést fogyasztóként kötötte, ő a gépjármű tényleges tulajdonosa, és azt saját célra használja. A gépkocsi nem sárga rendszámú, tehát nem taxizásra használja, ez hatósági bizonyítványokkal is igazolható. Bár a gépjármű megvásárlásakor azzal számolt, hogy a gépkocsit a jövőben taxizásra fogja használni, de az a szerződés fogyasztói jellegét nem érinti. A felperes fogyasztói minőségére tekintettel a hitelezőnek a DH1 törvény és a DH2 törvény alapján el kellett volna számolnia a felperessel.

Alperesi érvek

Alperes hitelező szerint a felperes nem fogyasztóként szerződött, így a szerződés nem fogyasztói szerződés. A terepjárót nyilvánvalóan a vállalkozási tevékenységével összefüggő, illetve a vállalkozás érdekében kifejtett használat céljából vásárolta. Megjegyezte, hogy a szerződés kockázatfeltáró nyilatkozata megfelel a törvényi feltételeknek.

Elsőfokú bíróság – Törvényszék

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint elsődlegesen a szerződéskötés kapcsán keletkezett iratokat kell értékelni:

• a gépjármű megrendelőlapján feltüntette a felperes, hogy a gépkocsit taxizásra kívánja használni
• „Egyéni vállalkozó hitelkérelme” irat, mely az egyéni vállalkozó adós adatain kívül a hitelszerződés adatait is rögzíti
• hitelszerződésben a felperes egyéni vállalkozói adatait is feltüntette
• a hitelezőnek a gépkocsit taxiként történő üzemeltetéséhez történő hozzájáruló nyilatkozata

Ezek az iratok arra utalnak, hogy a szerződéskötéskor a felperes a gépjárművet egyéni vállalkozóként, szakmai tevékenységi körén belül vásárolta. Mindehhez képest nincs jelentősége annak, hogy a szerződéskötés után a felperes a gépkocsit mire és hogyan használta. Ezekre tekintettel a bíróság úgy foglalt állást, hogy a megtámadott szerződés nem fogyasztói szerződés.

Másodfokú bíróság – Ítélőtábla

Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság helyesen nem tekintette fogyasztói szerződésnek a megtámadott szerződést, és indokai is helytállóak.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a fogyasztóvédelmi jogi szabályozás célja a felek közötti gazdasági egyensúlytalanságból eredően a gyengébb fél védelme, ezért a fogyasztói minőség minden alkalommal relációs kategória. Hivatkozik a 93/13/EGK Irányelvre, mely szerint a fogyasztó fogalma kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén, tehát az egyik fél, a vállalkozás professzionális tevékenysége keretében jár el, míg a vele szerződő fél, a fogyasztó azon kívül. Hivatkozik az Európai Bíróság Costea-ügyben ítéletre, mely szerint a fogyasztó fogalma objektív jellegű, független mindazoktól a konkrét ismeretektől, amelyekkel rendelkezhet, vagy amelyekkel ténylegesen rendelkezik.

A konzekvens bírói gyakorlat szerint a bíróság annak meghatározása során, hogy a gazdálkodó szervezet által megkötött szerződések fogyasztói szerződéseknek minősülnek-e, azt vizsgálja, hogy a konkrét szerződés a gazdasági társaság tevékenysége céljából jött-e létre, vagy azt attól függetlenül kötötte-e. A felperes nem szakmai-gazdasági tevékenységi körén kívül eljárva kötött szerződést, az pedig nem releváns, hogy a felperes a deviza alapú szerződések ismérveit illetően milyen konkrét ismeretekkel rendelkezett. Annak sincs jelentősége, hogy a szerződéskötést követően a gépjárművet valóban személyi használatra üzemelteti.

Mindezek miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.