Használt gépjárművek esetén számítani kell arra, hogy hibák előfordulhatnak korábban elvégzett javítás eredményétől függetlenül, a természetes elhasználódásból származóan.
Az általunk vizsgált jogesetben alperes a perbeli tehergépjármű tulajdonosa, felperes pedig a szerelő, aki alperes gépjárművének javítási munkáit végezte. 2005. január és 2005. március között felperes több javítást is végzett a gépjárművön. 2005 júniusában alperes külföldi útja során a gépjármű külföldön üzemképtelenné vált, amelyet alperes 1.044.050,- Ft költséggel szállíttatott haza Magyarországra.
Alperes ezt követően ismét felpereshez vitte a tehergépjárművet javításra, amelynek ellenértékeként felperes 1.654.914,- Ft összegű számlát állított ki, azonban alperes annak kifizetését megtagadta arra hivatkozással, hogy a gépjármű meghibásodása a felperes által korábban szakszerűtlenül elvégzett javítások miatt következett be.
Felperes a számla ellenértékének megfizetése érdekében pert indított alperes ellen 1.654.914,- Ft és járulékai erejéig, alperes pedig ellenkérelmében felperes keresetének elutasítását kérte, valamint beszámítási kifogás útján a korábbi javítások szakszerűtlensége miatt árleszállítási igényét érvényesítette, emellett viszonkeresetet is előterjesztett a felperessel szemben a gépjármű hazaszállításának költsége iránt.
Az alkalmazandó jogszabály a – perbeli esetet idején még hatályban lévő – régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) kellékszavatosságra vonatkozó rendelkezései között keresendő. A régi Ptk. ugyanis akként rendelkezik, hogy
„Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.”
A perbeli tényállás alapján nem is kérdéses a szolgáltatás kölcsönös jellege, hiszen felperes szerelési munkálatokat végzett, alperes pedig ennek ellenértékét – lett volna – köteles megfizetni. Ennek kapcsán mondja ki a régi Ptk., hogy a kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik. Ahhoz azonban, hogy a jogalkotó a gazdasági élet szereplőit a mihamarabbi igényérvényesítésre ösztönözze, továbbá hogy elkerülje az évekkel később indított perekből eredő bizonyítási nehézségeket, a régi Ptk. kimondja a kellékszavatossággal kapcsolatosan, hogy a jogosult a teljesítés időpontjától számított 6 hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait.
A szavatossági igények jogosultja egyébként a törvény szerint kijavítást, illetve kicserélést kérhet, és ezen munkálatok elvégzéséig a szolgáltatás arányos részét visszatarthatja. Amennyiben ezekre nincs joga, vagy azokat a kötelezett nem vállalta, akkor kérhet a jogosult árleszállítást vagy akár a saját költségére mással meg is javíttathatja a dolgot.
A perbeli esetben látható tehát, hogy alperes, mint szavatossági jog (vélt) jogosultja a kijavítás ellenértékét kívánta visszatartani, valamint a korábbi javítások szakszerűtlensége miatt támasztott árleszállítási igényt.
Az elsőfokú bíróság felperest az alperes javára 260.271,- Ft és járulékai, valamint perköltség megfizetésére kötelezte felperest, amelyet akként állapította meg, hogy alapul vette felperes követelését, majd helyt adott alperes árleszállítási igényének, továbbá alperes viszontkeresetének is a gépjármű hazaszállítására vonatkozó költségek megtérítésére vonatkozóan.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét hozzátéve, hogy a felperesi szakszervíztől elvárható lett volna, hogy már az első alkalommal kiderítse a gépjármű hibájának okát. A bíróság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a felperes hibás teljesítésével függött össze a jármű hazaszállítási költsége is.
A jogerős ítélettel szemben felperes terjesztett elő jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság elé. Felülvizsgálati kérelmet a fél jogszabálysértésre hivatkozással nyújthat be, melyet ha a Kúria (a perbeli eset idején még Legfelsőbb Bíróság) nem talál megalapozottnak, akkor a felülvizsgálati kérelmet a Kúria elutasítja.
A felperes felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, amelynek eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő. A régi Ptk. vonatkozó rendelkezései szerint ugyanis vállalkozói díjköveteléssel szemben beszámítás útján akkor érvényesíthető megalapozott árleszállítási, kártérítési igény, ha a vállalkozó teljesítése hibás. Azonban a teljesítést csak a régi Ptk. fent hivatkozott rendelkezése alapján lehet hibásnak tekinteni.
Használt gépjárművek esetén pedig számítani kell arra, hogy hibák előfordulhatnak korábban elvégzett javítás eredményétől függetlenül, a természetes elhasználódásból származóan is. A perbeli gépjármű pedig egy 850.000 km futásteljesítménnyel rendelkezik, a meghibásodásának oka a 6 henger közül a másodikhoz tartozó porlasztócsúcs tömítőgyűrűjének elöregedése volt. A szakvélemény szerint a tömítőgyűrűt érintő anyagfáradás a javítások idején még nem állt fenn, illetve olyan hibajelenségek fenn sem állottak, ami alapján a felperesnek a porlasztócsúcsot szét kellett volna szerelnie. Ezen felül sem szakmai, sem gyártói előírás nem kötelezte a felperest a teljes injektorsor kiszerelésére, és a tömítőgyűrűk üzemidőhöz kötött cserekötelezettsége sem volt előírva. Az előzőekben kifejtettekből pedig az következik, hogy meghibásodásra utaló jel hiányában, felperes nem volt köteles a porlasztócsúcs cseréjét elvégezni.
Mentesül tehát a törvényi feltételeknek megfelelően a kártérítési felelősség alól felperes, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint nem volt elvárható felperestől, hogy a hibát fel kellett volna ismernie, illetve a porlasztócsúcs cseréjét sem volt köteles korábban elvégezni. A Legfelsőbb Bíróság szerint tévesen állapított meg a bíróság a felperes hibás teljesítését, és adott helyt az alperes beszámítási kifogásának és viszontkeresetének. Ítéletében a korábbi jogerős ítéletet megváltoztatva felperes részére a szerelési munkák ellenértéke, azaz 1.654.914,- Ft vállalkozói díj és kamatai megfizetésére kötelezte alperest.
