A Debreceni Ítélőtábla ítéleteiben rendkívül széleskörben elemzi a vonatkozó joggyakorlatot a nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) mértéke tárgyában olyan esetekben, amikor hozzátartozók veszítik el családtagjukat, amellyel megbomlik – az Alaptörvényből is levezethető – családban éléshez való joguk, mely már önmagában is köztudomású nem vagyoni sérelemmel jár.
Nem vagyoni kár – Vagyoni kár
A régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) dogmatikája használta a személyiségi jogi sérelmek jóvátételeként fizetendő nem vagyoni kártérítés elnevezést, amelynek logikai alapja a következő: akit személyiségi jogában megsértenek, nem vagyoni kára keletkezik, ennek megfelelően nem vagyoni kártérítésre jogosult. A nem vagyoni kár fogalmát a Ptk. (2013. évi V. törvény) már sérelemdíjként nevesíti, amely jogintézmény tartalmát tekintve azonban még mindig a személyiségi jogi sérelemért járó nem vagyoni kártérítés.
Az előbbiekből logikusan következik tehát, hogy vagyoni kártérítés akkor jár a károsultnak, ha a károkozás következtében a vagyonában konkrét értékcsökkenés állott be vagy elmaradt jövedelme keletkezett stb.
A jogeset alaptényállása
Az ügyben összesen 6 felperes kíván kárigényt érvényesíteni kórház alperessel szemben, melyben:
– I. rendű felperes: károsult
– II. és III. rendű felperesek: károsult szülei
– IV. és V. rendű felperesek: károsult gyermekei
– VI. rendű felperes: károsult élettársa
A 23 éves I. rendű felperesen 2010 májusában alperes urológiai osztályán vesekő-eltávolításra irányuló beavatkozást végeztek. A műtét során használt orvostechnikai készülék hibája miatt az I. rendű felperes szervezetébe nagy mennyiségű levegő került, ezért keringése összeomlott. Az így kialakult oxigénhiány folytán éberkómás állapotba került, amely jelenleg is fennáll. Alperessel – éberkómás állapota miatt – kontaktus nem teremthető, önállóan csak lélegezni tud, mozgásképtelen, táplálkozása szondán keresztül történik, pelenkázásra szorul. Napi 24 órás felügyeletre, ápolásra és gondozásra van szüksége, amelyet szülei, II. és III. rendű felperesek látnak el otthonukban.
II. és III. rendű felperesek lányuk mellett magukhoz vették unokáikat, IV. és V. rendű felpereseket is, az ő ellátásukról szintén ők gondoskodnak.
Bár az I. rendű felperes élettársa, IV. rendű felperes fiaival együtt nem költözött a II. és III. rendű felperesekhez, szoros kapcsolatot tart fenn velük, rendszeresen látogatja őket és besegít mind az I. rendű felperes, mind pedig a IV. és V. rendű felperesek ellátásába, gondozásába.
Megítélt kártérítés mértéke, illetve sérelemdíjak
Az alábbiakban részletesen csak az (másodfokú fórumként eljáró) Ítélőtábla jogerős döntésében megállapított pénzösszegek kerülnek ismertetésre, mivel – a felperesek fellebbezése folytán – az elsőfokú bíróság ítéletét (így az abban megállapított pénzösszegeket) részben megváltoztatta.
Az Ítélőtábla kifejtette, hogy a nem vagyoni kártérítés célja a károsultat ért személyi (nem vagyoni) sérelmek vagyoni eszközökkel történő hozzávetőleges kompenzálása, ezért a nem vagyoni kártérítés összegének arányban kell állnia a bekövetkezett személyi (nem vagyoni) sérelmek súlyával és következményeivel.
Az összegszerűség vonatkozásában a széleskörűen elemzett ítélkezési gyakorlatból az Ítélőtábla azt a követelményt állapította meg, hogy a megítélt nem vagyoni kárpótlás összege arányban áll ezen nem vagyoni hátrányokkal, megfelel a káreseménykor fennállt ár- és értékviszonyoknak, valamint kielégíti az egységesség követelményét is, azaz azt a jogos társadalmi igényt, hogy a hasonló időszakban bekövetkezett, hasonló mértékű károkért közel azonos összegű nem vagyoni kártérítés kerüljön megállapításra.
I. rendű felperes (károsult)
I. rendű felperes önállóan kizárólag lélegezni tud, minden egyéb vonatkozásban ellátásra szorul. Emiatt testi és a lelki egészséghez fűződő személyiségi joga, valamint a családban éléshez fűződő személyiségi joga jelentős mértékben sérült. A fiatal felnőttként, rendkívül súlyos nem vagyoni hátrányokat elszenvedett I. rendű felperesnek megítélt 20.000.000,- Ft megfelel a hasonló életkorban, hasonlóan súlyos sérüléseket elszenvedett károsultak részére közel azonos ár- és értékviszony között megítélt nem vagyoni kártérítések összegének.
I. rendű felperes a műtét idején munkaiszonyban állt, és minimálbért keresett, amelyet a káresemény elmaradása esetén is elérhetett volna. Ezen elmaradt jövedelemnek a per időtartama alatt, azaz 2010 és 2017 között számított járulékokkal csökkentett összegéből az ítélőtábla az I. rendű felperes által megkapott rokkantsági nyugdíj összegét levonva, a per lezárultáig így keletkezett jövedelemveszteséget 2.777.865,- Ft-ban, az azt követő időszakra pedig a jövedelempótló járadék havi összegét 48.863,- Ft-ban állapította meg.
II. és III. rendű felperesek (szülők)
II. és III. rendű felperesek élete a káresemény miatt szintén jelentősen megváltozott, hiszen míg korábban magukkal is tudtak törődni, jelenleg mindennemű kommunikációra képtelen gyermekük ápolása, gondozása, valamint az unokáik ellátása tölti ki életüket, amely nagy fizikai és pszichés terhet jelent számukra. A bíróság megállapította, hogy az őket ért sérelemmel a káreseménykor fennállt ár és értékviszonyokra, valamint a bírói gyakorlatra is figyelemmel személyenként 10.000.000,- Ft nem vagyoni kártérítés áll arányban.
Nem tudták azonban igazolni, hogy a lakásukat ténylegesen miként és milyen költség ellenében alakíttatták át az I. rendű felperes állapota miatt, valamint szekértő kirendelésére vonatkozó indítványt sem terjesztettek elő, ezért ezt a keresetüket el kellett utasítani.
Az I. rendű felperes napi 24 órás ápolásra, gondozásra és felügyeletre szorul, amelyet II. és III. rendű felperesek a lehető legnagyobb gondossággal látnak el. E napi 24 órában végzett gondos munka ellenértékét a napi 8 órás munkavégzésért járó mindenkori minimálbér háromszorosának megfelelő összegben, azaz napi 24 órás munkára vetítve határozta meg a bíróság.
IV. és V. rendű felperesek (gyerekek)
IV.és V. rendű felperesek elveszítették az édesanyjukat, így elszenvedték mindazokat a nem vagyoni hátrányokat, amelyek egy ilyen súlyos veszteséggel köztudomásúan együtt járnak, ezen felül azonban olyan lelki többletterheket is viselniük kell, amelyek a szüleiket kiskorukban elveszítő gyermekeket nem sújtják. Ennek oka egyrészt, hogy minden nap szembesülniük kell azzal a kiszolgáltatott, magatehetetlen állapottal, amelybe az édesanyjuk az alperes miatt került. Másrészt nyilvánvaló, hogy a nagyszüleiket követően nekik kell majd gondoskodniuk édesanyjuk napi 24 órás felügyeletéről, ápolásáról és gondozásáról, amely az egész hátralévő életükre közvetlenül és tartósan kihat.
A nekik járó nem vagyoni kártérítés összegét tehát úgy kellett meghatározni, hogy az – a lehetőségekhez képest – kompenzálja az édesanyjuk elveszítésével együtt járó nem vagyoni sérelmek mellett ezeket az igen jelentős lelki többletterheket is.
A bírói gyakorlat tükrében nem eltúlzott tehát a részükre személyenként megítélt 20.000.000,- Ft, hiszen az a szülő elveszítésével járó nem vagyoni sérelmek csökkentésén felül azon – előző mondatokban kifejtett – lelki többletterhekért járó kárpótlást is tartalmazza, amelyek a IV. és V. rendű felpereseket egész hátralévő életükben elkísérik.
VI. rendű felperes (élettárs)
A bírói gyakorlat szerint a károsult élettársának is jár nem vagyoni kártérítés, feltéve, hogy az élettársi kapcsolat kellően szilárd volt a károsodás előtt, és – a lehetőségekhez képest – az maradt a károsodás után is.
VI. felperes már 8 éve együtt élt az I. rendű felperessel, akivel közösen nevelték két kiskorú gyermeküket. A káresemény folytán azonban e káresemény véglegesen felbomlott, így sérült az Alaptörvényből is levezethető családban éléshez való joga, ami már önmagában is köztudomású nem vagyoni sérelemmel jár. Mindemellett pszichológus szakvélemény igazolta, hogy VI. rendű felperest e személyiségi jogi sérelem lelkileg valóban megviselte. Noha már nem él együtt I. rendű felperessel, nem vitásan gyakran látogatja őt, és igyekszik segítséget nyújtani az ápolás-gondozásban.
A bírói gyakorlat tükrében az ítélőtábla VI. rendű felperesnek járó nem vagyoni kártérítés mértékét 1.000.000,- Ft-ban határozta meg.
