Tényállás

A felperes a nyaralójára 2015-ben lakásbiztosítást kötött alperessel, mint biztosítóval. A biztosítási szerződés a biztosító megtéríti a biztosítási események által okozott károk káridőponti, új értéken számított helyreállítási költségeit. Az új érték megállapításának alapja a károsodottal azonos mértékű és kivitelezési színvonalú, azonos anyagokból készített épület, építmény helyreállításának költsége. A felperes nyaralójában 2017-ben tűzkár biztosítási esemény következett be.

A felek között a tekintetben alakult ki vita, hogy a biztosító köteles-e megtéríteni az épület helyreállítása költségeként az áfa összegét áfás számla bemutatása nélkül. A felperes keresetet nyújtott be a biztosító ellen többek között az áfa összegének megtérítése érdekében.

Az elsőfokú ítélet

A perben azt kellett vizsgálni, hogy a biztosítási összeget a biztosító bruttó vagy nettó értéken köteles-e megtéríteni. A bíróság kiemelte, hogy a szerződésben a biztosító a biztosítási összeg meghatározását és megfizetését nem valamely konkrét módon meghatározott és ténylegesen elvégzett munkálatok ellenértékéhez kötötte, ezáltal a helyreállítás költségeként nem a konkrét módon elvégzett munkálatok számlával igazolt költségei megtérítésére vállalt kötelezettséget, hanem olyan biztosítási összeg megfizetésére, amelynek alapja a károsodottal azonos mértékű és kivitelezésű színvonalú, azonos anyagokból készített épület, építmény helyreállításának a költsége. A bíróság megállapította, hogy felperest ebből következően az építmény újjáépítési költségének bruttó összege illeti meg, amelynek megtérítésére a biztosító abban az esetben is köteles, ha az építmény helyreállítására nem kerül sor.

A másodfokú ítélet

A másodfokú bíróság ettől ellentétes álláspontra helyezkedett. Indokolásában kiemelte, hogy a kérdés eldöntésekor figyelembe kell venni a biztosító ÁSZF-jének különös rendelkezéseit is, miszerint a biztosító biztosítási szerződésből eredő kötelezettségével összefüggésben a károsító eseményt megelőző állapot visszaállításához szükséges áfaköteles szolgáltatás ellenértéke után az áfa megtérítésére csak olyan számla alapján vállalhat kötelezettséget, amelyen feltüntetik az áfa összegét, vagy amelyből annak összege kiszámítható. A bíróság kiemelte, hogy a szerződéses rendelkezés összhangban áll a biztosítási jogszabályok rendelkezéseivel is. A bíróság megjegyezte, hogy mindezen szabályozás célja a feketegazdaság visszaszorítása, a jogszerűen működő iparági szereplők védelme és a gazdaság kifehérítése.

A bíróság leszögezte, hogy a biztosított a biztosítási eseményben rongálódott vagyontárgy helyreállítására nem köteles, azt megjavíttathatja saját maga számla nélkül vagy számlára is. Az általános forgalmi adóra azonban csak az utóbbi esetben tarthat igényt.

A Kúria döntése

A Kúria a kérdés eldöntéséhez a szerződés azon rendelkezéséből indult ki, mely szerint a biztosító nem a konkrét módon elvégzett munkálatok számlával igazolt költségei megtérítése köteles, hanem olyan biztosítási összeg megfizetésére, amelynek alapja a károsodottal azonos nagyságú, kivitelezésű és minőségű épület építési költsége. Az építési költségekre való utalásból csak az következik, hogy a biztosító ezeknek a paramétereknek megfelelő összeg megfizetésére válik kötelezetté. Azt a kikötés nem tartalmazza, hogy e szolgáltatásának feltétele lenne a helyreállítási munkák tényleges elvégzése.

A Kúria kiemelte, hogy a másodfokú bíróság által hivatkozott jogi érvelés a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján térítendő javítási költségekkel kapcsolatban alkalmazandó: eszerint a gépkocsi javításának költsége igazolásához van szükség – az áfát is tartalmazó – számlára. A perbeli vagyonbiztosítás esetén azonban annak a kárnak van jelentősége, amit a szerződő felek a biztosítási szerződésben meghatározott módon vettek figyelembe, vagyis a biztosító szolgáltatása megegyezésen alapul.

A Kúria hivatkozott azon jogszabályi rendelkezésekre, mely szerint lehetőség van valamely vagyontárgy helyreállításának értéke erejéig történő szerződéskötésre. A biztosító fedezetvállalása ilyenkor nem a ténylegesen felmerült költségre terjed ki, hanem a helyreállításhoz szükséges, reálisan várható költségek megtérítésére, ezért ennek az összegnek számlával való igazolása nem lehet követelmény. A perbeli biztosítási szerződésből az következik, hogy a biztosító olyan összeget köteles megfizetni, ami alkalmas a káresemény következményeinek pénzbeli kiküszöbölésére. Jelen ügyben a biztosító nem a ténylegesen felmerülő költségek és az ahhoz kapcsolódó áfa megfizetésére vállalt kötelezettséget, hanem olyan összeg teljesítésére, amiből a helyreállítás ténylegesen – reálisan, jogszerű tevékenység útján – megvalósítható vagy megvalósítható lenne, ez pedig csak bruttó összeg esetén érhető el. A Kúria ennélfogva helybehagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

Összefoglaló

A biztosító nemcsak valamely, a kár kiküszöbölésével összefüggésben ténylegesen felmerülő költség megtérítésére, hanem a helyreállításhoz szükséges, reálisan várható költségek megtérítésére is vállalhat fedezetet. A biztosító a biztosítási esemény következményének elhárításához ténylegesen igénybe vett szolgáltatás ellenértékét csak az általános forgalmi adó mértékét is magában foglaló számla alapján térítheti meg. Nem vonatkozik ez azokra a biztosítói szolgáltatásokra, amelyek nem a konkrét módon felmerült kárelhárítási munkák ellenértékének, hanem az ennek megfelelő – megegyezésen alapuló, számított – összeg megfizetésére irányulnak.

(A cikkhez tartozó kép illusztráció!)