A Fővárosi Ítélőtábla által meghozott határozatban kimondta, hogy egy külföldi zenemű átdolgozásában való közreműködés, majd az átdolgozott zenemű saját zeneként történő nyilvánosságra hozatala, adathordozóra rögzítéssel többszörözése és többszöri nyilvános előadása sérti a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogait. Erre való tekintettel a jogsértő kötelezhető a tevékenység abbahagyására, valamint annak jövőre nézve történő eltiltására. Emellett elégtételadásként elrendelhető a jogsértést megállapító jogerős ítélet rendelkező részének megállapítást tartalmazó részének weboldalon hirdetésként történő közzététele. Továbbá a jogsértő vagyoni kártérítés és késedelmi kamat megfizetésére is köteles.
Az Ítélőtábla az üggyel kapcsolatosan kifejtette, hogy abban az esetben, ha a közös mű részei a mű sérelme nélkül szétválaszthatók, a társszerzőket az egyes részekre önálló szerzői jog illeti meg. Valamint megállapításra került, hogy a személyhez fűződő jogok időben korlátlanok, így a szerzői jogsértés és annak objektív jogkövetkezményei az eltelt időtől függetlenül vizsgálandóak és alkalmazandóak. Azonban a vagyoni kártérítés alapjául szolgáló elmaradt haszon megállapításánál az 5 éves elévülési időt figyelembe kell venni.
Az ügy alapjául fekvő tényállás szerint a felperes 1981-ben írta meg az O.H. előadóművész részére szerzett és általa előadott zeneművet. A dal zenéjét a felperes szerezte, a szövegét pedig B.A. írta. A mű sikeressé vált Izraelben és nemzetközi szinten egyaránt. A dal zenéjéhez 1984-ben S.I. írt magyar nyelvű dalszöveget. A zenéhez írt új szöveggel átdolgozva lett Magyarországon nyilvánosságra hozva a perbeli mű, amelyet az alperes K.G.-vel közösen adott elő, és az Magyarországon is széles körűen ismertté és népszerűvé vált. Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület az alperesnek – aki a dal zenéjének szerzőjeként magát jelentette be – a 2013-2017-es évekre jogdíjat osztott fel.
2018. évben a felperes a jogsértés abbahagyására és kártérítés fizetésére irányuló felszólító levelet küldött az Artisjusnak címezve az alperes számára, valamint a néhai S.I. örököse, Sz.A. részére.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (régi Szjt.) rendelkezéseibe foglalt kizárólagos személyhez fűződő és vagyoni jogait. Kérte az alperes kötelezését a jogsértő tevékenység abbahagyására és eltiltását a további jogsértéstől. Kérte továbbá elégtétel adására kötelezni az alperest oly módon, hogy saját költségén hozza nyilvánosságra a jogsértést és nyilvánosan kérjen bocsánatot a felperestől a keresetlevélben megjelölt online, valamint nyomtatott sajtótermékekben. Mindezeken túl nem vagyoni kár megtérítésére és vagyoni kártérítésre is, valamint késedelmi kamat megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A felperes előadta keresetében, hogy a sérelmezett bitorlás 1984-ben kezdődött, amikor az alperes az eredeti mű zenéjét átemelve “megalkotta” a bitorló művet, és az a mai napig tart tekintettel arra, hogy a sérelmezett dal továbbra is elérhető számos forráson keresztül és azt az alperes maga is rendszeresen előadja. Azzal, hogy az alperes a perbeli művet regisztráltatta az Artisjusnál dalszerzőként saját magát megjelölve, megsértette a régi Szjt. azon rendelkezését, mely kimondja, hogy a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. Az átdolgozott mű ismertsége köztudomású, azt az alperes személyesen előadóművészként is felhasználja annak nyilvános előadásával koncerteken, illetve rendezvényeken. A dallam megközelítőleg azonos maradt, a szöveg és az eredeti zenemű üzenete, szellemisége azonban megváltozott, integritása csorbát szenvedett. Az eredeti mű egy vallásos, magasztos szerzemény, az átdolgozott mű könnyed műfajba helyezésével az eredeti mű szellemisége méltatlan kontextusba került. A jogsértés nem csak a felperes személyiségi jogait sértette nem vagyoni károkat okozva, de vagyoni károkat is eredményezett elmaradt vagyoni előny formájában tekintettel arra, hogy az Artisjus a szerzői jogdíjakat a felperes helyett az alperes számára fizette meg.
Az ügyben eljárt bíróság megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a zenemű átdolgozásában közreműködött, majd 1985. január 1-jétől folyamatosan azt átdolgozott zeneműként a felperes engedélye nélkül, saját zenéjeként nyilvánosságra hozta, adathordozóra rögzítésével többszörözte és többször nyilvánosan előadta, megsértette a felperes szerzői személyhez fűződő és vagyoni jogait. Kötelezte az alperest, hogy a fenti jogsértő tevékenységet hagyja abba és a jövőre nézve is eltiltotta azoktól. A bíróság kötelezte az alperest továbbá, hogy a jogsértést megállapító jogerős ítélet rendelkező részének megállapítást tartalmazó bekezdését egy alkalommal tegye közzé két weboldalon hirdetésként 1 napi időtartamra. Kötelezte az alperest, vagyoni kártérítés, valamint késedelmi kamat megfizetésére.
A bíróság a perben kimondta, hogy a régi Szjt. rendelkezése értelmében a társszerzőket önálló szerzői jog illeti meg. A felperes csak a zenemű vonatkozásában terjesztette elő igényét, amely a perbeli mű esetében az alpereshez kötődik. A szerzőtársak fogalmát a régi Szjt. határozza meg, mely alapján több szerző közös művére, ha azt nem lehet önálló részekre szétválasztani, a szerzői jog a szerzőtársakat együttesen illeti meg. Azonban, ha a közös mű részei a mű sérelme nélkül szétválaszthatók, a társszerzőket az egyes részekre önálló szerzői jog illeti. Erre tekintettel a perben tehát azt kellett vizsgálni, hogy a perbeli dalmű zenéje és szövege a mű sérelme nélkül egymástól szétválasztható-e. A bírói gyakorlat szerint ebből a szempontból az a döntő, hogy a szerzők szellemi alkotásai egymással szorosan, elválaszthatatlanul összefüggenek-e. A perbeli dalmű zenéje és annak szövege szétválasztható, ezt támasztja alá az a nem vitatott tény is, hogy mind az izraeli, mind a magyar szöveggel sikeres és ismert lett a dalmű a világ különböző részein.
Emellett a régi Szjt. rendelkezése szerint a zeneművekhez írt szöveg, mint szerzői mű önállóan is védelem alatt áll, mely rendelkezés is a szövegíró társszerzői minőségének megállapítása irányába hat.
A bíróság az ügyben kifejtette, hogy a régi Szjt. rendelkezései alapján a személyhez fűződő jogok időben korlátlanok, így a szerzői jogsértés és annak objektív jogkövetkezményei az eltelt időtől függetlenül vizsgálandóak és alkalmazandóak.
A bíróság hangsúlyozta, hogy nem volt vitatott az sem, hogy az alperes az átdolgozott dalt sajátjaként nyilvánosságra hozta, és azt a későbbiekben esetenként előadta. Ezen cselekményei a törvényszék álláspontja szerint a régi Szjt. rendelkezése szerint a szerző nyilvánosságra hozatalhoz fűződő jogát sérti, illetve az átdolgozott mű felhasználását jelentik. Az átdolgozott változat többszörözésére is sor kellett kerüljön, ezért a bíróság e jogsértő magatartásokat is megállapította.
A bíróság helyt adott a felperes abbahagyásra és eltiltásra vonatkozó kérelmének is a megállapított jogsértő magatartások tekintetében utalva arra, hogy a felperes az alperes előadását cáfolandó, egy 2018. május 27-i koncerten történő előadást is igazolt. Erre tekintettel a jövőre nézve is eltiltotta az alperest a jogsértő tevékenységektől.
Az elégtételadás körében a bíróság figyelembe vette, hogy a perbeli mű a könnyűzenei műfajba tartozik, azon belül is a dallamos tánczenéhez, amely nézete szerint kisebb szegmenst képvisel. Erre tekintettel az elégtételadás iránti kérelemnek részben helyt adva kötelezte az alperest két internetes sajtóorgánumban történő közzétételére.
A vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti kérelem tekintetében elengedhetetlennek találta az elévülési kifogás vizsgálatát. Kétségtelenül megállapíthatónak látta, hogy az 1984. évben tett egyszeri adatbázisban való felvétel hatása napjainkig tart, a jogsértésből származó vagyoni előny azonban csak időszakosan, az Artisjus útján kerül az alpereshez, így a vagyoni előny egy, a perben nem álló harmadik személlyel szemben fennálló időszakos elszámolási kötelemből fakad. A bíróság hangsúlyozta, hogy a kötelmi igények a régi Polgári Törvénykönyv szerint 5 év alatt elévülnek, amelyet az Artisjus Felosztási Szabályzata is megerősít. Ebből arra következtetett, hogy a felperes az Artisjussal szemben is csak az elévülési időn belül érvényesíthetné díjigényeit, melyre tekintettel az elévülési időn belül felmerült elmaradt haszonról kellett dönteni. A bíróság rögzítette ugyanakkor, hogy a felek között nem volt egyetértés a tekintetben, hogy a perbeli elévülést megszakító felhívásra mikor került sor. A bíróság így a 2018. április 17-i felszólítást tekintette az elévülést megszakító első írásbeli felszólításnak, mivel azt maga az alperes is elismerte, hogy ettől kezdve folyik a felek közötti kommunikáció.
A vagyoni kártérítés tekintetében a bíróság az alperes által az Artisjustól felvett díjak összegében látta az elmaradt hasznot megállapíthatónak, hangsúlyozva, hogy az alperes azon magatartása, hogy a jogdíjakat felvette, egyértelműen az alperesnek felróható. Az összeg megállapítása során a felek egyező nyilatkozata alapján készített jogdíjkimutatást vette alapul. Az abban látható, az alperes számára a perbeli mű után kifizetett díjakból az elévülési időnek megfelelően öt évre visszamenőleg kifizetett díjakat összegezve adódott. A bíróság a jogdíjkimutatásban szereplő összeget állapította meg vagyoni kártérítésként, mint elmaradt hasznot a felperes javára.
A bíróság a felperes nem vagyoni kárigényét elutasította az alábbiak miatt. A nem vagyoni kártérítést a szerzői jogsértéssel összefüggően bekövetkezett nem vagyoni hátrány alapoz meg a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezései értelmében. A felperes e körben arra hivatkozott, hogy az eredeti zenemű integritása sérült azzal, hogy az eredetileg fennkölt, vallásos tartalmat is hordozó dal méltatlan szöveggel vált Magyarországon ismertté, miáltal a dal eredeti mondanivalója nem jutott el a magyarországi közönséghez. A perben egyezően adták elő a felek, hogy a művek zenéje azonos, abban semmilyen változtatás nem történt. A korábbiak szerint a dal magyar szövegét S.I. írta, abban az alperes közreműködése megállapítható nem volt, így vele szemben a megváltoztatott szövegre alapítottan esetlegesen bekövetkezett nem vagyoni hátrány nem érvényesíthető.
