Miért van szükség szakértőre védjegybejelentés benyújtása előtt?

Lássunk egy példát, ami egy feltörekvő magyar – azóta már egyébként rendkívül sikeres – start-up vállalkozással esett meg! Annak érdekében, hogy ne lehessen felismerni az érintett céget, néhány, az eset lényegét nem érintő részletet megváltoztattunk.

A cég kezdő start-up vállalkozásként speciális, gyógyászati eredményeket produkáló talpbetéttel ellátott cipőket dobott piacra Magyarországon (ortopéd cipők). Szerette volna bejegyeztetni a termékeire kitalált megjelölését, és ezért megkeresett egy szellemitulajdon-jogban nemigen járatos ügyvédet, aki – mivel pusztán a védjegybejelentés elkészítése és benyújtása önmagában nem bonyolult folyamat – benyújtotta a védjegybejelentést a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához (SZTNH), amire az meg is adta a védjegyoltalmat az igényelt 25. osztályba foglalt cipőkre.

Mivel elég jól beindult az üzlet, felmerült az igény, hogy az EU-ban és azon kívül Ukrajnában és Norvégiában is terjeszkednének, ezért gondos vállalkozókként, ezekre a területekre is védjegyoltalmat kívántak szerezni. Ekkor jutott el hozzánk a cég, és észleltük, hogy a magyar nemzeti védjegyük oltalma nem azokra a termékekre vonatkozik, amelyekre használják a védjegyet: a gyógyászati jellegű és célú talpbetétekkel ellátott cipők ugyanis nem 25. osztályba sorolt, azaz az általános ruházati és cipőtermékek osztályába, hanem a speciálisan gyógyászati célú, ortopéd cipőket tartalmazó 10. osztályba tartoznak.

De miért is okoz ez gondot a cégnek?

Három okból is: egy bejegyzett védjegy a benyújtásától számított öt év elteltével csak akkor nem „törölhető” a védjegylajstromból, ha annak tulajdonosa igazolni tudja, hogy a védjegyet azokkal az árukkal kapcsolatban, amelyekre lajstromozták – itt jelen esetben a „sima” cipőket értjük – ténylegesen használta a védjegyét: így előfordulhat, hogy ilyen irányú kérelemre az SZTNH használat hiánya miatt megszünteti a cég védjegyének oltalmát.

Ebben az esetben a védjegy elvesztése mellett a megszűnési eljárás hivatali díjának (jelenleg 140.800 Ft) viselésén felül a megszűnt védjegy jogosultja viseli a másik félnek az eljárással felmerült költségeit is (ügyvédi költség stb.).

Harmadrészről pedig abban az esetben, ha valaki a védjeggyel összetéveszthető vagy azonos megjelöléssel kínál például talpbetéteket vagy hamisítványok jelennek meg a piacon, a start-up nem feltétlenül tudja megtiltani azoknak a forgalmazását sem a 25. osztályba sorolt általános jellegű cipők tekintetében (mivel ezekre nézve tényleges használatot nem fog tudni igazolni), sem a speciális talpbetétek kereskedelme ellen nem tud fellépni védjegye alapján, mert ilyen termékekre nem rendelkezik védjeggyel Magyarországon.

Természetesen lehetősége van a cégnek egy újabb magyar nemzeti és/vagy európai uniós védjegybejelentést benyújtania immár a megfelelő termékekre vonatkozóan, de a már létező magyar védjegye elsőbbségi napját, azaz annak ún. „szenioritását” sajnos nem tudja a későbbi EU-s védjegyére feljegyeztetni az áruk eltérő jellege miatt (ortopédcipők szemben az általános jellegű cipőkkel). A szenioritás jelentősége abban áll ugyanis, hogy annak sikeres igénylésével „olcsóbbá” válhat a védjegyoltalom fenntartása: mivel az európai uniós védjegy hazánk területére is kiterjed, a jövőben felesleges lehet két védjegy után is fizetni tízévenként a megújítási díjat, elegendő lehet csak az EU-s védjegyoltalom fenntartása.

Így tehát a példánkban szereplő cég olyan védjegyoltalom megszerzésért fizette ki a hivatali és ügyvédi költségeket, amely számára teljesen haszontalan, anélkül, hogy ki tudná aknázni a védjegyoltalomhoz fűződő előnyöket.

A fentiekből is látszik, hogy az egyszerűen kitölthető és beküldhető védjegybejelentés benyújtásakor nem érdemes „megspórolni” a szakértői segítséget: már a termék marketingjének tervezgetése előtt érdemes szakember segítségét igényelni, hogy tanácsadással (mire nem szerezhető pl. védjegy), védjegykutatás végzésével segítsen olyan megjelölést, logót, brandet találni, amelyre jó eséllyel szerezhető oltalom azokban az országokban, régiókban, és olyan termékekre vagy szolgáltatásokra, amelyekre a brandet a cég a következő néhány éven belül ténylegesen használni fogja. Ezzel a lépéssel kiküszöbölhető a marketingköltségek duplázása, ami akkor merül fel, ha korábbi védjegyekkel történő ütközés miatt más névre vagy logóra újra kell tervezni és gyártatni a szóróanyagokat, csomagolóanyagokat, a „legyártott” reklámokat, valamint biztosítható a hamisítás és egyéb bitorlás elleni védelem, valamint „támadás” esetén védhető a védjegyek oltalma.

Kérdés esetén forduljon munkatársainkhoz!

Jogi segítségre van szüksége a fenti témában?

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Share on print
Nyomtatás