A Fővárosi Ítélőtábla ítélete alapján, ha megállapítható, hogy a szerződés egyoldalúan, a munkavállalóra rendkívüli mértékben hátrányosan határozza meg a tiltott tevékenységi kört, lényegében a munkáltató egyoldalú mérlegelési jogába utalva azt, hogy egy adott munkáltatónál való elhelyezkedés megvalósítja-e a versenytilalmi megállapodás sérelmét, továbbá megakadályozva a megfelelőség vizsgálatát, a versenytilalmi megállapodás érvénytelen.

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes, a munkáltató magánegészségügyi szolgáltatóként tevékenykedik, az alperes, a munkavállaló, aki a felperessel határozatlan idejű munkaviszonyban állt. A felek által megkötött munkaszerződés versenytilalmi megállapodást is tartalmazott, amely rendkívül szélesen állapította meg a tiltott tevékenységi kört és a per alapját ez a tény képezte. A versenytilalmi megállapodás a következő tiltott tevékenységi kört határozta meg:

A munkavállaló arra vállalt kötelezettséget, hogy a munkaviszony megszűnését követő 1,5 éven belül nem létesít munkaviszonyt:

• a munkáltatóval hasonló tevékenységet folytató külföldi vagy belföldi gazdálkodó szervezetben,
• a munkáltató versenytársánál, vagy
• olyan más gazdálkodó szervezetben, amely ilyen gazdálkodó szervezetben részesedéssel rendelkezik vagy üzleti kapcsolatban áll, valamint
• nem keresi meg az ügyfélkör azon tagjait, akik a munkavállaló munkaszerződésének megszűnését megelőző egy évben a munkáltató ügyfelei, vevői voltak és
• nem keres, nem ajánlhat olyan munkavállalót, aki a megszűnés időpontját megelőzően legalább három hónapig a munkáltatóval munkaviszonyban állt.

Az alperes felmondással megszüntette a munkaviszonyát és lemondott a versenytilalmi megállapodás ellenértékéről, semmisnek tekintette azt, mivel az nagymértékben korlátozta a munkavégzését, hiszen területi hatállyal nem rendelkezett. A jogvita tárgyát képezte az is, hogy a felperesnél dolgozott két további munkavállaló, akik munkaviszonyt létesítettek az alperes munkahelyén, amelyet a felperes versenytársnak tekintett.

A felperes a keresetében kötbért, kártérítést és késedelmi kamatot követelt és előadta, hogy az alperes megszegte a versenytilalmi megállapodást, amikor a felperes versenytársánál helyezkedett el. A felperes álláspontja szerint az alperes abban is közreműködött, hogy a felperes két munkavállalója az alperes munkahelyeként szolgáló felperesi versenytársnál helyezkedjen el. Kárként érvényesítette más munkavállalók bérköltségét, mert amíg a munkavállalók pótlása iránt intézkedtek, más munkafolyamatokat láthattak volna el.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a versenytilalmi megállapodás kötbérkikötést nem tartalmazott, a megállapodás méltánytalan és aránytalan mind a földrajzi, mind pedig a tevékenységi kör tekintetében. Azt is állította, hogy a felperessel nem értelmezték közösen a szerződéses rendelkezéseket, a felperes ezen állítása nem valós. Azt is előadta, hogy a felperesnek aktív, tevőleges magatartást kellett volna bizonyítania abban a körben, hogy az ő ráhatására létesített másik két munkavállaló munkaviszonyt az alperes új munkahelyénél. A felperes ezt és a kárát sem tudta bizonyítani.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, amit a következő indokok alapján tett meg. Indokolása alapján a versenytilalmi megállapodásban nincs egyértelműen meghatározva az, hogy ki tekinthető külföldi gazdálkodó szervezetnek, valamint a megállapodás többi része sem egyértelmű, ideértve azt is, hogy az üzleti kapcsolat kikötés is nagyon tág kört ölel fel. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a versenytilalmi megállapodás megfogalmazása nem egyértelmű, így az semmis. Elfogadta az alperes azon előadását, hogy a felperessel a megállapodást nem beszélték át, valamint azzal is egyetértett, hogy a megállapodás nem tartalmaz kötbérkikötést. Szintén elfogadta az alperes azon hivatkozását, hogy a másik két munkavállaló körében aktív, tevőleges magatartást kellett volna bizonyítania a felperesnek, aminek nem tett eleget.

Az elsőfokú bíróság ítéletére a felperes úgy nyilatkozott, hogy a versenytilalmi megállapodás nem semmis, hiszen az az alperes számára egyértelmű megállapításokat tartalmaz. Az alperessel mind a tevékenységi kört, mind a külföldi gazdálkodó szervezet értelmét, mind a területi hatályt részletesen megbeszélték és tisztázták. A felperes azzal sem értett egyet, hogy a megállapodás nem tartalmaz kötbérkikötést és részletesen kifejtette azt is, hogy a két munkavállaló tanúvallomása alátámasztja azt, hogy az alperes aktív, tevőleges magatartással járult hozzá ahhoz, hogy a felperes versenytársánál vállaljanak munkát. Az alperes további védekezése során előadta, hogy soha nem került sor a rendelkezések közös értelmezésére, valamint azt is megerősítette, hogy a tanúvallomások alapján nem igazolható az, hogy neki bármilyen közrehatása lett volna a két munkavállaló elhelyezkedése során.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a következő indokolás alapján. A felperes a rá háruló bizonyítási érdek ellenére nem tudta azt bizonyítani, hogy a munkaszerződés megkötésekor a munkaszerződés részét képező versenytilalmi megállapodást az alperessel részletesen megbeszélte és tisztázta volna. Abban a körben sem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, hogy nem tudta semmilyen eszközzel alátámasztani azt, hogy az alperes aktív magatartása közrejátszott abban, hogy a két munkavállaló az állítólagos versenytársnál vállalt munkát. A másodfokú bíróság szerint a versenytilalmi megállapodás megfogalmazása túl tág, az nem felel meg a tisztesség elvének. A versenytilalmi tevékenység túl széleskörűen került meghatározásra, az nagymértékben hátrányos a munkavállaló számára. A felperes megalapozatlanul hivatkozott a kötbérre is. Megállapítható továbbá az is, hogy a két munkavállaló nem az alperes hatására szüntette meg a munkaviszonyát a felperesnél. A felperes a bekövetkezett kárát és annak összegét sem tudta megfelelően bizonyítani. Összességében a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a versenytilalmi megállapodás egyoldalúan, a munkavállalóra rendkívüli mértékben hátrányosan határozta meg a tiltott tevékenységi kört és nagyon széles mérlegelési kört biztosított a felperes számára, így megállapítható, hogy a versenytilalmi megállapodás érvénytelen és a bíróság ennek eredményeképpen a felperes fellebbezését elutasította, helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.