A versenytilalmi megállapodás buktatói

A felperes munkáltató 2015 március 9. napjától foglalkoztatta az alperes munkavállalót. A munkaszerződéséhez csatolt tájékoztató határozta meg a munkabér elemeit, mely szerint a személyi alapbéren felül a munkavállaló részére a munkakezdés hónapját követő hónaptól egyéb belső szabályzat alapján béren kívüli juttatás, valamint prémium adható. 2017-ben az alperes havi bruttó személyi alapbére 300.000 forint volt.

A felek 2017. március 6. napján munkaszerződés-kiegészítést kötöttek versenytilalmi megállapodás érdekében. Ebben szabályozták, hogy a kötelezettségvállalás ellenértékeként a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt előre ellenértéket fizet, mely “összeg a Belső Szabályzatában a T. 2775. fejezetében megállapított feltételek szerint lesz kiszámítva.” Továbbá a felek rögzítették, hogy a versenytilalmi korlátozás időtartamát az alábbiak szerint kell kiszámítani: a munkavállaló részére a munkaviszony fennállása alatt kifizetett összes ellenérték összegének háromszorosa osztva a munkavállaló munkaviszony megszűnésekor érvényes alapbérével. A versenytilalmi korlátozás időtartama legfeljebb 24 hónap lehet. A versenytilalmi megállapodás azt is kimondta, hogy a munkavállaló a megállapodásban foglalt kötelezettségének megszegése esetén köteles a munkáltató részére kötbért fizetni, amelynek összege megegyezik a kifizetett ellenérték kétszeresével. És a munkáltató a megállapodásban foglalt kötelezettségek megszegése esetén jogosult visszakövetelni a versenytilalmi megállapodás jogcímén kifizetett ellenértéket, a meghatározott kötbért, valamint az ezt meghaladó esetleges kár megtérítését kérheti. A megállapodás külön is rögzítette, hogy a munkáltató versenytársának minősül többek között a B. Zrt.

Az alperes a munkabérjegyzék alapján a személyi alapbéren felül 2015. márciusától 2017. februárjáig havi rendszerességgel 80.000 forint prémium juttatásban részesült, majd ezt követően 2017. márciusától versenytilalmi megállapodás díjaként havonta 80.000 forint juttatást kapott.

A felperes az alperes munkaviszonyát 2017. augusztus 31-én rendes felmondással szüntette meg. Ezt követően az alperes rövid idővel a versenytársnak minősített B. Zrt-nél helyezkedett el.

A felperes munkáltató a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 400.000 forint versenytilalmi díj visszafizetésére, továbbá 800.000 forint kötbér viselésére. Ezen túlmenően kérte, hogy a bíróság késedelmi kamat megfizetésére is kötelezze az alperest, ugyanis a munkaviszony megszűnése után az alperes a versenytilalmi megállapodás ellenére a versenytársnál helyezkedett el.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a munkaszerződés-kiegészítés elnevezésű okiratot nem szabad akaratából írta alá, jogellenes fenyegetéssel vették rá arra. A munkaszerződés-kiegészítés egyéb okból is semmis, különösen azért, mert az színlelt, ugyanis egy másik, az alanyi prémiumra vonatkozó megállapodást leplez. Emellett az alperes a versenytilalmi ellenérték megfelelősége körében arra hivatkozott, hogy a felek által megkötött munkaszerződés-kiegészítés nem határozta meg az ellenérték összegét, ezért megállapodás nem jött létre a felek között. Ezen túlmenően a versenytilalmi díjként fizetett havi 80.000 forint nem érte el a Munka Törvénykönyvéról szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) által meghatározott minimális ellenértéket, mely a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada. Továbbá az alperes álláspontja szerint a B. Zrt-nél való elhelyezkedésével a munkáltató jogos gazdasági érdekét nem sértette vagy veszélyeztette.

Az ügyben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a prémium nem tekinthető az alperes munkabérének, így a munkáltató dönthetett úgy, hogy nem fizet prémiumot, hanem versenytilalmi díj címen fizet juttatást a munkavállalónak. A bíróság azt is kimondta, hogy a felperes szándéka egyértelműen versenytilalmi megállapodás megkötésére irányult, hiszen azért került bevezetésre, hogy a felperes munkáltatótól való távozás után a munkavállalók ne a versenytársnál helyezkedjenek el, így az alperes által hivatkozott semmisségi ok, hogy színlelt szerződés jött létre nem áll fenn. Ezek alapján a bíróság megállapította, hogy a felek között versenytilalmi megállapodás jött létre és a bizonyítási eljárást az ellenérték megfelelőségének vizsgálatával folytatta. A bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy az ellenérték meghatározása olyan módon is történhet, miszerint a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt havi rendszerességgel folyósítja azt, és mivel ilyenkor nem látható előre a munkaviszony megszűnésének az időpontja, a munkáltató akár évekig is fizetheti ezt az összeget. Ezen körülmény azonban nem mentesíti a munkáltatót az alól, hogy a törvény kötelező rendelkezéseinek eleget tegyen. Az elsőfokú bíróság utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) azon rendelkezésére, amely értelmében, ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni. A részleges érvénytelenség egy speciális eset, amelynek az a sajátossága, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeit nem a teljes szerződésre, csak a szerződés érvénytelenségi ok által érintett részére kell alkalmazni. Ha egy szerződés bizonyos része érvénytelen, az érvénytelen kikötéshez fűződő joghatás nem állhat be, ezért az érvénytelen szerződésre jogot alapítani, illetve erre hivatkozva teljesítést követelni nem lehet. A bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes személyi alapbére bruttó 300.000 forint volt, a versenytilalmi díj pedig havi 80.000 forint, azaz annak összege nem érte el a törvényi minimumot.

A munkáltató az Mt. által meghatározott tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét is megszegte, mivel nem tájékoztatta a távozó munkavállalót arról, hogy mennyi az az időtartam, amely alatt tartózkodnia kell a versenytársnál való elhelyezkedéstől.

Nem fogadta el az elsőfokú bíróság azon alperesi hivatkozást, mely szerint nem veszélyeztette az alperes gazdasági érdekeit, mivel a bizonyítékokból megállapítottan versenytársnál, a B. Zrt-nél helyezkedett el.

Az előbbiekben említett megállapításokra hivatkozva az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, azonban a felek fellebbezéssel éltek ezen ítélettel szemben.

 

 

A másodfokon eljáró ítélőtábla az Mt. szabályára figyelemmel megállapította, hogy a versenytilalmi megállapodás érvényességi kelléke a munkavállalót terhelő korlátozással arányos ellenérték megfizetése. Ezen rendelkezésből pedig az is egyértelműen levezethető, hogy a nem megfelelő mértékű ellenérték kikötése vagy annak mellőzése a versenytilalmi megállapodás érvénytelenségét eredményezi.

A Ptk. kimondja, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Különbséget kell tenni azonban, hogy a nem megfelelő ellenérték kikötése a versenytilalmi megállapodás egészét, vagy annak csak az ellenértékre vonatkozó részét teszi semmissé. A megállapodás egészének semmissége mellett, a munkavállalót nem illeti meg ellenérték, azonban szabadul az őt terhelő kötelem teljesítése alól. A részleges érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása törvényessé teszi a versenytilalmi megállapodást az ellenérték különbözetének megítélésével.

A munkáltató arra vállalt kötelezettséget, hogy a munkavállalói kötelezettség előírása fejében előre ellenértéket fizet. Azt, hogy az az ellenérték pontosan mennyi, az adott megállapodásban nem határozták meg, csupán utalás történt a belső szabályzatra, mely a kiszámítás szabályait és feltételeit tartalmazza. A munkáltató azonban nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy a munkaszerződés-kiegészítés aláírásakor ezen rendelkezés létezett-e. A felek versenytilalmi megállapodása tulajdonképpen csak azt rögzítette, hogy a munkáltató előre ellenértéket fizet, ennek összegét bizonyítottan nem határozták meg előre. A bíróság rögzítette, hogy a munkavállaló részére a munkaviszonya fennállása alatt havonta bruttó 80.000 forint megfizetése történt 2017. márciusát megelőzően alanyi prémium, azt követően pedig versenytilalmi díj jogcímén. Azonban önmagában az a körülmény, hogy az alperes részére versenytilalmi díj címén ellenérték fizetése történt, nem pótolja azon követelményt, miszerint a szerződés létrejöttéhez szükséges a felek lényeges kérdésekben való megállapodása.

Nem tartotta megfelelőnek a másodfokú bíróság a szerződés-kiegészítésben megfogalmazott időtartamot sem. Ebből ugyanis a szerződés megkötésekor nem volt egyértelműen megállapítható, hogy ténylegesen mennyi ideig kell a munkavállalónak a vállalt kötelezettséget megtartania, az adott magatartástól tartózkodnia.

Összefoglalva a szerződés érvényességi feltétele az, hogy a munkáltató által a versenytilalmi megállapodás ellenértékeként fizetett versenytilalmi díj összegének és a korlátozás időtartamának magából a szerződésből kell egyértelműen és pontosan meghatározhatóan kiderülnie.

Mivel a munkaszerződés-kiegészítésből az ellenérték nem állapítható meg, levonható az a következtetés, hogy a felek között konszenzus az ellenérték mértékére nem jött létre. Ebből adódóan a szerződés egyik leglényegesebb eleme hiányzik, tehát olyan alaki hibában szenved, amely a részleges érvénytelenség következményével sem orvosolható. Ebben a helyzetben a versenytilalmi megállapodás egésze semmis.

Amennyiben a szerződés egészének érvénytelensége áll fenn, akkor a munkavállaló részére kifizetett, és nem megfelelőnek minősített ellenértéket visszafizetni tartozik. Ez a fajta elszámolás azonban csak az eredeti állapot helyreállíthatósága mellett elfogadható, amiről a versenytilalmi megállapodás esetében nem lehet szó.

Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet azon megállapítását, miszerint az általános magatartási követelmények között meghatározott tájékoztatási és együttműködési kötelezettség megsértését jelenti, hogy az alperes sem a munkaviszony létesítésekor, sem annak megszűnésekor igazolhatóan nem kapott tájékoztatást az őt terhelő versenytilalmi kötelezettség időtartamáról, illetve az ellentételezésről.

A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság és a felperes álláspontját abban a tekintetben, hogy az alperes részére alanyi prémium jogcímén juttatott összeg a személyi alapbér részének nem tekinthető. Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a munkáltatónak joga volt arra, miszerint a prémiumszabályzatot visszavonja és egy jogcímváltás alapján ezen korábbi összeget az alperes részére versenytilalmi ellenértékként fizesse.

Továbbá a másodfokú bíróság szerint helyesen jutott az elsőfokú bíróság ítéletében arra a következtetésre, hogy a munkaszerződés- kiegészítés nem tekinthető színlelt szerződésnek.

Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben nem annak volt jelentősége, hogy a munkáltató 5 hónap alatt fizette ki a havi 80.000 forintot, hanem a törvényi megfogalmazásból eredően annak, hogy “az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér 1/3-a”. Így tehát azt kellett vizsgálni, hogy a munkáltató által a munkaviszony fennállása alatt kifizetett munkabér összege a 4 hónapos időszak figyelembevételével elérte-e az alapbér 1/3-ának összegét. Ez pedig matematikailag akként vezethető le, miszerint a munkaviszony fennállása alatt kifizetett összeg 5 x 80.000 forint, vagyis 400.000 forint volt. A 4 hónapra járó alapbér összege pedig 4 x 300.000 forint, vagyis 1.200.000 forint. A 400.000 forint pedig pontosan 1/3-a az 1.200.000 forintnak, ezért az a törvényi minimum értéket eléri.

 

 

A felperes felülvizsgálati kérelmet, míg az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be a bíróságnak.

A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú ítélet megváltoztatását kérte a kereseti kérelemnek való helyt adással. Másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.

A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogerős ítéletében foglaltak nem felelnek meg az Mt. szabályainak. Kifejezetten azon rendelkezésnek mely szerint a semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. A semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli. Továbbá azon rendelkezéssel is ellentétes mely szerint az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el. A felperes kérelmében foglaltak szerint így a jogerős ítélet jogszabálysértő.

Ezen túlmenően a felperes álláspontja szerint a rendelkezésre álló tényeket sem értékelte megfelelően a másodfokú bíróság, ugyanis ítélete indokolásában nem tett eleget a Polgári Perrendtartásban (Pp.) meghatározott követelményeknek, továbbá a másodfokú bíróság indokolása ellentmondást tartalmaz.

Hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a felperes arra is, hogy  a másodfokú bíróság ítéletében a versenytilalmi megállapodás semmisségét állapította meg arra hivatkozva, hogy a munkaszerződés-kiegészítésből az ellenérték nem volt megállapítható. A perben azonban igazolást nyert, hogy alperes a versenytilalmi ellenértéket 2017. márciusát követően bérjegyzékkel igazoltan megkapta. Tényszerűen rögzíthető így, hogy a felperes fizetett versenytilalmi ellenértéket az alperesnek a munkaviszony fennállása alatt.

A munkaszerződés-kiegészítésben meghatározta a felperes az ellenértéket, amely összhangban áll az 1/2019. (V. 20.) KMK véleményben foglaltakkal, amely szerint “A versenytilalmi megállapodásnak kötelezően tartalmazni kell a kikötött korlátozást, és annak ellenértéke meghatározását.”.

A megállapodás első mondatában deklarálták a felek, hogy a munkaviszony fennállása alatt előre történik az ellenérték fizetése, amely fizetési módszer megfelel a következetes ítélkezési gyakorlatnak.

Az összeget a T. 2775. fejezete és az állománytábla alapján határozták meg, melyhez a felperes összes dolgozója hozzáféréssel rendelkezik. Tény, hogy az alperes a versenytilalmi megállapodást aláírta, elfogadta, ellenértékét átvette, és az Mt. által meghatározott 6 hónapos objektív határidőben azt nem támadta.

A másodfokú bíróság megállapításai a semmisség és annak jogkövetkezményei tekintetében, ellentétesek az Mt. megállapodás semmisségére és az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó szakaszaiban foglaltakkal.

Felperes álláspontja szerint, ha a másodfokú bíróság semmisséget állapított meg, akkor az Mt. erre vonatkozó rendelkezései szerint kellett volna eljárnia, ami nem történt meg. Ezért kijelenthető, hogy a semmisség megállapításának nincs is helye, és a perbeli esetben a fentiek, illetve a per egyéb adatai alapján az ellenérték meghatározása megtörtént, azt az alperes megkapta.

Továbbá a másodfokú bíróság polgári jogi irányelvekre hivatkozik az érvénytelenség kapcsán annak ellenére, hogy az Mt. szerint a Ptk. erre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak.

A felperes álláspontja szerint a versenytilalmi megállapodás érvényes és jogszerű volt, az megfelelt az Mt. által meghatározott követelményeknek.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében és csatlakozó felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályában fenntartását kérte, annak legfeljebb indokolásbeli módosításával, a felperes perköltségben való marasztalása mellett. Másodlagosan a másodfokú ítélet megváltoztatását kérte, a 800.000 forintos eltúlzott mértékű kötbér 400.000 forint 10 %-ára, azaz 40.000 forintra való mérséklésével a felperes perköltségben való marasztalásával. Harmadlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.

Álláspontja szerint a másodfokú ítélet hivatkozott pontjai nem ellentétesek egymással, nem sérültek a Pp. rendelkezései, és nincs olyan logikai ellentmondás az ítéletben, amely megalapozhatna bármilyen felülmérlegelést.

Továbbá a jogerős döntésből levezethető a semmisség, de akár az is, hogy a felek között a megfelelő ellenérték hiányában nem jött létre versenytilalmi megállapodás. Ahogy a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiuma is megerősítette az 1/2019. (V. 20.) KMK véleményben, nem létező szerződésre jogot alapítani nem lehet, azaz nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság annak követelésére. Érvényességi kellék a megfelelő ellenérték, az ellenértékben, mint lényeges kérdésben való megállapodás hiányában versenytilalmi megállapodás nem jött létre.

Akár semmisnek, akár létre nem jöttnek tekintendő a versenytilalmi megállapodás, a felperes keresetének megalapozatlanságát támasztja alá.

A felperes által az eljárás során többször hivatkozott Belső Szabályzat T. 2775. fejezetét a többszöri bírói felhívás ellenére sem csatolta, majd az elsőfokú ítélet meghozatala előtti napon  becsatolt egy aláírás nélküli és a T. 2775 fejezetére semmiféle utalást nem tartalmazó iratot, amiről azt állította, hogy mindvégig erre hivatkozott. A másodfokú ítélet megállapította, hogy ezen irat nem felel meg a formai követelményeknek és így bizonyítatlan, hogy a munkaszerződés-kiegészítés tartalmazta a versenytilalmi megállapodás ellenértékét.

A felperes által benyújtott irat azt is tartalmazza, hogy “kilépés esetén a ténylegesen kifizetett összeg mértékéről, illetve a versenytilalmi korlátozás időszakáról a munkaügyes tájékoztatást ad a munkavállaló részére”. A per során azonban bizonyítást nyert, hogy a felperes semmilyen tájékoztatást nem adott a munkaviszony megszűnésekor a ténylegesen kifizetett összeg mértékéről és a korlátozás időtartamáról.

Továbbá az alperes álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a havi 80.000 forint “alanyi prémium” nem volt része a fizetésnek. Ugyanis a munkaviszony létesítésekor úgy kapott pénzügyi ajánlatot az alperes, hogy a neki járó összegbe benne foglaltatott nemcsak az alapbér, hanem az “alanyi prémium” összege is.

Az alperes álláspontja szerint a 2017. március 6-ai okirat nem munkaszerződés-módosítás, hanem csak munkaszerződés-kiegészítés volt. A munkabér csak a munkaszerződés módosításával, közös megegyezéssel lett volna csökkenthető az akkori 300.000 forint + 80.000 forint, azaz 380.000 forint bruttó munkabérről, ilyen azonban nem történt. Így a felperestől kapott havi juttatás mértéke nem nőtt a versenytilalmi ellenérték bevezetését követően, az változatlanul 380.000 forint maradt.

A felperesnél a munkavállalók, a feletteseik és maga a felperes is nyilvánvalóan tudta, hogy valójában nem versenytilalmi megállapodás megkötéséről és versenytilalmi ellenérték megfizetéséről van szó, a felek akarata ténylegesen nem erre irányult. Amennyiben a megállapodás létrejöttnek lenne minősíthető, akkor az színleltség miatt semmis, különösen azért, mert az alanyi prémiumra vonatkozót leplezte. Ilyen esetben pedig a felek megállapodását a leplezett alapján kell megítélni.

Amennyiben mégis azt kellene megállapítani, hogy a 80.000 forint versenytilalmi ellenérték volt, úgy annak mértéke nem érte el a törvényi minimumot, ezért az Mt. szabályába ütköző a kikötés.

Alperes álláspontja szerint egyebekben a kötbér összege eltúlzott. Nem önszántából ment el más céghez dolgozni, a felperes mondott fel neki. Bár a munkáltató arra hivatkozással kérte a munkaszerződés-kiegészítés aláírását, hogy az fogja jelenteni a “stabilitást”, és aki nem írja alá, annak megszüntetik a munkaviszonyát, az alperes hiába tett a kérésnek eleget, mégis felmondtak neki.

 

 

Az ügyben a Kúria arra a döntésre jutott, hogy a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A felek a tényállás megállapítására vonatkozó rendelkezés megsértését nem állították a felülvizsgálati kérelmeikben, ezért a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítéletben foglalt tényállás volt az irányadó.

A Kúria megállapította, hogy a munkaszerződéshez csatolt tájékoztatás szerint személyi alapbérén felül béren kívüli juttatás, illetve prémium volt még fizethető. Ez azonban nem volt kötelező az “adható” kitételből következően. Tény, hogy a felperes az alperes munkavállaló részére a személyi alapbérén felül hosszabb időn keresztül 80.000 forint összegben úgynevezett alanyi prémiumot folyósított.

A felek 2017. március 6-án munkaszerződés-kiegészítést írtak alá. Ebben rögzítették, hogy a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt előre ellenértéket fizet, amelynek mértékét a T. 2775. fejezetében megállapítottak szerint számítanak ki. A pontos összeget számszakilag a megállapodás nem tartalmazta.

Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy a munkáltató nem tudta ítéleti bizonyossággal igazolni, miszerint a munkaszerződés- kiegészítésében felhívott T. 2775. fejezete a megállapodás aláírásakor létezett, illetve, hogy az mit tartalmazott. E körben a felperes az eljárás során egymásnak ellentmondó bizonyítékokat csatolt, illetve nyilatkozatokat tett.

Fentiekből következően a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a munkaszerződés-kiegészítés alapján csak az állapítható meg, miszerint a munkáltató a jövőre nézve fizetési kötelezettséget vállalt, konkrét összeget azonban nem határoztak meg. Nem állapítható meg, hogy az ellenérték mértékét illetően a felek között konszenzus jött volna létre. A bizonyítatlanság hiánya a felperes terhére értékelendő.

A munkáltató 2017. márciusát megelőzően alanyi prémium címén, azt követően versenytilalmi megállapodás ellenértékeként fizetett 80.000 forintot, az azonban nincs alátámasztva, hogy mindez a felek egybehangzó akaratnyilatkozata alapján történt. Tény az is, hogy az alperesi havi bérjuttatás mértéke nem változott. A felperesnél 2017. márciusában a Prémium Szabályzat hatályát vesztette, a munkáltatónak pedig lehetősége volt arra, hogy a továbbiakban a prémium folyósítását beszüntesse, és helyette más jogcímen folyósítson juttatást. Annak közös megegyezés szerinti mértékét illetően azonban nem igazolt a megállapodás a felek között a T. 2775. fejezetében foglaltak bizonyítottságának hiányában.

A versenytilalmi megállapodással és a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 1/2019. (V. 20.) KMK vélemény I. pont 5. alpontja szerint a felek valamely lényeges kérdésben való megállapodásának hiányában versenytilalmi megállapodás nem jön létre. Nem létező szerződésre jogot alapítani nem lehet, azaz nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság annak követelésére.

A KMK vélemény ezen pontjához fűzött indokolás szerint “a versenytilalmi megállapodásnak kötelezően tartalmaznia kell a kikötött korlátozást és annak ellenértéke meghatározását, ennek hiányában nem érvénytelenségről, hanem nem létező szerződésről van szó, mivel a törvény szerinti kötelező tartalmi elemben nincs konszenzus. Nem létező szerződésre pedig jogot alapítani nem lehet, azaz nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság annak követelésére. Ez az elv tükröződik a hosszabb ideje egységes polgári jogi ítélkezési gyakorlatban is.”

Fentiekből következően – bizonyítottan – az ellenértékről a felek között nem jött létre megállapodás, így a versenytilalmi kikötést nem létezőnek kell tekinteni.

Alaptalanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon hivatkozott a Ptk. szerződés érvénytelenségére vonatkozó rendelkezéseire, mivel jelen perben azok alkalmazását az Mt. nem teszi lehetővé. A jogerős döntés ezzel szemben a Ptk. azon bekezdésére utalt, amely szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Az Mt. szabálya szerint a felhívott Ptk.-ban található jogszabályhely jelen eljárásban is irányadó volt, és azt helyesen alkalmazta a másodfokú bíróság.

A felülvizsgálati kérelemben állított a Pp. által meghatározott tényállás megállapítására vonatkozó rendelkezés megsértése sem nyert igazolást, mivel a jogerős döntés indokolásában foglaltak nem állnak ellentétben egymással, a bíróság pedig álláspontját részletesen kifejtette.

Az Mt. megállapodás semmisségére és az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó szakaszainak megsértése sem állapítható meg tekintettel arra, hogy lényeges feltételben való megállapodás hiányában nem érvénytelenségről lehet szó, hanem nem létező szerződésről, amelynek más a jogkövetkezménye. Nevezetesen, hogy arra jogot alapítani nem lehet, azaz sem jogosultságot, sem kötelezettséget ez nem keletkeztet.

Nem alapos a csatlakozó felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy a szerződés színlelt volt, az más megállapodást leplezett.

 

Az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a felperes szándéka bizonyítottan versenytilalmi megállapodás megkötésére irányult annak érdekében, hogy munkatársai konkurenciát jelentő cégnél ne helyezkedhessenek el. Mivel a színlelt szerződésnél mindkét fél akaratának más megállapodás leplezésére kell irányulnia, jelen perben pedig a felperes esetében ez nem volt megállapítható, így a színlelt szerződés kötése sem nyert igazolást.

Ugyancsak alaptalan azon csatlakozó felülvizsgálati érvelés, hogy a 80.000 forint alanyi prémium a munkabér része volt. Az alperes munkaszerződése 300.000 forint személyi alapbért rögzített, az alanyi prémium kizárólag “adható” juttatás volt.

Az alperes jelen eljárásban tett további érvelésének (ellenérték megfelelősége, kötbér mérték, visszafizetendő összeg nagysága) fentiekben kifejtettek alapján nem volt kiemelt jelentősége már a jogvita eldöntése során.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az indokolás részbeni módosításával hatályában fenntartotta.

A Kúria jelen üggyel kapcsolatosan megállapította, hogy amennyiben a felek szerződéséből nem tűnik ki, hogy egybehangzó akaratnyilatkozattal megállapodtak a versenytilalmi korlátozás ellenértékében, versenytilalmi megállapodás nem jött létre, így arra az érvénytelenség jogkövetkezményei nem irányadóak.

 

Jogi segítségre van szüksége a fenti témában?

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Share on print
Nyomtatás