Kézbesítési feladatainak ellátása során balesetet szenvedett egy munkavállaló, miközben ezen feladatok ellátásához kapott és az évszaknak megfelelően felszerelt motorkerékpárjával megpróbált áthajtani egy nagyobb kiterjedésű pocsolyán az esőtől nedves és sáros földúton. A motor hátsó része jobb oldali irányba kicsúszott alóla és a bal lábára dőlt, amelynek következtében bal térdízületén sérülést szenvedett. A munkavállaló ezt követően keresőképtelen állományba került, műtétre és porcszövet-átültetésre szorult. Gyógyulása elhúzódott, rendszeres pszichiátriai kezelésen kellett részt vennie. A munkáltató a balesetet üzemi balesetnek ismerte el, később pedig felmondásával megszüntette a balesetet szenvedett munkavállalója munkaviszonyát.

A (volt) munkavállaló elmaradt jövedelme és sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni egykori munkáltatóját, aki ezen keresetet mind jogalapjában, mint összegszerűségében vitatta. Álláspontja szerint a baleset a munkavállaló kizárólagos és neki felróható, a munkáltató által el nem hárítható magatartás miatt következett be.

Ki okolható a balesetért?

A bíróság a munkavállaló keresetét elutasította. Indokolása szerint ugyanis a baleset a munkavállaló elháríthatatlan magatartására volt visszavezethető, amely vezetéstechnikai hibájából, avagy abból eredt, hogy nem megfelelően mérte fel az útviszonyokat. A baleset bekövetkezésével okozati összefüggésben lévő olyan ok, amely adott esetben a munkáltató terhére lenne róható, nem volt megállapítható. A jármű műszaki és munkavédelmi szempontból is megfelelő állapotban volt, munkavédelmi szabályszegés sem állt okozati összefüggésben a baleset bekövetkezésével.

Ezzel szemben a törvényszék, mint másodfokú bíróság szerint az a következtetés, hogy a munkavállaló vezetéstechnikai hibát vétett, illetve olyan útszakaszon hajtott át, amely a biztonságos közlekedésre alkalmatlan volt, tehát tévesen mérte fel a közlekedési környezetet, mindössze feltételezés, hiszen rajta kívül senki nem tartózkodott a helyszínen, annak szemtanúja nem volt és a balesethez közeli időpontban nyomrögzítés sem történt.

Emellett megállapította, hogy a munkavállaló a baleset bekövetkezésének időpontjában viselte a munkáltató által biztosított védőfelszerelést és a szakértői vélemény egyértelmű megállapítása alapján a motorkerékpár sebességét 5-10 km/órában választotta meg, amely az útviszonyokra tekintettel sem tekinthető sebességtúllépésnek. Mindezekből következően a munkavállaló vétkes közrehatása nem volt megállapítható, így a munkáltató a teljes kár megtérítésére köteles.

A munkáltató szerint azonban megalapozatlan a törvényszék azon érvelése, amely szerint nem eshet a munkavállaló terhére, ha egy előre nem látható, váratlan helyzetben a munkavállaló a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választja. Jelen esetben ugyanis a közlekedési helyzet, a sáros útviszonyok előre láthatóak és ismertek voltak, így a motorkerékpár elcsúszásával is számolhatott a munkavállaló.

Nem volt vitatott a munkaviszonnyal való összefüggése a balesetnek, valamint a munkáltató ellenőrzési körének fennállása, mivel a baleset munkaidőben, a munkaköri feladatok ellátása során, a munkáltató által biztosított munkaeszközzel (motorkerékpárral) következett be.

A „kizárólagos és elháríthatatlan magatartás” megállapításának kérdése

Kártérítés megfizetése alól a munkáltató a károsult munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása esetén mentesülhet, amely együttes feltételek bizonyítására a munkáltató köteles. A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltató felelősség alóli mentesüléséhez, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. E mentesülési feltétel fennállása akkor állapítható meg, ha a munkáltató bizonyítása sikeres arról, hogy a kár keletkezésében egyéb ok nem hatott közre. Amennyiben a baleset bekövetkezésének pontos oka a rendelkezésre álló adatok alapján nem határozható meg, úgy nem vonható le következtetés arra, hogy a baleset kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be. Jelen esetben e körben a szakértő véleménye sem adott alapot a munkáltató felelősség alóli mentesüléséhez, mivel a munkavállaló elmondásán alapuló megállapítások mellett olyan objektív elemeket tartalmaz, amelyek vagy a kizárólagosságot, vagy az elháríthatatlanságot zárják ki. Így az, hogy a munkavállalónak földúton kellett közlekednie, amely a novemberi esőzés miatt sáros, csúszós volt.  A munkavédelmi szakértő véleménye szerint a terepgumi használatának hiánya is szerepet játszhatott a baleset bekövetkezésében, amely önmagában kizárja a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása megállapíthatóságát.