A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény értelmében abban az esetben kérheti a hitelező (a számlát kibocsátó szállító) az adós (a számlát befogadó vevő) felszámolásának elrendelését, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési határidő lejárta utáni 20 napon belül nem egyenlítette ki, vagy nem vitatta és ezt követően a hitelező írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette.
A bírósági gyakorlat egységes abban, hogy a felek között létrejött szerződésben meghatározott pénztartozás teljesítésének elmulasztása alapul szolgálhat a fizetésképtelenség megállapítására. A szerződésen alapuló tartozás fogalmába beletartoznak az olyan egyéb jellegű pénzkövetelések is, mint a kötbér, a szavatossági igények vagy a kártérítés. A felszámolási eljárás megindítására nem csak szerződéses jogviszonyból származó követelések nem-teljesítésekor van lehetőség, hanem akkor is, ha a felek között fennálló szerződéses kapcsolatban történt ugyan teljesítés, de az nem volt szerződésszerű, vagy a követelés érvénytelen szerződésből származik.
Első- és második fizetési felszólítás
Amennyiben a követelésről számla került kiállításra és bizonyítható módon elküldésre a vevőnek, abban az esetben egy fizetési felszólítás szükséges. Abban az esetben, ha a követelés nem számlakibocsátáson alapul (pl.: kötbér), úgy két fizetési felszólítás szükséges.
A Kúria eseti döntése értelmében a hitelező köteles tájékoztatni az adóst a fizetési határidő lejártáról („első fizetési felszólítás”) abban az esetben is, ha a teljesítési határidőt a felek között fennálló szerződés tartalmazza. Az önkéntes teljesítés elmaradásakor ugyanis a hitelezőnek figyelmeztetnie kell az adóst arra, hogy vele szemben esedékessé vált követelése áll fenn, amelyet megfelelő határidőn belül vagy póthatáridő tűzése mellett teljesítenie kell. Az adósnak ekkor nyílik lehetősége arra, hogy a hitelezői követelést vitassa és kifejtse álláspontját arról, miért nem tartozik a követelt összeggel vagy miért nem fizeti azt meg.
A bírói gyakorlat szerint, ha a hitelezőnek nem szükséges számlát kiállítania, hanem a követelés pusztán szerződésen alapul, két felszólítást kell küldenie az adós részére akkor is, ha a teljesítési határidőt a szerződés tartalmazza. (A számla befogadás ti. azt jelenti, hogy a vásárolt termékről, igénybe vett szolgáltatásról az eladó fél által kiállított számlát átvesszük, elismerjük annak jogalapját és összegszerűségét és polgári jogi értelemben az a kötelezettség hárul ránk, hogy ki kell azt egyenlítenünk). Az adós ezt követően, de legkésőbb a hitelező által megküldött „második fizetési felszólítás” kézhezvételét megelőzően tett vitatással tudja elkerülni a fizetésképtelenségi eljárás megindítását.
Fontos megjegyezni, hogy a hitelező által megküldött fizetési felszólítás csak akkor felel meg a törvényi előírásoknak, ha annak tartalmából kitűnik a tartozás megfizetésére nyitva álló eredeti határidő is. Ennek megfelelően a felszámolási eljárás megindítására nincs mód abban az esetben, ha a követelés kiegyenlítésére nyitva álló eredeti határidő a fizetési felszólításban kifejezetten nem lett megjelölve.
Fizetési felszólítást csak tértivevénnyel
A felszámolási eljárást közvetlenül megelőző fizetési felszólítást az adósnak bizonyítható módon át kell vennie. Tértivevénnyel feladott küldemény esetén a megjelölt időpontban, míg ajánlott/könyvelt küldemény esetén a jogszabályban meghatározott kézbesítési vélelem segítségével meghatározott időpontban tekinthető kézbesítettnek.
A törvény a „második fizetési felszólítás” tekintetében az adós tudomásszerzéséhez köti a jognyilatkozat hatályosulását. Abban az esetben tehát, ha a küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a hitelezőhöz, a kézhezvétel hiánya minden kétséget kizáróan megállapítható. A jogalkotó a fizetési felszólítás tekintetében a kézbesítés sikertelenségének a kockázatát a hitelezőre telepíti, így a „nem kereste” jelzéssel visszaérkezett fizetési felszólítás alapján nincs helye a felszámolási eljárás elrendelésének.
