Ebben a cikkünkben áttekintjük a kezesi felelősség alakulását az adós céggel szemben indult felszámolási eljárás során. A kezesség mindig egy szerződéses kötelezettség teljesítésének biztosítékául szolgál, vagyis a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy ha a főkötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezesség járulékos jellegű, ami azt jelenti, hogy a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt.

 

  1. Hitelezői igény bejelentésének elmulasztása

Sokszor merül fel a gyakorlatban a kérdés, hogy hogyan hat a kezes kötelezettségére az, ha a főkötelezettel szemben felszámolási eljárás indul. A csődtörvény szerint az adóssal (főkötelezettel) szemben fennálló követeléseket a hitelezőnek a felszámolás közzétételétől számított 180 napos jogvesztő határidőn belül be kell jelentenie a felszámolónak. Amennyiben a hitelező ezt nem teszi meg, a jogvesztő határidő következtében a követelés megszűnik.

 

Mi történik tehát akkor, ha a hitelező a főkötelezett ellen indított felszámolási eljárásban nem jelentette be a követelését hitelezői igényként?

A Ptk. szabályozása alapján a kezest nem illeti meg a sortartás kifogása, ha a főkötelezett ellen felszámolási eljárás indult. Ez azt jelenti, hogy mindegy, hogy egyszerű vagy készfizető kezességről beszélünk-e, hiszen a jogosult azonnal fordulhat a kezessel szemben, mert a kezesség – ha addig nem volt az – készfizető kezességgé válik. A kezessel szembeni igényérvényesítés sikeressége azon múlik, hogy a hitelező mikor lép fel a kezessel szemben.

Amennyiben a hitelező a főkötelezett ellen megindult felszámolási eljárásban bekövetkezett jogvesztést megelőzően érvényesíti az igényét a kezessel szemben, a kezes már nem hivatkozhat a főkötelezettel szemben bekövetkezett jogvesztésre. Tehát a felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztés az ellene ezt megelőzően megindított perben/végrehajtási eljárásban a kezest a teljesítés alól nem mentesíti, mert a jogvesztést saját szerződésszerű magatartásával (a hitelező követelésének teljesítésével) elháríthatta volna. Ha a jogvesztést megelőzően az igényérvényesítésre nem kerül sor, vagyis a kezes elleni első jogcselekmény megtételekor a főkötelezettel szemben már megszűnt a követelés, az igény – a kezesi felelősség járulékosságából következően – a kezessel szemben sem érvényesíthető. Összefoglalva tehát nem feltétele a kezessel szembeni igényérvényesítésnek, hogy a hitelező bejelentse hitelezői igényét a főkötelezettel szemben indult felszámolási eljárásba, amennyiben még a jogvesztő határidő előtt fellép a kezessel szemben. Egy példával szemléltetve, ha a 180 napos jogvesztés április 1-jén jár le, akkor a kezes ellen április 1-jéig megindított perben/végrehajtási eljárásban lehet érvényesíteni a követelést, utána már nem.

 

A megszűnt követelés ellenére fel lehet-e lépni a kezessel szemben?

Ha a jogvesztést követően a hitelező pert indít a kezes ellen a követelése megfizetése iránt, akkor azt a bíróság – a megszűnésre tekintettel – el fogja utasítani. Más a helyzet azonban a fizetési meghagyás (FMH) iránti eljárás során. A fizetési meghagyásos eljárás közjegyzői hatáskörbe tartozó peren kívüli eljárás; a pénzkövetelések behajtásának a pernél jóval gyorsabb és hatékonyabb eszköze. A közjegyző nem vizsgálja azt, hogy a fizetési meghagyással érvényesített követelésnek van-e jogalapja, egyáltalán fennáll-e. Amennyiben az FMH-t a kezes határidőn belül nem támadja meg ellentmondással, úgy annak ugyanolyan hatálya van, mint a bíróság által hozott jogerős ítéletnek: nincs helye fellebbezésnek ellene, és azonnal végrehajtható. A kezes később a végrehajtási eljárás során sem hivatkozhat a követelés megszűnésére. A jogerős FMH ellen egyetlen jogorvoslat van, a perújítás.

 

  1. Felszámolási eljárásban kötött egyezség

Kérdésként merülhet fel az is, hogy hogyan hat a kezes kötelezettségére a főkötelezett ellen indított felszámolási eljárásban kötött egyezség. A Ptk. szerint főszabályként a főkötelezett ellen indult felszámolási eljárásban kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, feltéve, hogy a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta. A tájékoztatást követően a kezes jogosult a főkötelezett tartozásának a teljesítésére. Amennyiben a teljesítés megtörténik a kezes a felszámolási eljárásban a jogosult helyébe lép. Ennek indoka, hogy így a kezes a rá nézve hátrányos egyezségi feltételeket megakadályozhatja, hiszen a kezes visszkereseti igénye az egyezségben foglaltak szerint alakul. A tájékoztatás elmaradása esetén azonban a kezes kötelezettsége lecsökken az egyezségben meghatározott mértékre.

 

  1. Kezesség vagy garancia?

A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat kezességhez hasonlóan egy személyi biztosíték, vagyis a garantőr a maga személyében, egész vagyonával felel más kötelezettsége teljesítésének elmulasztásáért. A garantőr arra vállal kötelezettséget, hogy a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni. A garanciaszerződés nem járulékos jellegű, a garantőr saját kötelezettségét teljesíti, nem pedig másét, vagyis a garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől. Hitelezői szempontból a járulékosság hiánya, vagyis a garancia sokkal kedvezőbb, mint a kezesség, hiszen a garantőr kötelezettsége nem függ az főkötelezett kötelezettségétől, annak megszűnésétől, valamint a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthetne a hitelezővel szemben. A felszámolás tekintetében például ez azt jelenti, hogy a főkötelezettel szembeni hitelezői igény bejelentésének elmulasztása nem eredményezi azt, hogy a követelést a garantőrrel szemben ne lehetne érvényesíteni.

 

  1. Behajthatatlansági nyilatkozat

A felszámolási eljárás során a hitelezői igény nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a hitelező a követelése tőkeösszegének 1%-át (min. 5.000 Ft, max. 200.000 Ft) befizesse a felszámolónak. Amennyiben a valószínűsíthető a követelés behajthatatlansága, úgy a hitelező dönthet úgy, hogy nem fizeti meg ezt az összeget, hanem 2000 Ft fejében a számviteli szabályoknak megfelelő, követelés behajthatatlanságára vonatkozó igazolás kiállítását kéri. A jogosult az igazolás alapján a számviteli szabályok szerint veszteségként leírhatja az adóssal szembeni követelését, azonban miután hitelezőként a jogvesztő határidőn belül a követelését nem jelentette be, a jogosultnak az adóssal szembeni követelése megszűnik. A behajthatatlansági igazolás tehát a jogosult számára csak a társaságiadó-alap csökkentésére szolgál, a követelést tovább a könyveiben semmilyen formában nem tarthatja nyilván, mert azt többé nem érvényesítheti, ugyanis az már nem létezik. Nem kizárt ugyanakkor, hogy már nyilvántartásba vett hitelezőként kérjen a hitelező ilyen igazolást.

Amennyiben a követelés jogosultja úgy dönt, hogy nem jelentkezik be hitelezőként a felszámolási eljárásba, csupán behajthatatlansági nyilatkozat kiállítását kéri, úgy a kezessel szembeni igényérvényesítését – az általános szabályok szerint – még a jogvesztés megelőzően meg kell indítania, hiszen, ha az első jogcselekmény megtételekor a főkötelezettel szemben már megszűnt a követelés, az igény – a kezesi felelősség járulékosságából következően – a kezessel szemben sem érvényesíthető.

 

Érdemes megjegyezni, hogy az adójogi szabályok szerint az adóalap csökkentésének feltétele az is, hogy az adóalany/hitelező számára az ellenérték nem térül vagy térült meg, azaz más módon nem jutott vagy jut(hat) hozzá a behajthatatlan követelésnek minősülő összeghez, sem a múltban, sem a jövőben. Mindez azt jelenti, hogy ha például kezességvállalás vagy garancia révén megtérül, megtérülhet a követelés, nem teljesül ez a feltétel.

 

© 2021 Mihalics Ügyvédi Iroda

Call Now