A Kúria Polgári Szakága, 2023. évben kelt határozatával megállapította, hogy a tulajdonos és mások érdekeinek az összemérése alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a zavarás olyan mértékű-e, amelyet a sérelmet szenvedett fél tűrni köteles, vagy pedig az szükségtelen zavarásnak tekintendő, és birtokvédelmi igényt alapoz meg. A szükségtelenség megállapítása a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Minden esetben mérlegelni kell azt, hogy a lakóingatlanok közelében felállított sportpálya használata sérti-e a lakóövezetben élő tulajdonosoknak az ingatlanok zavartalan használatához fűződő érdekét, és azt, hogy mi az a tűrésküszöb, amelyet nem léphet át a sportpálya üzemeltetője
A határozat alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes két ingatlannal rendelkezett és mindkettőn sportpályát, valamint játszóteret létesített. A felperesek a sportpályák szomszédságában élnek és az azok használatával járó zaj, zavaró hatása kapcsán terjesztettek elő kereseti kérelmet. Keresetükben arra kérték a bíróságot, hogy állapítsa meg a sportpályák használatából adódó zajártalom zavaró voltát, továbbá kötelezze az alperest elsődlegesen a sportpályák lebontására, másodlagosan azok használatától való eltiltásra.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A felperesek fellebbezésére tekintettel az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új tárgyalás tartására és új határozat hozatalára kötelezte. A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által létesített sportpályák révén birtokháborítást követett el, kötelezte a jogsértés abbahagyására és eltiltotta a további jogsértéstől. Ezen felül kötelezte arra, hogy a sportpályákat saját költségén bontsa el, erre való határidő tűzésével, és annak érdekében, hogy a területen a jövőben sportpálya ne üzemelhessen végezzen pl.: parkosítást. Az ítélet ellen mind a két fél fellebbezést terjesztett elő, azonban a körülményeket mérlegelve a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak részbeni hatályon kívül helyezését, a kiegészített ítélet részbeni megváltozatását, a felperesek keresetének teljes elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra, valamint új határozat hozatalára történő utasítását. Álláspontja szerint a bíróságok csak egy körülményt, a zajhatárérték túllépését vették figyelembe, mely az alperes szerint nem egy zajrend szerint megállapított objektív tényező, hanem egy mérlegelési kérdés. Sérelmezte továbbá, hogy egyik bíróság sem vette figyelembe, hogy más lakó nem emelt panaszt az említett két felperesen túlmenően, valamint azt sem, hogy a sportpályák elbontása esetén azok funkciói ellehetetlenülnek és álláspontja szerint ez súlyos és aránytalan érdeksérelmet jelentene a lakóövezet számára.
A Kúria megállapította, hogy az alperes kérelme alapos. Kiemelte először is, hogy a másodfokú bíróság olyan alkotmánybírósági határozatokat vett döntésének alapjául, melyek nem az ügyben releváns tényekhez kapcsolódnak. Rámutatott arra is, hogy az Alkotmánybíróság kimondta a szomszédok szükségtelen zavarásának a tilalma és az ebből levezethető szükséges zavarás tűrésére vonatkozó szabályokat az eljáró bíróságnak kell mérlegelnie, vizsgálatának a maximális zajkibocsátási szabályozás a kiinduló alapja. Az alkotmánybíróság szempontrendszerére tekintettel, nem önmagában a zavarás tényének, hanem a szükségtelen mértékének van jogi jelentősége. Az, hogy a zavarás olyan mértékű-e, amelyet a fél tűrni köteles, a felek érdekeinek összemérésével állapítható meg. A bíróság mérlegel e körben is, minden fél érdekének, valamint minden körülmény összevetésének vizsgálatával. A Kúria kimondta, hogy a városias életforma szükségszerűen együtt jár bizonyos zajhatással. Ez a zaj, zavaró minősítéssel akkor rendelkezik, ha átlépi a jogszabály által megengedett mértéket, vagy annak elviselése az általános megítélés szerint nem várható el. Nem értékelték az eljáró bíróságok azt sem, hogy az ott lakók többsége igényli a sportpályák létét és örülnek azoknak. Emellett az alperes eleget tett a meghatározott nyitvatartási időnek, de a zaj a nyitvatartási időben sem volt folyamatosan megállapítható, ezt bizonyítja, hogy a kirendelt akusztikai szakértő is csak a harmadik alkalommal tudott sikeresen vizsgálatot lefolytatni. A Kúria értékelte a vizsgálat alapjául szolgáló tényeket, melyeket álláspontja szerint a másodfokú bíróság elmulasztott, és megállapította, hogy a sportpályákon zajló tevékenység a városias környezetben elfogadott, annak rendeltetésszerű használata zajhatásokkal jár, de ez nem éri el a szükségtelen zavarás mértéket a jelen ügyben. A fentiekre tekintettel a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek teljes keresetét elutasította.