A felperes édesapja megörökölt testvérétől egy ingatlant, amelyben az alperes haszonélvezeti joggal rendelkezett.  Az édesapa és az alperes között a haszonélvezeti jog felfüggesztése tárgyában már korábban volt peres eljárás folyamatban, mely a biztosítékadásra kötelezés és haszonélvezeti jog gyakorlásának felfüggesztése iránti kereset elutasításával végződött. A felperes édesapja 2012-ben újabb pert indított, amelyben kérte a bíróságot, hogy az alperes haszonélvezeti jogának a gyakorlását függessze fel. Ezt követően az édesapa a perbeli ingatlant a felperesnek ajándékozta, aki mint jogutód felperes lépett be a perbe. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes tudatosan rongálta meg a perbeli ingatlant, és ezt az állítását szakértővel és egy tanú által tett nyilatkozattal is alátámasztotta. Az alperes kérte a kereset elutasítását, mivel a szükséges karbantartási és állagmegóvási munkákat elvégezte, a tetőtér meghibásodásának kijavítását pedig számlával is igazolni tudta.

Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. Indoklásában kifejtette, hogy a haszonélvezeti jog gyakorlásának felfüggesztésére csak súlyos esetben van lehetőség, és mindig csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben. E körben bizonyítékként vette figyelembe az előzményi perben beszerzett szakértői véleményt, amely szerint a perbeli ingatlanon általánosságban a rendeltetésszerű használattal és a természetes avulással együtt járó állapot észlelhető.  A szakértő két helyen állapított meg károsodást, de ezek vagy az építési hiba következményei vagy a szakszerűtlen kialakításnak volt köszönhető.  Ezenfelül az alperes számlákkal igazolta, hogy az ingatlan fenntartásához szükséges minimális beruházásokat elvégezte.

A felperes fellebbezett az ügyben, mely során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével okszerű következtetéseket vont le. Kiegészíti még azzal, hogy az 1959. évi IV. tv. 161.§ (1)-(3) bekezdés alapján a haszonélvezeti jog gyakorlásával a tulajdonos több lépcsőben érvényesítheti az igényeit. Első lépés a haszonélvezet gyakorlásának ellenőrzése, és amennyiben indokolt, fel kell hívni a haszonélvezőt az ingatlan állagát veszélyeztető tevékenység megszüntetésére. Eredménytelen felhívás esetén a tulajdonos a haszonélvezőtől biztosítékot követelhet, és csak ennek eredménytelensége esetén kérheti a bíróságtól a haszonélvezeti jog gyakorlásának a felfüggesztését a biztosíték adásáig. Ezzel összefüggésben a felperes a bíróság kérdésére előadta, hogy jogelődje korábbi perekben tett nyilatkozatai értelmezendőek az alperes felszólításának. A másodfokú bíróság hangsúlyozta: a felek más perekben tett nyilatkozatai nem pótolják a jogszabály által megkívánt felszólítást.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A Kúria az 1959. évi Ptk. IV. tv 161. § alapján egyetértett a másodfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a felperes a törvényben meghatározott igényérvényesítési sorrendet nem tartotta be, a pert megelőzően nem követelt az alperestől konkrét összegű biztosítékot, illetve nem vette figyelembe, hogy a biztosíték iránti igény minden esetben meg kell, hogy előzze a haszonélvezeti jog gyakorlásának felfüggesztését.

A Kúria hangsúlyozza: a haszonélvezeti jog gyakorlásának felfüggesztésére csak akkor van lehetőség, ha a haszonélvező a megfelelő mértékű biztosíték adása elől elzárkózott, és csak addig, amíg a haszonélvező biztosítékot nem ad.