A Kúria határozatában kiemelte, hogy a szerződés önmagában amiatt, mert annak biztosítására a felek túlzott mértékű kötbért kötöttek ki, nem nyilvánítható a jóerkölcsbe ütközés okán érvénytelennek.
A Kúria ezen határozatában megállapította azt is, hogy egy olyan jogügylet, amely a haszonszerzéshez a társaság tagja részéről is igényel befektetést, ezen elvárás miatt nem minősül nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek.
A határozat alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes egyszemélyes gazdasági társaság és az alperes között bérleti szerződés jött létre. A bérleti szerződés alapján a felperes ingatlanát az alperes fizető szállásadásra, vendégház és fizetővendég-ellátás céljára bérelte és üzemeltette. A peres felek egy fejlesztési program keretében támogatást kaptak az ingatlan felújítására vonatkozóan. A támogatáshoz benyújtásra került pályázatban a felperes vállalta a 30% önrész biztosítását, míg az alperes 15 évre megkötendő bérleti szerződés alapján a bérlemény teljes üzemeltetését. A felperesi társaság ügyvezetője a bérleti szerződés megkötése előtt elhunyt. A felperes részére a hagyatéki eljárás során ügygondnok került kirendelésre, aki a felperes társaság új ügyvezetőjét kinevezte. Az új ügyvezető az alperessel megkötötte a bérleti szerződést. A támogatás első részletének a felperes számláján történt jóváírását követően a peres felek újabb bérleti szerződést kötöttek, amelyben kikötötték, hogy amennyiben a pályázaton való teljes részvétel a felperesnek, mint bérbeadónak felróható okból hiúsul meg, úgy a felperes, mint bérbeadó a szerződés meghiúsulása miatt kártérítés jogcímén köteles megfizetni az alperes, mint bérlő részére a 15 éves határozott időtartamra vagy az abból hátralévő időre járó, a benyújtott pályázatban megjelölt pénzügyi kimutatás szerinti összeget és annak járulékait. Az alperes az új bérleti szerződés aláírását követően kérte a felperest, hogy nyilatkozzon arról, hogy a pályázat szerinti önerő rendelkezésre bocsátási kötelezettségének eleget tett-e. A felperes a válasziratában tájékoztatta az alperest, hogy a jogviszonyuk rendezéséig a kivitelezés ideiglenesen leállításra került ugyanis a bérleti szerződés nem felel meg a kiskorú tulajdonos és a felperes érdekeinek, több szempontból kifogásolható rendelkezéseket tartalmaz, amely megalapozza az érvénytelenségét. A pályázat teljesítéséhez szükséges önerőt tagi kölcsön jogcímén a kiskorú számlájáról biztosították, azonban a felperes a pályázatot nem kívánta megvalósítani, így a támogatást nyújtó szervezettel elszámoltak. A bérleti szerződést ezt követően mind a felperes, mind az alperes felmondta.
A felperes a kereseti kérelme alapján a bérleti szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte elsődlegesen színleltség, másodlagosan a jóerkölcsbe ütközés, harmadlagosan lehetetlen szolgáltatás okán.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközése mint semmisségi ok lényegében kisegítő jogcímként alkalmazható a jogszabályokban nem nevesített, de a társadalom értékítéletébe, az általánosan elfogadott erkölcsi normákba ütköző szerződés esetén. Ha tehát egy önálló érvénytelenségi ok fennállása nem állapítható meg, ugyanaz az ok nem eredményezheti a szerződés jóerkölcsbe ütközését. Tekintettel arra, hogy az önerő rendelkezésre bocsátását a színleltség és a lehetetlen szolgáltatás körében is vizsgálta, úgy ítélte meg, hogy az nem eredményezhette a perbeli szerződés jóerkölcsbe ütközését.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és megállapította, hogy a perbeli szerződés érvénytelen.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kereset tárgyát képező bérleti szerződés nem színlelt és nem lehetetlen szolgáltatásra irányuló. A perbeli szerződés jóerkölcsbe ütközésével kapcsolatban a megállapított tényekből azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vont le, ugyanis a szerződés jóerkölcsbe ütközése esetén nem önmagában a felek érdeke sérül, hanem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvi szintű követelménye, méghozzá olyan mértékben, hogy az társadalmilag elítélendő. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli szerződésben rejlő értékaránytalanság mellett a szerződés érvénytelenségének irányába mutat az a többlettényállási elem is, hogy a felek a nagyösszegű önerőt a kiskorú örökös magánvagyona terhére kívánták biztosítani, amellyel egy kívülálló harmadik személy terhére állapítottak meg közvetett módon kötelezettséget, miközben a kiemelkedően nagy összegű kötbért az alperes minimális kockázatvállalása egyáltalán nem ellensúlyozta. A másodfokú bíróság szerint mindez a jóhiszeműség és tisztesség alapelvi követelményét sérti, így a szerződés jóerkölcsbe ütközik és semmis.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján lefolytatott felülvizsgálati eljárás során a Kúria megállapította, hogy a szerződéskötés folyamatában, a szerződés tartalmában és a céljában nincs olyan körülmény, amely a társadalom általánosan elfogadott értékítéletébe ütközne, így az nem ütközik a jóerkölcsbe.
A Kúria döntése indokolásában kifejtette, hogy a joggyakorlat értelmében az a szerződés minősül nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközőnek, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti. A szerződés jóerkölcsbe ütközése esetén a jóhiszeműség és tisztesség alapelvi szintű követelménye sérül. E követelmény nyilvánvaló, egyértelmű sérelme jár azzal a szankcióval, hogy a szerződés semmis. A jóerkölcsbe ütköző szerződések tilalma nem a szerződő felek magatartásának, hanem a szerződés tartalmának a kontrollja. A jóerkölcsbe ütközés megállapításához azonban legalább annyi szükséges, hogy a szerződő felek tudjanak – vagy az elvárható gondosság elmulasztása miatt ne tudjanak – azokról a ténybeli körülményekről, amelyek a szerződés jóerkölcsbe ütközését előidézik.
A kötbérkikötés esetén a kötelezett arra az esetre kötelezi magát pénzfizetésére, ha olyan okból, amelyért felelős megszegi a szerződést. A kötbér tehát a szerződést biztosító mellékkötelezettség, amelynek egyebek mellett az a rendeltetése, hogy csökkentse a jogosult üzleti kockázatát. Szerződésszerű teljesítés esetén kötbérfizetési kötelezettség nem merül fel. Nemteljesítés esetén a jogosult választhatja az erre az esetre kikötött kötbért, vagy továbbra is követelheti a szerződés teljesítését. A jogosultnak jogos érdeke, hogy elhárítsa a szerződésszegés kockázatát, méltánytalan az lehet, ha a kötbér mértéke az eset körülményeire tekintettel túlságosan magas. A bíróság ilyenkor a fél kérelmére mérsékelheti a túlzott mértékű kötbért. A kötbér mérséklésével a méltánytalanság kiküszöbölhető, ezért az egész szerződés nem nyilvánítható érvénytelennek önmagában azért, mert annak biztosítására a felek túlzott mértékű kötbért kötöttek ki. A túlságosan nagy összegű kötbér kikötését ellensúlyozó szerződési feltétel hiánya a kötbér lehetséges mérséklése miatt nem indokolja a szerződéshez fűződő joghatás megvonását.
A perbeli szerződés önálló jogalanyisággal rendelkező gazdasági társaságok között jött létre, és a szerződéshez kapcsolódóan az önerő teljesítését is egy gazdasági társaság, a felperes vállalta. Az önerő teljesítése a felperes és mindenkori tulajdonosa számára hasznot hajtó befektetést eredményezhetett. Egy olyan ügylet pedig, amely a haszon megszerzéséhez a társaság tulajdonosa részéről is befektetést igényel, önmagában ezen elvárás miatt nem nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző.
