A felperesnek 16 ingatlana van. 12 ingatlan kivett útként van nyilvántartva, míg 4 ingatlana művelési ág alól kivett területként van megnevezve. Az önkormányzat jegyzője határozatában telekadó fizetési kötelezettséget állapított meg az ingatlanok után a hatályban lévő helyi adókról szóló önkormányzati rendelet alapján, melynek mértéke 20 Ft/m2/év volt.

Felperes keresetében a határozat megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az önkormányzati rendelet a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjába ütközik:

„az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra … figyelemmel – megállapítsa.” (A Htv. 22. § a) pontja szerint a telekadóadó évi mértékének felső határa: 200 Ft/m2.)

így kérte, hogy a bíróság kezdeményezze az önkormányzati rendelet törvényességi vizsgálatát a Kúria Önkormányzati Tanácsánál. A Törvényszék az előtte folyó per egyidejű felfüggesztése mellett indítványozta az Önkormányzati Tanács eljárását.

A perben kirendelt szakértő szakvéleménye szerint a 12 ingatlan forgalmi értéke egységesen 31 Ft/m2, míg a négy ingatlan forgalmi értéke egységesen 828 Ft/m2.

Az indítványozó bíróság két dologra hivatkozott:

1. az a körülmény, hogy a négy ingatlan forgalmi értéke a többi vizsgált ingatlan forgalmi értékét több mint huszonhatszorosan haladja meg úgy, hogy e négy ingatlan az adómérték szempontjából azonos megítélés alá esik, önmagában igazolja azt, hogy az önkormányzat az adómérték meghatározásakor nem kellő mértékben differenciált és a helyi sajátosságokat nem vette figyelembe.
2. az alacsonyabb értékű tizenkét ingatlan esetében az éves adómérték meghaladja azok értékének 64%-át, ami az adóztatott vagyontömeg mértékéhez képest aránytalan, hisz az adóztatott vagyontárgy értékét kevesebb mint két év alatt felemészti. A telekadó tehát vagyonelvonó jellegű, ezért az a Htv. 6. § c) pontjába, illetve az Alaptörvény XXX. cikkének (1) bekezdésében rögzített teherbíró képesség elvébe ütközik.

Az Önkormányzati Tanács az első esetben megállapította, hogy a szabályozás kellő mértékben differenciált, hiszen egyrészt több adótárgy között tesz különbséget (kivett út; legalább 20 000 m2 nagyságú, művelési ág kivett megnevezésű terület; és beépíthető telek), másrészt a rendelet kedvezményeket és mentességeket is megállapít, ami eleget tesz a differenciált adómegállapítás követelményének. Mivel az adó alapja a telek négyzetméterben számított területe, ezért az ingatlanok forgalmi értéke közti értékbeli eltérés önmagában nem alapozza meg azt az indítványbeli hivatkozást, hogy a rendelet nem differenciál kellőképp az adó mértékének meghatározásakor.

A második eset tekintetében a Tanács a rendelet konfiskáló (vagyonelvonó) jellegét vizsgálta. Kiemelte, hogy a jogalkalmazói gyakorlat szerint az adóalanyok teherviselő képességét nem külön-külön ingatlanonként szükséges megállapítani: nem elégséges csak az ingatlanok forgalmi értékéhez viszonyítani az adóterhet, hanem az adó vagyont elvonó jellege meghatározásakor az adóalany teherviselő képességét az adóalany által tulajdonolt vagyontömeg után együttesen szükséges figyelembe venni. Erre tekintettel azt állapította meg, hogy a 16 ingatlan összforgalmi értéke 6.300.000,- Ft, a telekadó évi összértéke pedig 820.000,- Ft, vagyis az adó mértéke az ingatlanok összforgalmi értékének 13%-a, ezért nem minősíthető vagyont elvonó jellegűnek. Emellett az önkormányzati telekadó a Htv.-ben megállapított adómaximumba sem ütközik, azt meg sem közelíti, annak csupán 10%-a. A Tanács szerint önkormányzat által meghatározott csekély adómérték önmagában is kétségessé teszi annak a lehetőségét, hogy az adó mértékének konfiskáló jellege megállapítható legyen.

A fentiekre tekintettel az Önkormányzati Tanács a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Összefoglalva megállapítható, hogy az adómérték konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan. Az adóalanyok teherviselő képessége azonban nem ingatlanonként külön-külön vizsgálandó: nem elégséges csak az ingatlanok forgalmi értékéhez viszonyítani az adóterhet, hanem az adó vagyont elvonó jellege meghatározásakor az adóalany teherviselő képességét az adóalany által tulajdonolt vagyontömeghez mérten kell figyelembe venni.