A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa egy 2024. évben született jogegységi határozatában kimondta, hogy az engedményezés eredményeképpen nem szállnak át az engedményesre a rá átruházott követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeinek bíróság általi alkalmazására irányuló jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok.
A jogegységi állásfoglalást indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügy tényállása szerint az I. rendű alperes a II. rendű alperes jogelődjével gépjárművásárlás finanszírozása céljából kölcsönösszeg folyósítására svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött. Az I. rendű alperes vállalta, hogy a felvett kölcsönösszeget a II. rendű alperes jogelődjének 120 havi, változó összegű törlesztőrészlet formájában teljesíti a szerződés mellékletét képező fizetési ütemezésnek megfelelően. Az I. rendű alperes a II. rendű alperes jogelődjével a szerződést havi fix konstrukcióra módosította. A kölcsönszerződés forintosítására került, melyet követően az I. rendű alperes a törlesztő részleteket nem teljesítette. A II. rendű alperes ezért a szerződést azonnali hatállyal felmondta, majd az I. rendű alperessel szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte. A felperes az I. rendű alperessel szemben keresetet nyújtott be az engedményezés alapján a fennálló követelés és járulékai megfizetése iránt. Az I. rendű alperes érvénytelenségi kifogásra hivatkozott a kölcsönszerződés árfolyamkockázatot fogyasztóra telepítő rendelkezésének tisztességtelenségére tekintettel. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes érvénytelenségi kifogására tekintettel ítéletével a keresetet elutasította. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítása iránt terjesztett elő keresetet. Elsődlegesen úgy kérte a szerződés érvényessé nyilvánítását, hogy kirovó pénznemmé a forint váljon, az ügyleti kamat az irányadó forintkamat szerződéskori értékének kamatfelárral növelt mértékével legyen egyenlő azzal, hogy az induló éves ügyleti kamatláb mértéke 15,59%. Másodlagos kereseti kérelmében a szerződés érvényessé nyilvánítását úgy kérte, hogy a bíróság az árfolyamot maximálja 20%-ban, ekként a módosított árfolyam maximuma 191,17 forint/CHF legyen. Az elsőfokú bíróság ítéletével a II. rendű alperes jogelődje és az I. rendű alperes között létrejött kölcsönszerződést érvényessé nyilvánította akként, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot 191,17 forint/CHF összegben maximálta. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy felperes az engedményezéssel a II. rendű alperestől az I. rendű alperessel szemben fennálló követelést megszerezte, ezáltal a követelés érvényesítéséhez jogi érdekeltsége fűződik és a felperes az engedményezési szerződés folytán jogosultsággal rendelkezett arra, hogy a bíróságtól kérje az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását.
A jogerős ítélettel szemben az I. rendű alperes felülvizsgálati, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A jogegységi állásfoglalást indítványozó tanács álláspontja szerint elvi jelentőségű jogkérdésként merül fel, hogy az adós eredményes érvénytelenségi kifogása esetén az engedményező helyébe lépő engedményest megilletik-e azok a jogok is, amelyek a rá engedményezéssel átruházott követelés érvényesítéséhez szükségesek.
A Kúria korábbi határozatai alapján a követeléshez kapcsolódó jogok átszállnak a követelés átruházásával együtt, míg a szerződés egészéhez kapcsolódó jogok csak egy kifejezetten erre irányuló, jogátruházó szerződéssel kerülhetnek az engedményeshez.
A Kúria indítványozó tanácsa a felmerült jogkérdésben az alábbi indokokra tekintettel kíván eltérni a precedenshatározatoktól.
Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. Az engedményes az engedményezéssel arra szerez jogot, hogy a rá engedményezett követelés teljesítését követelje a kötelezettől. Abban az esetben, ha az átruházott követelést keletkeztető szerződés érvénytelennek bizonyul, az nem eredményezheti az adós követeléstől való teljes szabadulását, csak azt, hogy annak teljesítésére nem szerződéses jogcímen, hanem a szerződés érvénytelenségéből fakadó valamely más jogcímen köteles. Ha viszont a bíróság érvényessé nyilvánítja a szerződést, a követelés jogcíme sem változik, legfeljebb annak mértéke. Az indítványozó tanács kiemelte, hogy a kötelezett érvénytelenségi kifogása – ha eredményesnek bizonyul – a követelés érvényesítését csak a szerződés teljesítése jogcímén gátolja. Az érvénytelen szerződés alapján bekövetkezett vagyoneltolódás azonban az érintett felek között rendezést igényel, ami restituciós, elszámolási, meg-, illetve visszatérítési igényeket keletkeztethet. A felperesként fellépő engedményes a rá ruházott követelést érvényesíti, amelynek ténybeli alapja nem, csak a jogalapja tér el az általa vélt jogcímtől. Az engedményezés absztrakt, tehát jogcímétől független juttatás, vagyis az érvényesen engedményezett követelésnek az alapjául szolgáló alanyi jog érvényességétől vagy érvénytelenségétől független, aminek a következtében az engedményezett követelés vélt jogcímének nincs jelentősége, az engedményezés ténye az engedményezés jogi természete szerint nem zárja ki a követelés eltérő jogalapon való érvényesíthetőségét. A Kúria referencia határozatai a szerződés egészéhez kapcsolódó és a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jogok közötti különbségtételen alapulnak, amely felosztás szerint a szerződés létrejötte és érvényessége a szerződés egészét, annak minden rendelkezését érinti, nem pedig az abból fakadó követeléshez kapcsolódó jog. Ezért arra az engedményesre, aki nem a szerződési pozíciót foglalja el, csak a követelést szerzi meg, ez a jog nem származik át. A szerződés egészéhez kapcsolódó jog például az elállás, a felmondás vagy a szerződés megtámadása. Ezekre a jogcselekményekre az engedményes nem szerez jogot. Ezek csak jogátruházó szerződéssel, vagy ennek megfelelő szerződéskomplexum alapján szállnak át harmadik személyre. Az engedményes csak a követelést, avagy annak meghatározott részét szerzi meg. Az indítvány tárgyává tett jogkérdés megítélésében mutatkozó szemléletbeli különbség az, hogy az érvénytelenség elismerése esetén az engedményes jogosultságot szerez-e az engedményezett követelés által behatárolt mértékben az általa megszerzett követelés érvényesítéséhez elengedhetetlen érvénytelenségi jogkövetkezmények alkalmazása iránti igény előterjesztésére, azaz a követelés érvényesíthetőségének ez a szükséges feltétele a követeléshez kapcsolódik-e vagy sem.
Az átruházott követelés érvényesítése kapcsán az engedményes jogi helyzete minden tekintetben azonos a követelés eredeti jogosultjának helyzetével, az adóssal szemben sem jobb, sem rosszabb helyzetbe nem kerülhet annál, mint amilyenben az engedményező volt, és hasonlóképpen a kötelezett helyzete sem válhat az engedményezés folytán sem előnyösebbé, sem hátrányosabbá. Engedményezés hiányában a kötelezett eredményes érvénytelenségi kifogása esetén a hitelező jogosult lett volna a követelést az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása keretében érvényesíteni. Az indítvány tárgyává tett kérdés nemleges megválaszolása esetén azonban ennek a status quonak a felborulása, a jogosulti helyzet előnytelenebbé, a kötelezetti helyzet előnyösebbé válása következik be. A kötelezett ugyanis változatlanul jogosult érvénytelenségi kifogással élni, de immár annak kockázata nélkül, vagy jóval kisebb kockázatával, hogy az érvénytelenségből fakadó jogi helyzet őt terhelő következményeit viselnie kellene, míg a jogosult elesik a követelés érvényesíthetőségétől pusztán jogutódi helyzete folytán, engedményesi jogállása miatt. A szerződés érvénytelenségének és a követelés engedményezésének kedvező együtt állása folytán a kötelezett gyakorlatilag az érvénytelen szerződés alapján, tehát jogalap nélkül megszerzett vagyontömeg ellenszolgáltatás nélküli megtartására kapna komoly esélyt. Az engedményezést követően az engedményezőnek már nem fűződik érdeke az engedményezési szerződés felbontásához, majd a kötelezettel szembeni pereskedéshez, annak végrehajtatásához, végül az így beszedett követelés korábbi engedményesre való újbóli átruházásához. Különösen akkor nem, ha a követelését kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át, vagy felelősségét egyébként kizárta. Akkor sem fordulhatna vele szemben az engedményes megtérítési igénnyel, ha az engedményezésre nem ilyen megszorítások mellett került volna sor, hiszen az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért kezesként felel. Márpedig, ha az engedményes semmiféle követelést nem tud érvényesíteni a kötelezettel szemben, főadósi kötelezettség hiányában kezesi mellékkötelezettség sem érvényesíthető. Legfeljebb az adásvétel szabályainak alkalmazhatósága körében az engedményezési szerződés eredményes megtámadásával szerezheti vissza az engedményezőtől az engedményezett követelés megszerzéséért teljesített ellenértéket. Ezt követően az engedményező újfent megkísérelheti a követelés érvényesítését, immár nem a szerződés teljesítése, hanem az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek alkalmazása körében. Feltéve, hogy az ő személye vonatkozásában időközben nem évült el a követelés, és feltéve, hogy még nem szűnt meg a jogalanyisága. Ez utóbbi esetben a kötelezett teljesen megnyugodhat a követelés érvényesíthetetlensége felől.
Az indítványozó tanács szerint a feltett jogkérdés nemleges megválaszolása esetén az engedményezési szerződés fennállása mellett az engedményező sem indíthat pert az engedményezett követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségéből fakadó jogkövetkezmények alkalmazása iránt, hiszen ezt nem kérhetné a maga számára, csak az engedményes javára, minthogy ő vált a követelés jogosultjává. Ha viszont így van, kérdés, hogy mi lett azzal a joggal, ami az engedményezőt az engedményezettel szemben az engedményezés előtt megillette a vele kötött szerződés érvénytelensége esetén. Az engedményezés után nála nem maradt, mert a perbizomány kizártsága folytán ő nem érvényesítheti az engedményes javára. Nem érvényesítheti az engedményes sem, mert ez a jog nem szállt át rá az engedményezéssel. Ebben a szemléletben az indítványozó tanács álláspontja szerint az engedményezés potenciálisan magában hordozza a szerződés szemben álló pozíciói egyensúlya megbomlásának a lehetőségét, ami viszont nyilvánvalóan sem célja, sem eredménye nem lehet az engedményezésnek. Ezzel a jogi paradoxonnal, valamint a jogok és kötelezettségek egyensúlyának felborulásával csak akkor nem szembesül a jogalkalmazó, ha abból, hogy az engedményezéssel az engedményes az engedményező helyébe lép, természetes módon levezethetőnek találja, hogy az átruházott követeléssel együtt megkapja mindazt az anyagi és eljárási jogi eszközt is, ami a követelés érvényesítéséhez nélkülözhetetlen.
Az indítványozó tanács azt kérte a Jogegységi Panasz Tanácstól, hogy jogegységi határozatában a feltett jogkérdést a következőképpen döntse el:
„Az engedményezés folytán átszállnak az engedményesre a rá átruházott követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége esetén a követelés adóssal szembeni érvényesíthetőségéhez szükséges, az érvénytelenség jogkövetkezményeinek bíróság általi alkalmazására irányuló jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok is.”
A legfőbb ügyész az indítványra tett nyilatkozatában kiindulási alapként rögzítette, hogy az engedményezés valamely jogosultság más személyre való átruházása, azaz rendelkező jogügylet az engedményező és az engedményes között. Kiemelte, hogy az engedmény tárgya nem maga a jogviszony, hanem az abból eredő meghatározott követelés. A jogügylet eredményeként alanyváltozás következik be a kötelem hitelezői oldalán: az engedményes a kötelezettel szembeni követelést vagy annak meghatározott részét megszerezve e vonatkozásban az engedményező helyébe lép, és e kivétellel a kötelem az alanycsere ellenére változatlan formában fennmarad az adós és a hitelező között. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az engedményes jogi helyzete nem minden tekintetben azonos a követelés eredeti jogosultjának helyzetével, mert az alapszerződésből fakadó valamennyi jog, az engedményezett követeléshez tapadó jogok kivételével, változatlanul az engedményezőt illetik meg. Az engedményezés különös jogutódlás, mert az engedményes csak a követelés érvényesítése körében szerzi meg ugyanazt a jogot, mint amely az engedményezőt megillette. Nem tartotta helytállónak az indítványozó tanács által az engedményezés absztrakt jellegéből levont azon következtetést, miszerint az engedményezett követelés vélt jogcímének nincs jelentősége, ennek következtében az engedményezés nem zárja ki a követelés eltérő jogalapon való érvényesíthetőségét. Az alapszerződés változatlansága ugyanis nem teszi lehetővé azt, hogy kizárólag a követelés érvényesítésére jogot szerző engedményes változatlanul az alapjogviszony adósának minősülő kötelezettel szemben az alapszerződéstől függetlenül érvényesítse a követelését. Hangsúlyozta, a követelés engedményezésével csak az engedményezett követeléshez közvetlenül tartozó alakító jogok, valamint a Polgári Törvénykönyvben kifejezetten nevesített jogok szállnak át az engedményezéssel, mert csak ezek követik a követelést. A szerződés egészéhez kötődő alakító jogok, amelyek nem a szerződésből fakadó egyes kötelmeket, hanem a teljes jogviszonyt alakítják, az engedményezéssel nem szállnak át. Mivel az érvénytelenség kiküszöbölése az alapjogviszony egészét érintő alakító jog, ezért kizárt annak engedményezéssel történő átszállása. Az érvénytelenségre az adós az engedményessel szemben is hivatkozhat, azonban az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását csak az engedményező kérheti. Az engedményezés ugyanis nem jelent a szerződéses pozícióban teljes alanycserét. Az engedményes nem alanya az engedményező és a kötelezett között létrejött szerződésnek, ezért a szerződésből fakadó jogokat – a követeléshez tartozó jogokon kívül – nem érvényesíthet. A legfőbb ügyész álláspontja szerint tehát az engedményezés eredményeként nem szállnak át az engedményesre az engedményezett követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok. Ezért a referencia határozatoktól való eltérés nem indokolt.
A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja az indítványban megfogalmazott elvi jelentőségű jogkérdéssel kapcsolatban a következő.
A Törvény nem tartalmaz taxatív felsorolást a követeléshez kapcsolódóan az engedményest megillető további jogokról, így a jogszabály-értelmezés útján adható válasz a felvetett jogkérdésre.
A jogi kérdés kiindulópontja az engedményezés jogintézménye, amely alapján a jogosult (engedményező) engedményezéssel a kötelezettel szembeni követelését vagy annak egy részét másra (engedményes) ruházhatja át. Az engedményezéshez szükséges egyrészről az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím, ami arra keletkeztet jogosultságot az engedményes részére, hogy a követelés átruházását követelje az engedményezőtől, másrészről maga az engedményezés, ami a követelés átruházása, aminek joghatása a követelés tekintetében a jogosulti pozícióban bekövetkező alanyváltozás. Az engedményezés joghatása, hogy az engedményes az átruházott követelés tekintetében az engedményező jogutódja lesz. Ezáltal az alapjogviszony jogosulti pozíciójában az átruházott követelés tekintetében következik be egyedi jogutódlás, amely nem a követelés alapját képező szerződésben, hanem csak a szerződésből származó követelésben jelent jogalany-változást, azaz kizárólag az átruházott követelés tekintetében válik az engedményes az engedményező jogutódjává. Maga az alapjogviszony az engedményező és a kötelezett között változatlanul fennmarad.
Az engedményezés által a kötelem egészében két jogosult és egy kötelezett között, két külön síkon vizsgálhatók az eredeti jogviszony, illetve az engedményezés alanyait illető jogok és kötelezettségek.
Az engedményezés a követelés átruházása. A követelés maga is jog, egy alanyi jog, ami alapján a kötelem jogosultja a kötelezettől a szolgáltatás teljesítését jogosult követelni. Az engedményezés folytán, annak joghatásaként alapvetően e jog tekintetében áll be az alanycsere a jogosulti pozícióban, e jog érvényesítésének lehetősége kerül át az engedményezőtől az engedményeshez.
A követelés mint jog az alapjogviszony eredeti jogosultját megillető jogok összességének csupán egy része. Az alapjogviszonyból eredően ugyanis a feleket, így a jogosultat is, számos további jog is megilleti. Az eredeti jogosultat (engedményezőt) az alapjogviszonyból megillető egész joghalmazból az engedményest csak egy részjoghalmaz (a követeléshez kapcsolódó jogok) illetik meg. Ezért szükséges különbséget tenni a szerződés egészéhez, illetve a követeléshez kapcsolódó jogok között.
Nem helytálló jogi szemléleten alapul az előzetes döntéshozatali indítványban kiindulási tételként megfogalmazott az az állítás, miszerint az átruházott követelés kapcsán az engedményes jogi helyzete minden tekintetben azonos a követelés eredeti jogosultjának helyzetével; mert abból következően, hogy az engedményezésről szóló értesítést követően a kötelezett csak az engedményesnek teljesíthet joghatályosan, utóbbi sem jobb, sem rosszabb helyzetbe nem kerülhet annál, mint amilyenben az engedményező volt, illetve hasonlóképpen a kötelezett helyzete sem válhat az engedményezés folytán sem előnyösebbé, sem hátrányosabbá. Ez a megközelítés azonban egyrészről az engedményes oldalán a jogosulti joghalmaz egészére vonatkozó jogutódlást tételez, ami az engedményezés lényegéből nem vezethető le, másrészről nem veszi figyelembe, hogy a jogosulti oldalon a jogösszesség nem változik, csupán megoszlik az immár két jogosult között. Ebből eredően nincs hátrányosabb helyzetben az engedményes a kötelezettel szemben az eredeti jogosulthoz képest, csak a kötelezettel az engedményezés folytán létrejött jogviszony az ő részére szűkebb körű, származtatott jogokat biztosít.
A követeléshez kapcsolódó jogok, vagyis az engedményesre átszálló jogok a járulékos biztosítékok, a kamatkövetelés, a teljesítés követelésének joga, kártérítés, kötbér, többletszolgáltatás visszautasításának joga, kellékszavatossági jogok, a hibás teljesítésből eredő kár megtérítése iránti jog, póthatáridő tűzésének joga, esedékessé tétel és az esedékesség előrehozásának joga, a jogosultat megillető választási jog gyakorlásának joga, a tájékoztatáshoz való jog, részletvétel esetén a részletfizetési kedvezmény megvonásának joga.
Az előzőektől alapvetően eltérő kérdés azonban, hogy átszállnak-e az engedményezéssel azok a jogok, amelyek az alapjogviszony eredeti jogosultja és a kötelezett közötti jogviszonyhoz, és nem magához az átruházott követeléshez kapcsolódnak. E körben tipikusan az elállás, a felmondás és a megtámadás joga merül fel, amelyek kétségtelenül olyan egyoldalú jognyilatkozatokban megtestesülő alakító jogok, amelyek az alapjogviszony egészének jogi sorsát (létezését, érvényességét) alapvetően és mindkét félre nézve meghatározzák. Ezek a jogirodalom szerint nem szállnak át az engedményesre.
A jelen jogegységi eljárás tárgyát képező jogkérdés szempontjából annak vizsgálata szükséges, hogy az engedményes a már érvénytelenné nyilvánított szerződés érvénytelenségi jogkövetkezménye alkalmazása iránti jog érvényesítésekor az engedményezéssel rá átruházott követelés alapjául szolgáló alanyi jogot érvényesít-e.
A kötelezett eredményes érvénytelenségi kifogása esetén az eredeti jogosult nem a szerződés alapján elvárt követelése teljesítését igényelheti, hanem az érvénytelenség jogkövetkezményei iránti igényét. Az e körben érvényesített jog azonban már értelemszerűen nem az eredeti követelést a szerződésből eredően megalapozó alanyi joga lesz, mert annak érvényesítése kizárt. A kötelezett eredményes érvénytelenségi kifogása esetén tehát maga az eredeti jogosult sem ugyanazon az alanyi jogon nyugvó követelést érvényesíthet a kötelezettel szemben. Ehhez képest az engedményes oldalán – aki kizárólag az engedményezett követelés érvényesítésének jogát szerezte meg az engedményezés folytán – fel sem merülhet olyan követelés érvényesítése, aminek alapjául szolgáló alanyi jog merőben eltér az engedményezett követelés alapjául szolgáló alanyi jogtól.
Az engedményes által az érvénytelenség jogkövetkezményei iránti jog gyakorlása, maga is a fél hatalmassága megnyilvánulásának tekinthető. A bíróság általi jogalakítás pedig nem vitásan a szerződés egészét érintő joghatást eredményez. Az engedményes ezt követő, a már megállapított érvénytelenség valamely jogkövetkezményének alkalmazása iránti igénye az ő egyoldalú hatalmassága, aminek folytán tovább alakítja az immár érvénytelen szerződéses jogviszonyt, nyilvánvalóan szintén a szerződéses jogok és kötelezettségek összességére, azaz a szerződés egészére, és nem csak az eredeti (érvényes) szerződéses jogviszony alapján a jogosultat megillető követelésre hat ki. Ez, a jogviszonyt tovább alakító joggyakorlás nem fogható fel pusztán a követeléshez kapcsolódó joggyakorlásként.
Az érvénytelenség megállapítása iránti igény előterjesztésére vonatkozó anyagi jogi jogosultság létének vizsgálata alapján az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása csak a felek valamelyikének kérelmére történhet, és a bíróság nincs kötve a fél kérelméhez, az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a fél kérelmétől eltérő módon is rendelkezhet egy megkötéssel, hogy nem alkalmazhat olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.
Az engedményes nyilvánvalóan nem tartozik ebbe a személyi körbe, hiszen helyzete a más személyek közötti szerződés érvénytelenségével nem lesz jobb, nem kerül kedvezőbb helyzetbe, sőt elveszíti az érvényes szerződésből eredő, az engedményezéssel rá átruházott követelés érvényesíthetőségének a jogát. Nincs tehát jogi érdeke már a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti igény előterjesztésére sem. Ha pedig az érvénytelenség megállapítását nem kérheti, az ahhoz szorosan kapcsolódó, az érvénytelenség megállapításából következő nem önálló alakító jogot sem gyakorolhatja.
A szerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye csak egységesen kezelhető, emiatt a jogkövetkezményi igény csak a szerződés egészéhez kapcsolódó jogként fogható fel.
Amiatt, hogy a kötelezett az engedményessel szemben is érvényesítheti az engedményezővel szembeni kifogásait, illetve beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek, szintén nem állapítható meg az indítvány szerinti jogosulti „status quo” sérelme. Abból csak az következik, hogy a kötelezett jogi helyzete az engedményezés folytán nem válhat terhesebbé az engedményezést megelőző státuszához képest. Ez szintén magának az engedményezésnek a lényegéből következik ugyanis az engedményezés eredményeként kizárólag a jogosulti pozícióban, és annak keretében is csak a követelés tekintetében áll be jogutódlás, a kötelezett jogi helyzete alapvetően változatlan marad. Ebből azonban nem vezethető le, hogy a jogosulti oldalon a követelés új jogosultja a jogosulti jogösszességgel rendelkező eredeti jogosulttal azonos jogi pozíciót foglalna el. Változatlan jogi helyzet ebből a szempontból a két jogosultat megillető jogösszességben értelmezhető. Ebből az is következik, nem jelenthető ki, hogy az engedményes nem lehet hátrányosabb helyzetben a kötelezettel szemben az eredeti jogosulthoz képest.
Az engedményezéssel kialakuló kettős jogviszonyra, és a jogosulti oldal engedményezést követő kettős alanyiságára tekintettel az indítványban foglaltak szerint a szerződéses egyensúly felek közötti megbomlása sem értelmezhető. A két szerződéses viszonyban érintett három jogalany jogainak és kötelezettségeinek összessége változatlan marad. Attól, hogy az engedményes nem érvényesítheti az eredeti jogosultat megillető valamely további jogot, maga ez a jog csupán a kötelem jogosulti oldalán jelentkező belső átstrukturálódás folytán nem „vész el”, az az eredeti jogosult által érvényesíthető.
A Jogegységi Panasz Tanács nem ért egyet az indítványban kifejtett azzal az érveléssel, miszerint „a kötelezett az érvénytelen szerződés alapján, tehát jogalap nélkül megszerzett vagyontömeg ellenszolgáltatás nélküli megtartására kapna komoly esélyt”, mert az engedményezőnek „már nem fűződik érdeke” a visszengedményezéshez, a kötelezettel szembeni pereskedéshez és a további jogügyletekhez.
Az engedményező érdeke az engedményezett követelés teljesítéséért nem szűnik meg önmagában az engedményezés megtörténtével. Az engedményes az engedményezési szerződés alapján érvényesítheti vele szembeni jogait, hiszen az engedményezés is szerződés, annak megszegése (hibás teljesítése) az engedményező számára is jogkövetkezményekkel jár. Az engedményező érdeke különösen fennáll akkor, ha ellenérték fejében vagy teljesítésként engedményezte a követelést. Minderre tekintettel az engedményező megszűnt jogi érdeke nem helytálló hivatkozási alap a vizsgált jogkérdés szempontjából.
Az engedményezés mint szerződés megkötése maga is az engedményező és az engedményes szerződési szabadsága és üzleti kockázata körébe tartozó döntésen alapul, olyan gazdasági/célszerűségi szempontokon, amelyek nem írhatják fölül az engedményezés dogmatikai alapját, és megkülönböztetését más jogintézményektől, különösen a jogátruházástól. Jogátruházás útján az engedményező az engedményezéssel egyidejűleg átruházza az őt megillető, az alapjogviszonyhoz kapcsolódó jogokat. Tehát jogátruházás esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jog is átruházásra kerül az engedményezéssel egyidejűleg. Annak sincs akadálya, hogy a teljes jogosulti szerződéses pozícióban beálló jogutódlást eredményező szerződésátruházásban állapodjanak meg a felek. A felek szerződési szabadsága körébe tartozik, hogy az őket megillető lehetőségek közül melyiket választják és annak jogkövetkezményeit is nekik kell viselniük.
Az engedményezés – jogátruházás – szerződésátruházás jogintézményeinek beláthatatlan következményekkel járó, ezért a jogállamiság elvén keresztül érvényesülő jogbiztonság követelménye ellen ható „összemosása” nélkül a Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint nem lehetséges az engedményezésre vonatkozó szabályok olyan kiterjesztő értelmezése, miszerint a követelés átszállásával az alapjogviszonyhoz kapcsolódó jogok is átszállnak az engedményesre.
