Az Európai Bíróság (EUB) a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmére adott válaszában az EU-s védjegyoltalom egységes jellegéhez fűződő érdekeknek adott elsőbbséget a nem használt védjegyek oltalma fenntartásának indokolatlanságához fűződő érdekkel szemben.

Előzmények

A Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság fordult jogértelmezési kérelemmel az EUB-hez a Husqvarna AB (Husqvarna) és a Lidl Digital International GmbH & Co. KG (Lidl) között a Husqvarna 456244 számú, alábbi háromdimenziós európai uniós védjegyének bitorlása miatt folyamatban lévő per keretében:

A Husqvarna kertészeti és tereprendezési eszközöket, valamint szerszámokat gyárt és „öntözőfejek” vonatkozásában és jogosultja a fenti, 2000-ben lajstromozott európai uniós térbeli védjegynek. A Lidl 2014 júliusától 2015 januárjáig egy spirális öntözőcső‑készletet kínált értékesítésre.

Mivel a Husqvarna úgy vélte, hogy a Lidl által forgalmazott termék sérti védjegyoltalmából eredő jogait, védjegybitorlási keresetet indított a Lidl ellen és kérte, hogy a bíróság – többek között – kötelezze a Lidl-t a bitorlás abbahagyására és kártérítés megfizetésére.

A Lidl erre válaszul kérelmet nyújtott be a Husqvarna fenti védjegyoltalmának használat hiánya miatti megszűnése iránt (viszontkereset).

Jogszabályi háttér és jogi dilemma

A korábban hatályban volt és a jelen ügyben alkalmazandó, a[z európai uniós] védjegyről szóló 207/2009/EK közösségi védjegyrendelet (207/2009/EK rendelet) 51. cikkének (1) bekezdése a védjegyoltalom erre irányuló kérelemre történő megszűnésének lehetséges okait sorolja fel, amelyek között a védjegy tényleges használatának 5 éven keresztül történő elmulasztása is szerepel, amire a Lidl viszonkeresetét alapította. Az alapügyből az tűnt ki, hogy a Husqvarna 2012 májusa óta nem használta a kérdéses védjegyét, a Lidl viszont a használat hiánya miatti megszűnés iránti kérelmét 2015 szeptemberében nyújtotta be, az ügyben az utolsó tárgyalás időpontja pedig 2017 októberére esett.

A főkérdés az volt, hogy az ügyben vizsgálandó, a használat elmulasztásának 5 éves időtartama melyik időszakra vonatkozik: a kérelem benyújtását megelőző 5 évre vagy akár az utolsó tárgyalástól visszaszámított 5 éves időszakra?

A német bíróság szerint, mivel a 207/2009/EK közösségi védjegyrendelet nem ad ebben a kérdésben iránymutatást, a védjegyrendelet utaló szabálya szerint ilyenkor a védjegyre vonatkozó valamennyi kérdésre az érintett uniós védjegybíróságnak a vonatkozó nemzeti jogot kell alkalmaznia, ideértve az uniós védjegybíróság a székhelye szerinti államnak az eljárási szabályait is, amely jelen esetben a német anyagi és eljárási jog.

A német védjegytörvény 25. § (2) bekezdése szerint pedig sikeres lehet a használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti kérelem abban az esetben is, ha annak benyújtását követően, de az ügyben tartott utolsó tárgyalás előtt, azaz 2012 októbere és 2017 októbere közötti időszakban maradt el a védjegy használata.

A német bíróságok döntései

A düsseldorfi regionális bíróság helyt adott a Husqvarna bitorlási keresetének, és elutasította a Lidl-nek a Husqvarna fenti védjegye oltalmának megszüntetésére irányuló viszonkeresetét.

A Lidl fellebbezése folytán eljárt düsseldorfi regionális felsőbíróság az előtte 2017. október 24-én tartott utolsó tárgyalást követően hatályon kívül helyezte az említett ítéletet, és megállapította, hogy a Husqvarna alapügyben szereplő védjegyhez fűződő jogai 2017. május 31-i hatállyal megszűntek. A másodfokon eljárt bíróság úgy ítélte meg, hogy a használat megszakítás nélküli elmulasztása időtartamának számítása szempontjából nem a Lidl viszontkeresetének 2015. szeptemberi benyújtása, hanem az e bíróság előtt tartott utolsó tárgyalás 2017. október 24‑i időpontja az irányadó. Márpedig ez a bíróság azt állapította meg, hogy az alapügyben szereplő védjeggyel jelölt árukat 2012 májusától már nem forgalmazták, a megszűnés megállapítása iránti viszontkereset benyújtásának időpontjában (2015) az ötéves időszak még nem telt le, azonban az az utolsó tárgyalás időpontjában már lejárt.

A Husqvarna felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az EUB előzetes döntéshozatala iránti eljárást kezdeményező szövetségi legfelsőbb bírósághoz.

Az EUB döntése

Az EUB ítéletében először kiemelte, hogy az alkalmazandó jog elsődlegesen az uniós jog, azaz a 207/2009/EK rendelet. A rendelet által nem szabályozott, védjegyre vonatkozó kérdésekre pedig a nemzeti jogot kell alkalmazni.

Az EUB jogértelmezése alapján az az időpont, amikortól meg kell határozni, hogy a használat elmulasztásának ötéves, megszakítás nélküli időtartama lejárt‑e, az érintett kérelem benyújtásának napja.

Ezt az alapján állapította meg, hogy a megszűnés megállapításának a 207/2009/EK rendelet 55. cikkének (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménye az, hogy az uniós védjegyoltalmat úgy kell tekinteni, mintha ahhoz a megszűnés megállapítására irányuló kérelem vagy viszontkereset benyújtásától kezdődően nem fűződtek volna a rendeletben meghatározott jogkövetkezmények, e rendelkezés második mondata pedig úgy rendelkezik, hogy a megszűnés időpontjaként a felek bármelyikének kérelmére a határozatban olyan korábbi időpont is megállapítható, amelyen a megszűnésre okot adó körülmény bekövetkezett.

Az EUB álláspontja szerint a 207/2009/EK rendelet olyan értelmezése, amely szerint megszűnés megállapítása iránti viszontkereset esetén a használat elmulasztására vonatkozó ötéves, megszakítás nélküli időtartamot az utolsó tárgyalás időpontjához kellene viszonyítani, ellentétes lenne a megszűnés esetén ugyanezen rendelet szerint alkalmazandó jogkövetkezményekkel. Noha a 207/2009 rendelet 55. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megszűnéshez fűződő jogkövetkezmények beállása kivételesen a viszontkereset benyújtását megelőző időpontra is tehető, a viszontkereset benyújtásának időpontját követően nem ad erre lehetőséget.

Az EUB kiemelte, hogy az uniós védjegy használatának öt éven át tartó elmulasztása miatti megszűnés megállapítása iránt előterjesztett viszontkereset megalapozottsága nem függhet a nemzeti eljárás időtartamától, amely így tagállamonként is erősen eltérő lehetne. Az ezzel ellentétes értelmezés és gyakorlat veszélyeztethetné az európai uniós védjegyek egységes jellegének biztosítására irányuló jogalkotói célt.

Összefoglalás

A fenti indokok alapján az EUB szerint a 207/2009/EK rendelet szerinti európai uniós védjegyoltalom megszűnéséhez vezető tényleges használat elmulasztásának öt éves időtartalmát a viszontkereset (vagy kérelem) benyújtásának időpontjától kell számítani.

Ez az értelmezés összhangban van a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) által követett joggyakorlattal is, amely szerint az 5 évnél régebben lajstromozott védjegy esetében is a kérelem benyújtásától számított, azt megelőző 5 éves időtartam alatti használat vizsgálandó. Magyarországon ugyanis nem a bíróság, hanem az SZTNH dönt a védjegyoltalom megszűnéséről.

Álláspontunk szerint a védjegyoltalom megszűnéséhez vezető öt éves időtartam EUB általi fix időponthoz kötése ésszerű döntés, tekintettel arra, hogy az utolsó tárgyalás napja mindig egy bizonytalan, nem mellesleg a felek által erősen befolyásolható és tagállamonként eltérő időpont lehet, ugyanakkor tény, hogy a döntés hozzájárul a már jó néhány éve nem használt védjegyek oltalmának fenntartásához.