Változás a telekadó mértékének megítélésekor! Sok külterületi telek esetében olyan magas helyi adót szabnak ki az önkormányzatok, hogy annak 1 éves mértéke meghaladja a telekérték 70%-át. Eddig nem találtak megoldást a problémára, de a legújabb alkotmánybírósági határozat ezen most változtatott és kimondta, hogy Alaptörvény-ellenes a telek értékének 70-80 %-át elérő éves adómérték.
-
Telekadóval kapcsolatban felmerülő problémák
2011 novemberében a törvényalkotó a telek fogalmának kiterjesztése útján lehetővé tette a külterületi telkek adóztatását is. Azóta számos esetben felmerült már a területalapú helyi vagyonadók esetében az arányosság követelményének megsértése, ugyanis ezek esetében a belterületi telkekhez képest jóval nagyobb a valószínűsége annak, hogy méretükhöz képest keveset érnek. Ez a jellemző a területalapú adóztatás alkalmazása esetében annak a jogi kockázatát rejti magában, hogy a telek négyzetméterben kimutatott méretéhez igazodó adómérték akkor is kiemelkedően magas összegű adóhoz vezethet, ha a helyi jogalkotó nem terjeszkedik túl a törvény adta kereteken.
-
Az adó tárgya
A helyi adókról szóló törvény szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. A törvény szerint teleknek minősül az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület, ide nem értve
a) a belterületen fekvő termőföldet, feltéve, ha az tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll,
b) a külterületen fekvő termőföldet,
c) a tanyát,
d) a közút területét,
e) a vasúti pályát, a vasúti pálya tartozékai által lefedett földterületet,
f) a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény temető fogalma alá tartozó földterületet,
g) a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény szerinti víztározó, bányató területét,
h) az erdőt,
i) az ingatlan-nyilvántartásban mocsárként nyilvántartott földterületet;
-
Az Alkotmánybíróság döntése
Az Alkotmánybíróság egy nemrégiben közzétett döntésében megállapította, hogy egy községi Önkormányzat által kivetett, a telek értékének 70-80%-át elérő területalapú adómérték konfiskáló jellegű, ezáltal Alaptörvény-ellenes, így a kérdéses önkormányzati rendeletet megsemmisítette.
A község külterületén az adómérték 240 Ft/nm-re nőtt 2019-ben. Az alkotmánybírósági eljárás tárgyát képező telkek ingatlanszakértő által becsült értékéhez képest a telekadó összege az egyik telek estében 228%, míg a másik telek esetében 78% volt évente.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adóztatott vagyon értékével, azaz az adóalany teherbíró képességével arányban álló közteherviselés az Alaptörvény részét képezi a jövedelmi helyzet és a gazdaságban való részvétel mellett. Ezzel önmagában nem ellentétes a területalapú adóztatás, ami praktikusan azt jelenti, hogy minél nagyobb a telek, annál több adót kell fizetni, függetlenül a telek értékétől. Az Alaptörvény sérelmére akkor vezet ez a pragmatikus megoldás, amikor az adó funkcióján túlmutatva belátható időn belül a tulajdon elvonásával egyenértékű fizetési kötelezettséghez vezet. A területalapú telekadó arányosságának a megítélése a széleskörben elfogadott módszer szerint pedig nem történhet másként, mint hogy az adó összegét viszonyítjuk a telek értékéhez.
A magyar alkotmánybírósági gyakorlat szerint minden olyan esetben megalapozott lehet a helyi vagyonadók konfiskáló jellegének megállapítása, melyben az adómérték alkalmas arra, hogy az adóügyi elévülési idő alatt (5 év) a telek értékével egyező vagy azt meghaladó összeget vonjon el.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vizsgált két telek esetében a 78%-os és 228%-os értékek olyan nagyságrendet képviselnek, amely mellett az adómérték konfiskáló jellege nyilvánvalóan fenn állt. A telekadó az adótárgy értékének a teljes elkobzásához vezetett félévente az egyik ingatlan esetében, illetve minden második adóév első felében a másik ingatlan esetében. Az adóalanyok arra voltak tehát kötelesek, hogy nagyon rövid időn belül és ismétlődő jelleggel a telek értékével azonos összeget fizessenek meg. Ez az adóterhelési szint az Alaptörvény érdemben vizsgált rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen. Olyan mértékben csökkenti az adó tárgyaként szolgáló vagyont, hogy az már nem tud megfelelni eredeti rendeltetésének.
-
Összegzés
Bár az Alaptörvénnyel önmagában nem ellentétes a területalapú adóztatás, a külterületi telkek körében a nem megfelelő adómérték meghatározása könnyen konfiskáló jellegűvé válhat.
A tulajdonhoz való jog közteherviselési kötelezettségben jelentkező korlátozása akkor válik alkotmányjogi értelemben aggályossá, amikor a fizetési kötelezettség egyértelműen túlterjeszkedik az arányos mértéken. A súlyosan aránytalan adó ugyanis elveszíti a közteherviselési kötelezettségen nyugvó legitimitását, következésképpen igazolhatatlanná válik az adójogi teher. Ebben az esetben a tulajdont a jogalkotó közjogi eszközzel olyan súlyos mértékben terheli meg, hogy gazdasági hatását tekintve tulajdonképpen elkobozza azt. Az ilyen adó nem csak célt téveszt, de közvetlenül az Alaptörvénybe is ütközik. Az Alkotmánybíróság a közvetlenül Alaptörvénybe ütköző önkormányzati rendeleteket ebben az esetben megsemmisíti.
