Korábbi cikkeinkben írtunk a Kúria, valamint az Alkotmánybíróság azon döntéseiről, melyek megállapították, hogy évente a vagyon értékének közel 60-70%-át kitevő adómérték súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat. Mindkét döntésben azonban kiemelte a döntéshozó, hogy az adó konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor. Az alábbiakban egy olyan döntést mutatunk be, melyben a Kúria nem találta megalapozottnak a telekadó mértékének aránytalanságára vonatkozó érveket.

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

Egy bükkben található községben a felperes három ingatlan tulajdonosa volt:

• 1680 m² területű, patak megnevezésű ingatlan (Ingatlan1),
• 760 m² területű, kivett beépítetlen terület megnevezésű ingatlan (Ingatlan2), és
• 4075 m² területű, csatorna megnevezésű ingatlan (Ingatlan3).

A helyi önkormányzati rendelet alapján a község jegyzője a felperest az Ingatlan1 után 16.800 forint, az Ingatlan2 után 7.600 forint, míg az Ingatlan3 után 40.750 forint összegű telekadó megfizetésére kötelezte.

A felperes, miután fellebbezése nem vezetett eredményre, keresettel támadta meg a határozatot, és indítványozta, hogy a bíróság a perbeli telekadó fizetésének alapjául szolgáló önkormányzati rendelet tekintetében kezdeményezze a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását. Álláspontja szerint az adó a telek értékével nem áll arányban. A perbeli ingatlanoknak forgalmi értéke gyakorlatilag nincsen, hiszen a forgalmi érték általában elérhető kereslet-kínálatot feltételez, amely a szóban forgó ingatlanok esetében hiányzik.

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata

A bíróság indítványozta az Önkormányzati Tanács eljárását, és az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének megállapítását, e rendelkezések megsemmisítését és a konkrét ügyben történő, valamint az általános alkalmazási tilalom kimondását.

Az indítványozó bíróság kifejtette, hogy a perben készített szakvélemény szerint az Ingatlan1 és az Ingatlan3 “értékelői szempontból forgalomképtelennek minősülnek“. Az Ingatlan2 forgalmi értékét a szakértő 720.000 forintban határozta meg.

Az indítványozó bíróság álláspontja szerint a telekadó vonatkozó szabályozását a képviselő-testület alapvetően egy szűk körre, néhány jogalanyra, így a felperesre illeszthetően, az ő tényleges adófizetésével járóan konstruálta meg[1], ami a közteherviselés arányosságát, a felperes pénztulajdonához való jogát, az adó differenciáltságát sérti.

A bíróság rögzítette, hogy az ingatlanok forgalmi értékét és a helyi adó mértékét egybevetve megállapítható a helyi adó konfiskáló jellege. Mivel a helyi sajátosságokat és az adóalanyok teherbíró képességét nem veszi figyelembe a helyi adó, így az alkalmas arra, hogy az adóztatott vagyontárgyat rövid időn belül feleméssze. Álláspontja szerint a megállapított adómérték belátható időn belül felemészti az Ingatlan2 forgalmi értékét, az Ingatlan1 és Ingatlan3 “forgalomképtelen ingatlanok esetében pedig gyakorlatilag az első évben súlyosan aránytalannak minősül”. Az érintett önkormányzat védiratot nem terjesztett elő.

A Kúria Önkormányzati Tanácsának indokolása

1. Az ingatlanok forgalomképtelensége

A szakvélemény rögzíti, hogy az Ingatlan1 és az Ingatlan3 forgalmi értéke nem állapítható meg, mert “kivett patak”, illetve “kivett csatorna” megnevezésű ingatlan piaci adásvételére a megyében több évre visszamenőleg nem került sor, azok “forgalomképtelenek”. A Kúria álláspontja szerint az, hogy a környéken hasonló típusú ingatlanokra vonatkozó értékesítés az elmúlt években nem történt, önmagában nem teszi forgalomképtelenné az ingatlanokat, és végképp nem jelenti, mert semmilyen észszerű ok hiányában nem jelentheti azt, hogy a perbeli belterületi ingatlanok forgalmi értéke “nulla forintban” lenne meghatározható. A Kúria hangsúlyozta, hogy forgalomképtelen dolgok az állami tulajdon kizárólagos tárgyai (föld méhének kincsei, országos közutak stb.). Mivel nem áll rendelkezésre az ingatlanok forgalmi értéke, ezért az adó konfiskáló jellege csak az adómérték viszonylatában volt vizsgálható. E tekintetben az volt megállapítható, hogy az adó mértéke rendkívül alacsony (10 Ft/m²), a törvényi minimumhoz közelít, a telekadó inflációval növelt érvényes évi adómaximumának (345 Ft/m²) kb. 3%-a, ami nem alkalmas a konfiskáló jelleg megállapítására.

2. Kisszámú jogalany, mint adókötelezett

A Kúria hangsúlyozta, hogy az adómértéket önmagában nem teszi törvénysértővé az a tény, hogy az érintett adóköteles területekre kivetett telekadót kisszámú jogalany köteles megfizetni. Másképpen megfogalmazva: nem törvénysértő az adómérték pusztán azért, mert a településen kevés olyan belterületi telek van, amelyen épület nem található (önkormányzati rendelet mentességi szabálya). Ez ugyanis az érintett területek adott időszakban (adóévben) fennálló tulajdonosi szerkezetéből, e tulajdonosok tulajdonnal való rendelkezési jogából fakad, azaz nem a felperesre “illeszthetően” kialakított adóztatási konstrukcióból adódik.

3. Ingatlan2

A Kúria az egyetlen ingatlan (Ingatlan2) tekintetében, amelynek forgalmi értéke ismert, megállapította, hogy az évi 7.600 forint adómérték a telek szakértő által meghatározott forgalmi értékének kb. 1%-a. Az adó konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor. Így az az adómérték, amely évente a vagyon értékének közel 60-70%-át teszi ki súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat. A perbeli telek esetében az adómérték ilyen aránytalansága a kifejtettek szerint nem volt megállapítható, mivel hosszabb időn belül sem emészti fel az ingatlan értékét.

Összefoglaló

Egy ingatlan tekintetében a kereslet esetleges hiánya az elidegenítést nem zárja ki, az nem azonos a forgalomképtelenséggel. Az adómértéket önmagában nem teszi törvénysértővé az a tény, hogy az érintett adóköteles területekre kivetett telekadót kisszámú jogalany köteles megfizetni. A rendkívül alacsony, a telek forgalmi értékének 1%-át kitevő telekadó nem tekinthető konfiskáló jellegűnek, mivel hosszabb időn belül sem emészti fel az ingatlan értékét.