Ingatlanvásárlás esetében fontos kérdés az, hogy milyen hibák, hiányosságok miatt köteles az eladó helytállni, és a vevő milyen igényeket támaszthat az eladóval szemben. E körben szeretnénk röviden bemutatni a szavatosság és jótállás kérdéskörét az ingatlanok esetében, beleértve a felek (eladó és vevő) jogait és kötelezettségeit.

1) SZAVATOSSÁG

A Ptk. (2013. évi V. törvény) szerint a kötelezett (eladó) hibásan teljesít, ha a szolgáltatás, vagyis esetünkben az ingatlan, a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben, illetve a jogszabályban megállapított minőségi követelménynek. A kötelezett azonban nem teljesít hibásan, ha a jogosult (vevő) a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy ismerni kellett a hibát. A szavatosság, tehát egy objektív kötelezettség, amely kimentést nem tűr.

A Ptk. a fogyasztók védelme érdekében tovább szigorítja a fogyasztóval szerződést kötő vállalkozás felelősségét azzal, hogy a Ptk.-ban rögzített szabálytól nem lehet a fogyasztó hátrányára eltérni. Továbbá a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt. Ez alól kivételt képez az, ha ez a vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

A szavatossági igények tekintetében elsőként azt kell meghatározni, hogy az ingatlannak, mint a szolgáltatás tárgyának milyen követelményeknek kell megfelelnie. E körben az ingatlanok alkalmasságának megállapítása során a következő szempontokat kell vizsgálni:

–        az ingatlannak alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, hasonló ingatlant rendszerint használnak, és

–        rendelkeznie kell azzal a minőséggel, amely hasonló ingatlanoknál általában jellemző, és amelyet a jogosult elvárhat, különös tekintettel a kötelezettnek az ingatlanra vonatkozó kijelentéseire,

–        az ingatlannak alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, abban az esetben, ha azt a kötelezett tudomására hozta a szerződéskötéskor,

–        amennyiben van ilyen, akkor az ingatlannak meg kell felelnie a kötelezett által adott leírásban, tájékoztatásban megjelölt tulajdonságoknak.

Amennyiben az ingatlan nem felel meg a fenti szempontok alapján meghatározott elvárásoknak, tulajdonságoknak, akkor az szerződésszegésnek minősül. A szavatossági igények szempontjából a hibás teljesítést, mint szerződésszegést kell vizsgálni. A hibás teljesítésnek két együttes feltétele az, hogy az ingatlannak hibája van, és az a teljesítés időpontjában már fennállt.

Azt, hogy a hiba egyben hibás teljesítésnek minősül-e, mindig az adott szerződés keretei között, annak tartalmához viszonyítva kell értelmezni. Annak érdekében, hogy a későbbi viták elkerülhetőek legyenek, az ingatlanügyletek esetében célszerű, ha a szerződés tartalmaz egy olyan leírást – akár a szerződés mellékleteként – amely tartalmazza az ingatlan legfontosabb műszaki adatait, állapotát, az esetlegesen fennálló, és jogosulttal ismertetett hibákat.

A hibás teljesítés egyik alapesete, ha az ingatlan alkalmatlan a céljára, vagyis nem felel meg a rendeltetésszerű használatra. Ilyen eset például, ha a lakás nem lakható, az üzlet pedig nem használható ilyen célra.

Az építési szerződések esetében a felek például meg szokták határozni azt a műszaki tartalmat, amelynek elérése esetén az ingatlan a rendeltetésszerű használatra alkalmasnak minősül. Olykor azonban nem tartalmaz a szerződés kifejezett előírást az építési munka minőségi kelléke tekintetében, de azok megállapíthatók a megrendelő által megkívánt szolgáltatás alapján. E tekintetben azt szokták példaként említeni, hogy a burkolatok kismértékű javításának a szükségességét másként kell értékelni egy irodaépület, és egy műtő esetében. Amíg az első esetben a javítás csekély mértékben akadályozza a rendeltetésszerű használatot, addig a második esetében lényegében kizárja azt.

A lakóépületek esetében azonban azt kell figyelembe venni, hogy a rendeltetésszerű használatra való alkalmasság érdekében több funkciónak kell megfelelnie az adott ingatlannak, mivel annak vannak lakóhelyiségei, egészségügyi helyiségei (fürdőszoba, WC), főzőhelyiségei, közlekedő- és tároló helyiségei. Amennyiben ezen funkciók közül a lakóingatlanból valamelyik hiányzik, akkor az kizárja az adott lakóingatlan rendeltetésszerű használhatóságát. Természetesen nem csak ezen funkciók bármelyikének hiánya jelenthet hibás teljesítését, hanem olyan más hibák, például az épület statikai hibái, amelyek annak ellenére, hogy az ingatlan megfelel a szükséges funkcióknak, mégis kizárják a rendeltetésszerű használatot.

A használt ingatlanok esetében a kötelezett (eladó) azon hibákért köteles helytállni, amelyek annak figyelembevételével is hibának minősülnek, hogy az ingatlan használt, de üzemképes. A jogosult (vevő) terhére esnek tehát mindazon hibák, amelyek a használtságból származnak. Ez használt ingatlan esetében azt jelenti, hogy az ingatlan a korának és az abból következő műszaki állapotnak megfelelő mértékben legyen alkalmas a rendeltetésszerű használatra. Azon hibákért azonban, amelyek függetlenek a használtságtól, vagy jelentősen túllépik az elhasználódás mértékét, a kötelezett (eladó) köteles helytállni.

A használt ingatlanok esetében például törvényes tulajdonság, hogy a lakóépületnek, lakásnak a korának és az abból eredő műszaki állapotának megfelelő mértékben alkalmasnak kell lennie a rendeltetésszerű használatra. A kialakult joggyakorlat szerint a szigetelés hiányossága miatt a falakon fellépett vizesedés független az épület korától, és az annak megfelelő természetes avulástól, mivel az nem jelentkezett volna, ha épületet eredetileg megfelelően szigetelték volna.

Az ingatlanok esetében azonban nem csak a szerződésben foglaltaknak, hanem a vonatkozó szabványoknak, és a jogszabályban rögzített építésügyi előírásoknak is meg kell felelni. Azonban az a körülmény, hogy az ingatlan megfelel az építésügyi előírásoknak és a szabványoknak önmagában még nem jelenti, hogy hibátlan, mivel a szerződésben meghatározott célnak is meg kell felelnie, és a rendeltetésszerű használatra is alkalmasnak kell lennie. Azonban a joggyakorlat szerint szavatossági igény alapjául szolgálhat az, ha az ingatlan nem felel meg a vonatkozó szabványoknak, és a jogszabályban rögzített építésügyi előírásoknak.

Az ingatlannak a fent leírtak szerint meg kell felelnie a kötelezett (eladó) által adott leírásban, tájékoztatásban megjelölt tulajdonságoknak (amennyiben van ilyen). Az ingatlan adásvétele esetében az 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet alapján – néhány kivételtől eltekintve – az eladó köteles átadni a vevő részére az ingatlanról készített energetikai tanúsítványt. Az energetikai tanúsítványban az ingatlan műszaki állapota az energetikai jellemzői alapján rögzítésre kerül. Az energetikai tanúsítványban például rögzítésre kerül a falak, a padlózat és a födémek jellemzői (anyag, vastagság, szigetelés stb.), a nyílászárók adatai (anyag, típus), de a tetőről is tartalmaz leírást az energetikai tanúsítvány. Az energetikai tanúsítvány tehát egy leírás az ingatlanról, amely befolyásolhatja is a vevőt azon döntésében, hogy megköti-e az adásvételi szerződést. Az ingatlan alkalmasságának a megállapítása és a hibás teljesítés megítélése során tehát figyelembe kell venni, hogy az ingatlan megfelel-e energetikai tanúsítványban rögzített műszaki állapotnak.

Továbbá a hibás teljesítést nem csak az ingatlan, hanem azok tartozékai és alkatrészei tekintetében is vizsgálni kell. Az ingatlannak a tartozékaival és az alkatrészeivel együtt kell hibátlannak lennie. A joggyakorlat szerint azonban a tartozéknak minősülő berendezési tárgyak hiánya nem hibás teljesítés, hanem hiányos teljesítés, amely esetben a jogosult nem a hibás teljesítés következményeit alkalmazhatja, hanem teljesítést követelhet, vagy elállhat a szerződéstől, illetve kártérítést követelhet.

A jogosult által ismert, illetve felismerhető a hiba, és annak következményei

Amennyiben a jogosult az adott hibát a szerződéskötéskor ismerte, vagy ismernie kellett volna, akkor a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól. Minden esetben a kötelezettnek kell bizonyítani, hogy a jogosult a hibát a szerződéskötéskor ismerte, vagy ismernie kellett.

A hibát tehát nem a birtokbaadáskor, teljesítéskor, hanem a szerződéskötéskor kell a jogosultnak ismernie, vagy számára felismerhetőnek lennie. E körben kialakult gyakorlat, hogy a felek a szerződéskötést megelőzően megtekintik az ingatlant, amelyhez adott esetben a jogosult részére indokolt lehet akár szakértő bevonása is. Továbbá javasolt az energetikai tanúsítványnak is a megismerése már a szerződéskötést megelőzően, mivel annak alapján az ingatlan olyan jellemzői is megismerhetőek, amelyet egy laikus vevő nem biztos, hogy felismerhet az ingatlan megtekintésével.

A hiba felismerhetősége azonban nem azt jelenti, hogy egy laikus, átlagos ismeretekkel rendelkező személynek fel kell ismernie azokat a hibákat, amelyek egy szakember számára nyilvánvalóak, de egy laikusnak nem. A hiba felismerhetőségét a közfelfogás alapján kell megítélni. Egy ingatlanforgalmazással foglalkozó cég esetében tehát más az elvárás, mint egy család esetében, aki az első önálló ingatlanát vásárolja meg.

Mit követelhet a kellékszavatosság alapján a jogosult?

Kellékszavatossági igény alapján a jogosult választása szerint az alábbi sorrendben a következő igényeket támaszthatja a kötelezettel szemben

a)      kijavítást vagy kicserélést igényelhet; a vevő ezt nem igényelheti, ha a választott jog teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek – másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva – aránytalan többletköltséget eredményezne. Az aránytalanság megállapításánál a szolgáltatás (ingatlan) hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a szavatossági jog teljesítésével a vevőnek okozott érdeksérelmet kell alapul venni.

b)      az ellenszolgáltatás arányos leszállítását igényelheti, a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja, vagy a szerződéstől elállhat, ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.

A választás joga tehát minden esetben a jogosultat illeti meg. A választás joga annyiban van korlátozva, hogy az a) pontban megjelölt igények közül nem választható az, amely lehetetlen vagy aránytalan többletköltséget okoz a kötelezettnek, valamint a b) pontban megjelölt igények esetében jelentéktelen hiba esetében nincs helye elállásnak.

Előfordulhat az is, hogy a jogosultat az adott esetben akár több szavatossági jog is megilleti (pld. kijavítás mellett árleszállítás), azonban ez esetben is figyelemmel kell lenni a sorrendre.

A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át, azonban az ezzel okozott költségeket köteles megfizetni. Azonban ez alól kivételt képez az, ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az egyéb okból indokolt volt. Természetesen a vita bírósági úton történő rendezése esetében a bíróság eltérhet a jogosult kérelmétől, azonban ennek az a korlátja, hogy olyanra nem kötelezheti a kötelezettet, amely ellen mindegyik fél tiltakozik. A bíróság egyébiránt a jogosult kérelméhez nincs kötve, de nem kötelezhet olyan kellékszavatossági jog teljesítésére, amely ellen mindegyik fél tiltakozik.

a) Kijavítás, kicserélés:

Az egész ingatlan kicserélését a jogosult nem követelheti, mivel az adott ingatlan nem helyettesíthető, tehát annak kicserélés lehetetlen.

Kicserélésre csak az ingatlanba beépített berendezések, felszerelések, tartozékok esetében van lehetőség, ha az nem eredményez aránytalan többletköltséget. A jogosult ez esetben nem köteles megtéríteni a rendeltetésszerű használatból eredő értékcsökkenést.

A kijavítás és kicserélés közötti választás során a következő szempontokat kell figyelembe venni:

–        a szolgáltatott dolog (berendezés, felszerelés) hibátlan állapotban képviselt értéke,

–        a szerződésszegés súlya, és

–        a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenség.

A kijavítás, kicserélés határideje nem határozható meg általános jelleggel, mindig az adott munka elvégzésére általában szükséges időt kell figyelembe venni. A kijavítás, kicserélés során a feleknek együtt kell működniük, vagyis a jogosultnak lehetővé kell tenni azt, hogy a kötelezett a hibát megvizsgálja, és elvégezze a szükséges munkákat.

Ha a dolog kicserélésére az igényérvényesítésre rendelkezésre álló elévülési határidő nyugvása miatt a szavatossági határidő jelentős részének eltelte után kerül sor, és ez a jogosult számára számottevő értéknövekedést eredményez, akkor a kötelezett a gazdagodás megtérítésére tarthat igényt. A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés tekintetében ezt nem lehet alkalmazni.

b) Árleszállítás:

Az árleszállításra abban az esetben kerülhet sor, ha

–        a jogosultnak sem a kijavításra, sem a kicserélésre nincs joga, vagy

–        a kötelezett a kicserélést, kijavítás nem vállalta, vagy annak nem tudott megfelelő határidőn belül eleget tenni.

Az árleszállítás mértékét általában a bíróság állapítja meg, amelynek a kiindulási alapja a szerződésben kikötött ellenérték. Ezt az ellenértéket kell leszállítani olyan mértékben, hogy a szolgáltatás (pld. a lakás) és az ellenszolgáltatás (pld. a vételár) értékegyensúlya helyreálljon. A díjleszállítás célja nem a javítási költség megtérítése, hanem a rendeltetésszerű használatra alkalmas ingatlanban a hiba miatt bekövetkezett értékcsökkenés megtérítése.

Az árleszállítás esetében a kiindulási alap a szerződésben megjelölt ellenérték, amely alól azonban kivételt képezhet az az eset, ha a teljesítés és a hiba felismerése között hosszabb idő telik el, amely alatt jelentős árváltozás következik be. Ez esetben az árváltozást is figyelembe kell venni a leszállítás mértékének meghatározása során.

c) Elállás:

A jogosult elállhat a jelentős mértékű hiba esetén, ha

–        a jogosultnak sem a kijavításra, sem a kicserélésre nincs joga, vagy

–        a kötelezett a kicserélést, kijavítás nem vállalta, vagy annak nem tudott megfelelő határidőn belül eleget tenni.

Elállásnak van helye, ha az ingatlan a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, vagy a hiba miatt egyáltalán nem használható (pld.: a szigetelés hiánya, tartószerkezet károsodása).

Az elállást közölni kell a kötelezettel. Amennyiben a szerződés csak írásban köthető meg érvényesen, akkor az elállást írásban kell közölni.

Az elállást követően az eredeti állapotot helyre kell állítani. Ennek során kötelezett azt az ellenértéket köteles visszafizetni, amelyet a jogosult teljesített, függetlenül az esetleges időközbeni árváltozástól, illetve attól, hogy ez a jogosult érdekeit sértheti. A jogosult azonban ezen igényét kártérítésként követelheti a hibás teljesítésből eredően az áremelkedés következtében előállott kárának a megtérítéseként.

d) Kártérítés

A jogosult a fenti szavatossági igényein túl kártérítést is követelhet. A hibás teljesítéssel összefüggő kártérítés esetében meg kell különbözetni az ún. tapadó károkat, valamint az ún. következménykárokat, amelyek érvényesíthetősége eltér egymástól.

A jogosult a hibás teljesítése miatt a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárának, vagyis az ún. tapadó kárnak a megtérítését akkor követelheti a kötelezettől, ha

–        kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye, vagy

–        ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy

–        ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.

A kijavítás, kijavíttatás költségei mellett az ún. tapadó károk közé tartozik az ingatlanban annak kijavítását követően fennmaradó értékcsökkenés. Az ingatlanok esetében előfordulhat olyan hiba (például az ikerházak nem megfelelő hangszigetelése), amely kijavítható, de az ingatlan értéke a hiba kijavítás ellenére is csökkenni fog. A példaként említett hangszigetelési hiba esetén utólag kialakítható, beépíthető hangszigetelés. Az utólagos hangszigetelés bár minimalizálja a zajhatásokat, de az ingatlan komfortossága mégis csökken. Emellett a beépítésre kerülő hangszigetelés következtében az ingatlan (lakás) hasznos alapterülete valószínűleg csökkenni fog, amely szintén értékcsökkenést eredményez.

 

Az ún. következménykárok alá azok a kiadások tartoznak, amelyek a vevő oldalán a hibás teljesítésből eredő vagyoni hátrányának az elhárítása érdekében merülnek fel, valamint azon elmaradt jövedelem, amelytől a vevő a hibás teljesítés következtében esett el. A következménykárok érvényesítése nem függ a fent említett feltételektől. A következménykárok megtérítését a vevő tehát a fenti feltételek fennállása nélkül is érvényesítheti az eladóval szemben.

 

Jogosult-e szavatossági igényt érvényesíteni a társasház?

Az új építésű ingatlanok esetében az adásvételi szerződésben általában rögzítésre kerül, hogy az eladó az ingatlant a vevő által előzetesen megismert és elfogadott terveknek, műszaki leírásnak megfelelően valósítja meg és adja át a vevőnek. Ezen ingatlanok általában társasházi formában kerülnek megvalósításra, vagyis a vevő tulajdonjoga egy külön tulajdonban álló ingatlanra (például lakásra, üzletre, irodára) és az ahhoz a társasházi közös tulajdonú ingatlanrészekből tartozó eszmei hányadára terjed ki. A társasházi közös tulajdonban álló ingatlanok esetében előfordulhat, hogy az eladó hibás teljesítése nem csak a külön tulajdonban álló ingatlant (pld. a lakást) érinti, hanem a társasházi közös tulajdonban álló szerkezetet is, például az alapozást, a teherhordó falakat, a tetőt, az esővíz elvezető csatornát. Amennyiben az eladó hibás teljesítése ilyen társasházi közös tulajdonú szerkezetet érint, akkor az azzal kapcsolatos szavatossági jogokat a társasház is érvényesítheti. A társasház még abban az esetben is jogosult társasházi közös tulajdonú szerkezetekkel kapcsolatos szavatossági igények érvényesítésére, ha nem szerződő fél az adásvételi szerződésben.

Milyen határidőn belül kell közölni a felmerült hibát?

A szavatossági jogok érvényesítésének előfeltétel, hogy a jogosult a hibát közölje a kötelezettel. A közlés határideje tekintetében a Ptk. csak annyit ír elő a jogosultnak, hogy a felfedezés után késedelem nélkül kell a kötelezettel közölnie a hibát. A fogyasztó és a vele szerződést kötő vállalkozás közötti szerződések esetében a két hónapon belül bejelentett hibát pedig úgy kell tekintetni, hogy azt a jogosult késedelem nélkül közölte.

Természetesen minden olyan kárért, amely a hiba bejelentésével való késlekedés miatt merül fel, a jogosult tartozik felelősséggel.

Milyen határidőn belül érvényesítheti a jogosult a szavatossági igényeit?

A szavatossági igények a teljesítéstől számított egy év alatt évülnek el, vagyis ezen határidőt követően a jogosult bírósági úton már nem érvényesítheti az igényét. Az elévülési idő a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén két év, használt dolgok esetében rövidebb elévülési határidőben is megállapodhatnak a felek, de az így sem lehet rövidebb egy évnél.

Az ingatlanok esetében az elévülési határidő a fentiektől eltérően öt év.

Az elévülési határidő tekintetében nem kell figyelembe venni a kijavítási idő azon részét, amely alatt a jogosult nem tudta rendeltetésszerűen használni a dolgot. A dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett része esetében a szavatossági igény elévülése újból kezdődik. Ezt kell alkalmazni akkor is, ha a kijavítás következményeként új hiba keletkezik.

A kártérítés érvényesítési határideje esetében a tapadó károkra, illetve a következménykárokra eltérő szabályt kell alkalmazni. A tapadó károk megtérítése iránti igények érvényesítésére – a korábbi szabályoktól eltérően – a szavatossági igényekre vonatkozó határidőket kell alkalmazni. A következménykárok esetében azonban az általános elévülési szabályokat kell alkalmazni, így ezen károk esetében az elévülési idő öt év.

A fenti elévülési határidők alól kivételt képez az, ha a kötelezett érvényesít követelést a jogosulttal szemben. Amennyiben a jogosult szavatossági igénye ugyanezen szerződésből származik, akkor a jogosult a szavatossági igényét kifogásként akkor is érvényesítheti, ha egyébként az már időközben elévült.

A Ptk. a szavatossági igények érvényesítésére – a korábbi szabályoktól eltérően – kizárólag elévülési határidőket határoz meg, amelyek tekintetében alkalmazni kell az elévülés nyugvására, illetve megszakadására vonatkozó szabályokat. A korábbi jogvesztő határidőket a Ptk. tehát már nem alkalmazza.

A szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozó határidő nyugszik, ha a jogosult a szavatossági jogát menthető okból nem tudja érvényesíteni. Ez esetben a jogosult az akadály megszűnésétől számított egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos – határidőn belül az igényét, akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál – kevesebb van hátra. Ezen meghosszabbított határidő alatt azonban már nincs helye az elévülés nyugvásának, és az elévülési határidő megszakítása csak az egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos – határidő újrakezdését jelenti.

Az igényérvényesítésre vonatkozó elévülési határidő megszakítását eredményezi, vagyis a határidő újból kezdődik, ha

–        a jogosult igényét a kötelezett elismeri,

–        a felek a szavatossági igény tárgyában megegyeznek, vagy azzal kapcsolatos egyezségüket módosítják,

–        a szavatossági igényét a jogosult a kötelezettel szemben bírósági eljárásban érvényesíti, és a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hoz; vagy

–        a jogosult a szavatossági igényét – ha az fogalmilag lehetséges – csődeljárásban bejelenti.

Amennyiben a szavatossági igény tárgyában már végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a felek megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

Mire terjed ki az érvényesített szavatossági igény?

A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog (ingatlan) minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt hibát előidézte. Azonban akkor, ha a jogosult a szavatossági igényét a dolognak – a megjelölt hiba szempontjából – elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire vonatkozóan nem minősül érvényesítettnek.

Erre példaként szolgálhat az az eset, ha a jogosult a felvonóval kapcsolatosan jelent be szavatossági igényt, és a hiba okaként a motor hiányosságát jelöli meg, azonban utóbb kiderül, hogy a hibát valamely más rész nem megfelelő működése okozta. Ez esetben a bejelentés nem csak a motorra, hanem a hibát okozó részére is kiterjed. Ugyanezen példánál maradva, ha a bejelentés csak a felvonóra vonatkozik, akkor az nem terjed ki az lakóépület más részére, például a vízvezetékrendszerre.

 

Ki viseli a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségeket?

A kötelezett köteles viselni minden a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költséget. Ez alól kivételt képez az, ha a meghibásodásban a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása is közrehatott. Ez esetben a költségeket a jogosult a közrehatása arányában köteles viselni, ha rendelkezett a karbantartására vonatkozó ismeretekkel, vagy a kötelezett e tekintetben a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett.

2) JÓTÁLLÁS

A jótállás a szavatosságnál szigorúbb felelősséget jelent, mivel aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, a jótállás időtartama alatt köteles helytállni a hibás teljesítésért. A jótállási kötelezettség alól pedig kizárólag akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.

A jótálláson alapuló felelősség

A jótálláson alapuló felelősség tehát azon okból szigorúbb, mert a bizonyítási teher megfordul. A jótállási idő alatt bejelentett hiba esetében vélelem szól amellett, hogy az már a teljesítés időpontjában fennállt. Ezt a vélelmet a kötelezett kizárólag akkor döntheti meg, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítését követően keletkezett.

A jótállás alapján érvényesíthető igények

A jótállás alapján ugyanazon jogok gyakorolhatóak, mint amelyek a jogosultat a szavatossági jogok alapján megilletnek.

Igényérvényesítési határidő:

A jótállási időt, vagyis a jótállási igények bejelentésére nyitva álló határidőt a jótállásra vonatkozó szerződés, vagy az adott jogszabály határozza meg.

Az ingatlanokhoz kapcsolódó jótállási kötelezettséget szabályozza például az 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról. Ezen jogszabály szerint a jótállási idő 3, 5 és 10 év lehet.

A jótállási igény a jótállási határidőben érvényesíthető. Ha a jótállásra kötelezett kötelezettségének a jogosult felhívására – megfelelő határidőben – nem tesz eleget, a jótállási igény a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapon belül akkor is érvényesíthető bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

Jótállás jogosultja és kötelezettje

A jótállásból eredő jogokat az ingatlan mindenkori tulajdonosa érvényesítheti. A dolog (ingatlan) tulajdonjogának átruházása esetén tehát az új tulajdonos érvényesítheti a jótállást annak kötelezettjével szemben.

A jótállás kötelezettje egyrészt az, aki a szerződésben ilyen kötelezettséget vállal. Másrészt az, aki esetében a jogszabály jótállási kötelezettséget ír elő. A hivatkozott rendelet szerint az új építésű ingatlanok esetében a jótállási kötelezettség a kivitelezési szerződés alapján az építési, szerelési munka elvégzésére kötelezettséget vállaló személyt terheli, függetlenül attól, hogy a jótállási kötelezettségek teljesítésére más személyt jelölt-e ki.