Megtagadhatja-e a magyar bíróság a külföldi határozat végrehajtását?
A New York-i Egyezmény
A New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) alapján a külföldi választottbírósági határozatokat Magyarország elismeri és végrehajtja. A határozatok elismeréséhez és végrehajtásához arra van szükség, hogy az ezt kérelmező fél az Egyezményben felsorolt dokumentumokat a magyar bíróság elé tárja.
Az a fél, akivel szemben érvényesíteni szeretnék a határozatot, bizonyos esetekben kérelmezheti az eljárás megtagadását a bíróságtól. Ilyen megtagadási ok például, ha a választottbírósági határozat a felekre még nem vált kötelezővé, vagy a határozat elismerése és végrehajtása a magyar közrendbe ütközik.
Egy New York-i Egyezménnyel kapcsolatos jogeset
A Szegedi Ítélőtábla a nemrégiben meghozott eseti döntésében a fenti Egyezmény egyes rendelkezéseinek alkalmazását vizsgálta.
1. Az ukrán választottbírósági határozat elismerése
A végrehajtás kérő fél az Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara Nemzetközi Kereskedelmi Választottbírósága által hozott határozat elismerése és a határozatban megjelölt összegek behajtására végrehajtható okirat kiállítása iránt terjesztett elő kérelmet.
Az elsőfokú bíróság végzésével tanúsította, hogy a Választottbíróság 2017-ben kelt és jogerőre emelkedett ítélete a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható.
2. Az adós fellebbezése
A végzés ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, kérte annak megváltoztatását és a végrehajtást kérő tanúsítvány kiállítása iránti kérelmének elutasítását.
Egyrészt az Egyezmény azon pontjára hivatkozott, miszerint a határozat még nem vált kötelezővé rá nézve. Ezt arra alapozta, hogy a Választottbíróság a határozatát nem kézbesítette részére, ezért érvelése szerint a határozat a kézbesítés hiánya miatt nem lehet jogerős, mivel nem élhetett az ukrán bíróságokon történő fellebbezés lehetőségével. Így az Egyezmény szerinti kizáró ok áll fenn.
Másrészről álláspontja szerint a Választottbíróság határozata annak közrendbe ütközése miatt sem ismerhető el, mivel a határozatot részére nem kézbesítették, s így a további jogérvényesítéstől elzárták. A közrendbe ütközés kapcsán hangsúlyozta továbbá, a Választottbíróság figyelmen kívül hagyta a teljesítés elmaradásának okaként fellépő vis maior jogintézményét, holott erről a felek szerződése is kifejezetten rendelkezik. Előadta, az árut többször is lefoglalták állami hatóságok, s emiatt, mint előre nem látott, az akaratától és szándékaitól független körülmény miatt nem tudta teljesíteni vállalt kötelezettségét.
3. A Szegedi Ítélőtábla döntése
A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az adós kötelező erő hiányára vonatkozó érvelését nem tartotta megalapozottnak. A Választottbíróság határozata tartalmazza, hogy azonnal végrehajtásra kerül, így a felekre nézve kötelező, azaz a kézbesítés esetleges hiánya nem képezi akadályát az elismerésnek. Ezért nem volt szükséges az elismerésről való döntés során a határozat kötelezővé válása körében vizsgálni, hogy a Választottbíróság határozatának kézbesítése megtörtént-e.
A másodfokú bíróság a közrendbe ütközés alapján sem találta megtagadhatónak a határozat elismerését és végrehajtását. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a közrendi clausula csak akkor alkalmazható, ha az adott határozat elismerése nyilvánvalóan ellentétes annak az államnak a közrendjével, amelyben az elismerést kérik. Ez a közrendi clausula kivételes jellegét támasztja alá, azt tehát megszorítóan kell értelmezni. Közrendbe ütközés csak abban az esetben állapítható meg, ha a külföldi határozat elismerése az alapjogokat, illetve a társadalmi értékítéletet sértené, a felek jogviszonyán túlmutatóan a közrend sérelmét okozó következményekkel járna, így az adós csak a jogrend alapelveinek nyilvánvaló és súlyos megsértése esetén hivatkozhat alappal az elismerni kért határozat közrendbe ütközésére.
A másodfokú bíróság az adós vis maior kifogása kapcsán előadta, hogy a közrendre hivatkozás önmagában nem engedi meg a magyar bíróságnak az anyagi jogi szabályok választottbíróság által történő alkalmazásának felülvizsgálatát. Azon állam bírósága, amelyben a választottbírósági határozat elismerését kérik, nem bírálhatja felül, hogy a választottbíróság hogyan értékelte a bizonyítékokat, melyeket vett figyelembe és melyeket rekesztett ki az értékeléséből, és nem vizsgálhatja a választottbírósági határozat indokolásában kimutatható esetleges téves megállapításokat sem. Erre csak abban a kivételes esetben van lehetőség, ha a választottbíróság ítélete tartalmilag az alkotmányos szabályokat, a polgári jogviszonyokat is jellemző alkotmányos alapelveket tagadja nyilvánvaló módon. Ilyen azonban nem állapítható meg.
Ugyancsak alaptalan találta a másodfokú bíróság az adósnak azt a fellebbezési érvelését, miszerint a választottbírósági határozat kézbesítésének elmaradása a közrend sérelmét eredményezné. A kézbesítés adós által állított esetleges elmaradása ugyanis nem jár olyan következménnyel, hogy a határozattal szembeni – a választottbíróság állama által biztosított – jogorvoslati lehetőséget megszüntetné. Ezért ennek kapcsán sem kellett vizsgálni, hogy a kézbesítés megtörtént-e.
Összefoglaló
A külföldi választottbírósági határozat elismerése, és végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátása tehát arra vonatkozik, hogy a külföldi bíróság által hozott határozat – az irányadó nemzetközi normákra és a marasztalás jellegére figyelemmel – a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható. A fenti jogeset kapcsán megállapítható, hogy a New York-i Egyezmény a külföldi választottbírósági határozatok esetében csak szűk körben ad lehetőséget a nemzeti bíróságoknak a határozat elismerésének megtagadásra.
