Az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint a B. településen található ingatlan kisajátítása iránt a felperes – a magyar állam nevében – az alperesnél, mint kisajátítás tárgyában eljáró hatóságnál kisajátítás iránti kérelmet terjesztett elő. A kisajátítás iránti kérelemben a kisajátítás céljaként a D-t elkerülő út meghatározott szakaszának fejlesztését, mint közlekedési infrastruktúra fejlesztését jelölte meg.

A B. településen található ingatlan a 2012-ben megvalósult beruházáshoz kapcsolódóan már évekkel korábban igénybevételre került, azon erdő telepítésére került sor a beruházó részéről anélkül, hogy a tulajdonosok részére ennek bármilyen ellentételezése megtörtént volna.

Az alperes a felperes kisajátítás iránti kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.) rendelkezései értelmében kisajátításnak a még meg nem valósult beruházások megvalósítása érdekében van helye, és a kisajátítási eljárásnak nem lehet célja egy múltban megvalósult beruházáshoz kapcsolódóan a tulajdonviszonyok utólagos rendezése.

A határozattal szemben a felperes kereseti kérelemmel élt, melyben hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-feltárási és indokolási kötelezettségének, ezzel megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) rendelkezéseit. Valamint az Alaptörvényre és a Kstv. rendelkezéseire hivatkozva állította a határozat jogsértő voltát. Mivel az Alaptörvény előírja, hogy tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Továbbá a Kstv. a kisajátítás céljaként nevesíti a közlekedési infrastruktúra fejlesztését abban az esetben, ha a közérdekű cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem lehetséges, az ingatlan tulajdonjogának megszerzése adásvétel vagy csere útján nem megoldható, továbbá a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor.

A felperes állítása szerint a kérdéses beruházás megvalósítása csak a perbeli ingatlanon kerülhetett sor, a közérdek megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdonjog korlátozásával nem volt lehetséges, így a kisajátítási eljárás megindítása indokolt volt.

Hivatkozott arra, hogy az alperes jogsértő módon nem vizsgálta a kisajátítás jogalapját, amely szerinte egyértelműen fennálló, az közérdeket szolgál, hiszen a beruházó erdőt telepített az ingatlanon, amely a szélsebességet csökkenti, másrészt hóvédő erdősávként is funkcionál, így közlekedésbiztonsági szerepet tölt be. Érvelt amellett, hogy a kisajátítás befejezettségéhez hozzátartozik a tulajdonviszonyok rendezése, és a kisajátítási kártalanítási összeg tulajdonosok részére történő kifizetése.

Az alperes szerint a Kstv. rendelkezései azt támasztják alá, hogy egy adott ingatlanon a közérdekű cél megvalósítását, az ahhoz szükséges jogosultságoknak kisajátítás útján való megszerzését követően lehet jogszerűen megkezdeni. Így akkor sértette volna meg az Alaptörvény és a Kstv. rendelkezéseit, amennyiben helyt adott volna a kisajátítási kérelemnek.

A közigazgatási bíróság a felperes kereseti kérelmét, mint alaptalant elutasította.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria a közigazgatási bíróságot új eljárásra kötelezte, melyben a bíróság ismét a felperes kérelmének elutasításáról döntött, arra hivatkozva, hogy a felperes kisajátítási kérelmében közérdekű célként megjelölt beruházás megvalósult, így megállapítható, hogy a tulajdonjog elvonásának közérdekű célja már nem áll fenn. Ugyanis a közérdekű célnak a jövőre nézve kell fennállnia, mivel ez indokolja és legitimálja a tulajdoni viszonyokba való állami beavatkozást.

A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a kérelmet befogadta, ugyanis abban az elvi jelentőségű kérdésben kívánt állást foglalni, hogy egy fizikailag évekkel ezelőtt megvalósult közérdekű beruházás esetén helye lehet-e a kisajátítás elrendelésének.

A befogadásról rendelkező végzés meghozatala óta azonban a Kúria elvi jelentőségű döntést hozott a Kfv.II.37.832/2020/5. számú ítéletében, megállapítva, hogy a kisajátítás csak jövőben megvalósítandó közérdekű cél érdekében rendelhető el.

A Kúria jelen ügyben nem kívánt eltérni a Kúria közzétett határozatában foglaltaktól, így az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

Az ügy lényegét összefoglalva a Kúria kimondta, hogy kisajátítás a jövőben megvalósuló közérdekű cél érdekében rendelhető el. A több évvel korábban – megvalósult közlekedési infrastruktúra fejlesztése miatt – magánszemélytől “igénybe vett” ingatlan magyar állam tulajdonába kerülésére a kisajátítás jogintézménye nem alkalmas.