Elévülés az új Ptk-ban.

Az Új Polgári Törvénykönyv számos változást hozott az életünkben, többek között az elévülés szabályait (Ptk. 6:22. §) illetően.

Az új kódex tisztázta az elévülés és a jogvesztésproblémakörét is, mikor kimondja, hogy minden határidő, amit jogszabály nem minősít kifejezetten jogvesztő határidőnek, az elévülési jellegű (Ptk. 6:21. §).

Az elévülés és jogvesztés alapvető különbsége, hogy a jogvesztés önmagában az anyagi jogi jogosultság megszűnését eredményezi, míg az elévülés nem szünteti meg a jogot, csak annak bíróság előtti érvényesíthetőségét. A különbség első hallásra elhanyagolandónak tűnik, de nem az, hiszen ha a kötelezett akár tévedésből (pl. tartós párhuzamos jogviszonyok fennállása esetén) teljesít a jogosult felé, akkor jogvesztés esetében a kötelezettnek jogalap nélküli gazdagodás jogcímén visszakövetelési joga van, elévülés esetében azonban nem, hiszen a kötelezett elévült követelése nem szűnt meg.

A címben felvetett 1 napos elévülést a Ptk. 6:22. § (3) alapozza meg:

„Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni.”

A fenti rendelkezés – az új Ptk. szellemiségével összhangban – megengedi a feleknek, hogy szerződéses jogviszonyaikban az általános – 5 éves – elévülési időtől eltérjenek. Az eltérés nyilván kétirányú lehet, vagyis hosszabb vagy rövidebb időtartam is meghatározható.

Ügyvédi irodánk egyeztetve ügyfeleinkkel, az adott szolgáltatás jellegéhez igazodóan a szerződésekben egyre gyakrabban alkalmaz elévülési klauzulát, vagyis olyan megállapodást, ahol a szerződő felek konkrétan megállapodnak abban, hogy a közöttük létrejövő többnyire kötelmi jogviszonyban az igények érvényesítésének határideje 10-15 év, vagy 1-2 év.

Ezen kérdéskörben merülhet fel, hogy az idézett diszpozitív rendelkezésnek hol vannak a határai:

Megállapodhatnak-e a felek 1000 éves, vagy akár 1 napos elévülésben?

Nyilvánvalóan nem lehet erre a kérdésre egyöntetű választ adni, hiszen egyedileg kell vizsgálni az adott jogviszony sajátosságait. Mindazon által ez esetben is visszatérhetünk az általános jogelvekhez, vagyis ez esetben az érvénytelenség, a jogszabály megkerülésére irányuló szerződés érvénytelenségéhez.

Valószínűleg az 1000 éves elévülési megállapodás kapcsán a jogszabály megkerülésére irányuló semmisség megállná a helyét, hiszen ellentétesen a jogalkotó céljával elévülhetetlenné teszi a bíróság előtti érvényesíthetőséget.

Vajon hol húzódnak majd meg a határok a felek közötti elévülési megállapodások kapcsán?

1 hét? 1 hónap? 30 év? 50 év?

Vajon mely határidők felelnek majd meg az új Ptk. megengedő szabályozásának?

Amennyiben a témában részletesebben érdeklődik, forduljon bizalommal a Mihalics Ügyvédi Iroda szakértőihez.