Az előreláthatósági korlát a munkajogban, avagy az azonnali hatályú munkáltatói felmondás esetén kötelezhető-e a munkavállaló a munkáltatót ért kár – mint a támogatott foglalkoztatás miatt megszűnő támogatás összegének – megtérítésére.

Az ítélet alapjául fekvő tényállás szerint a munkavállaló eladó munkakörben határozatlan idejű munkaviszonyban állt a munkáltatónál. A munkáltató a munkavállaló foglalkoztatásához munkahely megőrzési támogatást vett igénybe, amelyre vonatkozó szerződés alapján vállalta a munkavállaló 2018. szeptember 1. napjától 2019. február 21. napjáig, illetve ezt követően a támogatott foglalkoztatás időtartamával megegyező időtartamban történő foglalkoztatását. A támogatás összege a munkavállaló munkabérének 70%-a volt.

A munkavállaló október 28. napján a munkáltató utasítása ellenére nem jelent meg a munkavégzés helyén és a munkáltató nem tudta felvenni vele a kapcsolatot. A munkáltató így 2018. október 30. napján a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntette, melyet azzal indokolt, hogy a munkavállaló a munkahelyén nem jelent meg, távollétét előzetesen nem mentette ki, és azt azóta sem igazolta, vele a kapcsolatot felvenni nem tudta.

A munkáltató a keresetében a munkavállalót kártérítés megfizetésére kérte kötelezni, mert a munkaviszony megszüntetése következtében 754 945 Ft támogatástól esett el. Ezen igényét a támogatási szerződés részét képező, a munkahelymegőrzés támogatás általános szerződési feltételeiben írt rendelkezésre alapította, amely szerint “A munkaadó tudomásul veszi, hogy a támogatással foglalkoztatott munkavállaló előrelátható tartós távolléte és a munkaviszony megszűnésének esetén a kieső személy nem pótolható.”

A munkavállaló ellenkérelmében azt állította, hogy a munkaviszony megszüntetésére jogellenesen került sor és így nem kötelezhető kártérítés megfizetésére.

Az ítélőtábla megállapította, hogy a munkavállaló nem vitásan megszegte a Munka törvénykönyvében (Mt.) írt azon munkavállalói kötelezettséget, hogy a munkáltató által előírt időben és helyen munkára képes állapotban köteles megjelenni.

A munkavállaló kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A munkavállaló kötelezettségszegését, a felróhatóságát, a kár bekövetkeztét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. Bármelyik feltétel hiánya kizárja a kártérítési felelősség megállapíthatóságát. Ezt meghaladóan az Mt. akként rendelkezik, hogy nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható. Az előreláthatóság objektív kategória, a kárnak objektíve, általános tapasztalati tények alapján kell előreláthatatlannak lennie. Nemcsak azokat a károkat kell tehát figyelembe venni, amelyeket a munkavállaló ténylegesen előre látott, hanem azokat is, amelyeket egy ésszerűen és gondosan eljáró személy előre látott volna. Az előreláthatósági szabály arra ösztönzi a feleket, hogy működjenek együtt, és minél szélesebb körben informálják egymást.

Az ítélőtábla kimondta, hogy a munkahely megőrzési támogatás további összegétől való elesés jelentkezhet a munkáltatónál kárként. E körben a tényállás teljes körűen nem került felderítésre, ezért ebben a kérdésben nem lehet állást foglalni, ennek azonban azért nincs jelentősége, mert az ítélőtábla megítélése szerint a munkavállaló számára e kár bekövetkezte objektíve nem volt előre látható. Az munkáltató hivatkozott ugyan arra, hogy a munkavállalót tájékoztatta, hogy a foglalkoztatása támogatási szerződés alapján történik, ezt azonban egy másik munkavállaló vallomásán kívül egyéb peradat nem támasztja alá. Mindemellett önmagában a támogatási szerződéssel való foglalkoztatás tényének az ismerete nem jelenti azt, hogy a munkavállaló számára előre látható, hogy a további támogatás igénybevételére adott esetben más munkavállaló foglalkoztatásával, vagy az újabb foglalkoztatás időpontjában már nincs lehetőség. Mindezen túl a másik munkavállaló vallomása szerint a tájékoztatás csak arra vonatkozott, hogy a munkaviszony megszűnése esetén a felvett összeget kell visszafizetni.

Ezen ítélet alapján a munkavállaló a kártérítési felelősség törvényes feltételeinek fennállása esetén sem köteles megtéríteni a munkáltatónak általa okozott azt a kárt, amelynek bekövetkezését a károkozás idején sem ő, sem egy ésszerűen és gondosan eljáró személy  nem láthatta előre.

 

Konklúzió:

Amennyiben a munkáltató a támogatott munkavállaló által okozott kárt érvényesíteni kívánja, úgy már a munkaviszony létesítésekor, külön erre vonatkozó részletes, az átlagos munkavállaló számára érthetően megfogalmazott tájékoztatást kell adni arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló általi kötelezettségszegésből eredő felmondás következtében a munkáltatónak a további támogatás igénybevételére adott esetben más munkavállaló foglalkoztatásával, vagy az újabb foglalkoztatás időpontjában már nincs lehetőség, így ezen támogatás elvesztése, mint kár keletkezik a munkáltatónál.

© 2021 Mihalics Ügyvédi Iroda

Call Now