A kötbér fogalma

Mind a régi (1959. évi IV. törvény; 246. § (1) bekezdése), mind pedig a jelenlegi Polgári Törvénykönyvünk (2013. évi V. törvény; 6:186. § (1) bekezdése) dogmatikai alapjait tekintve azonos meghatározást tartalmaz a kötbér jogintézményére vonatkozóan az alábbiak szerint:

„A kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít”

Utóbbi törvény a hatályba lépésig kialakult bírói gyakorlatot követve tartalmaz további rendelkezéseket.

A kötbér rendeltetése

A kötbér a szerződésszegés egyik jogkövetkezménye. Rendeltetése kettős: egyrészt a kötelezettet szankció kilátásba helyezésével a szerződésben vállalt kötelezettsége maradéktalan, megfelelő teljesítésére ösztönzi, másrészt a szerződésszegés bekövetkezése esetére a jogosult számára megfelelő mértékű reparációt biztosít.

Kötbér bármely szerződésszegés esetére kiköthető, a pénztartozás késedelmes fizetésére kikötött kötbérre azonban a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni. Ez azzal az alapvető jogkövetkezménnyel jár, hogy a kötbér ilyenkor a jogosultat a késedelmi kamathoz hasonlóan a kötelezett felróhatóságára tekintet nélkül megilleti.

A túlzott mértékű kötbér mérséklése

A túlzott mértékű kötbér mérséklését azonban a Ptk. (régi és a jelenlegi is) lehetővé teszi. A kötbér mérséklése mindenesetre egy kivételesen és óvatosan alkalmazott jogcselekmény, arra csak a nyilvánvaló aránytalanság elhárítása érdekében kerülhet sor, mivel az beavatkozást jelent a felek szerződési autonómiájába, korlátozza a felek ügyeltkötési szabadságát.

A bíróság előtt ennek megfelelően a kötbér mérséklése során alapvetően az arányosság követelménye érvényesül, vagyis a szolgáltatás értéke és a kötbér egymáshoz viszonyított aránya a vizsgálat tárgya. A kötbér túlzott mértékének megítélése során ezen felül – kisebb súllyal bár – a bírói gyakorlat értékeli a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdekét, a szerződésszegő magatartás enyhébben vagy súlyosabban megítélendő voltát, az okozott hátrány nagyságát és a felek helyzetét.

A Pfv.V.20348/2016. ügy

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

Jelen ügyben a bíróság a felek által megállapított kötbér mérséklése mellett döntött, annak túlzó aránytalansága miatt. Az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint ugyanis felperesek jogelődje 2.414.862,- Ft vállalkozói díj ellenében kötelezettséget vállalt alperesi társasház elektromos hálózata felújítási munkáinak elvégzésére. A teljesítési késedelem esetére mindkét szerződő fél a szerződésben napi 5.000,- Ft kötbér fizetését vállalta.

Alperes a vállalkozói díjból a fizetési határidő lejárta előtt, 2002-ben 1.150.000,- forintot megfizetett.

Ezt követően csupán 2 évvel a lejárt határidő után, 2004-ben teljesített további 632.431,- forintot, a maradék 632.431,- Ft megfizetésére azonban nem került sor.

A felperesek keresetükben 632.431,- Ft vállalkozói díjhátralék és késedelmi kamatai, valamint a 2004-ben megfizetett részlet megfizetésének napja és a fizetési határidő közötti időszakban felmerült 128.424,- Ft késedelmi kamat és 22.185.000,- Ft lejárt késedelmi kötbér, valamint a jövőre nézve további, napi 5.000,- Ft kötbér fizetésére kérték alperest kötelezni.

Alperes kérte a túlzott mértékű kötbér elutasítását.

Az első- és másodfokú ítélet

Az elsőfokú bíróság az egyetemlegesen jogosult felperesek részére 11.848.270,- Ft és járulékai, valamint a hátralékos vállalkozói díj megfizetéséig napi 2.500,- Ft kötbér megfizetésére kötelezte alperest. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy mellőzte a felperesek egyetemleges jogosultságának megállapítását, az alperest a felperesek javára személyenként terhelő marasztalás összegét pedig 660.576,- forintra és járulékaira szállította le (a hátralékos vállalkozói díj késedelmi kamataival együtt, valamint a 2004-ben késedelmesen megfizetett összeg után felgyülemlett késedelmi kamat), az alperes napi 2.500,- Ft kötbér fizetésére kötelezését pedig mellőzte.

A jogerős ítélet indokolásában kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a szerződésben kikötött kötbér mértéke aránytalan és eltúlzott volt, ugyanis a nem a késedelemmel érintett tőkeösszeghez igazodó, hanem a napokra számított, felső határ nélküli kötbér rendeltetése a rövidebb időtartamú késedelem szankcionálása.

A felperes által felszámított kötbér viszont a vállalkozói díj összegének több mint húszszorosát tette ki, noha számottevő kára egyébként a késedelem folytán nem keletkezett, a díjhátralék csipán a teljes vállalkozói díj mintegy egynegyede volt. Ehhez igazodóan leszállította másodfokú bíróság a kötbér összegét az ítélethozatalig terjedő késedelmes időszakra irányadó törvényes késedelmi kamatnak megfelelő összegre, 562.882,- forintra. Rámutatott arra is, hogy a marasztalási összeg tekintetében a felperesek nem tekinthetők egyetemleges jogosultaknak, jogelődjüknek ugyanis 1/2-1/2 arányban törvényes örökösei. Ennek megfelelően az alperessel szembeni követelést is egymás között egyenlő arányban érvényesíthetik.

A Kúria döntése

A jogerős ítélet ellen felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Felperesek a kötbér mérséklése mellett egyetemleges jogosultságuk megállapításának mellőzését is kifogásolták, azonban e vonatkozásban sem jogszabálysértést, sem konkrét jogszabályhelyet nem jelöltek meg, és kérelmük indokait sem adták elő. A Kúria döntése értelmében a felperesek felülvizsgálati kérelmét nem vizsgálhatta felül, ahhoz ugyanis, hogy a Kúria a jogerős ítéletet felülvizsgálja, a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében jogszabálysértés miatt kerülhet sor.

Összegezve tehát, az ügy lezárásaként a Kúria helybenhagyta a jogerős másodfokú ítéletet, amelyben a másodfokú bíróság a díjhátralékhoz igazítva leszállította a túlzott kötbér mértékét, továbbá megalapozatlannak ítélte felperesek egyetemleges jogosultként történő fellépését.