Bevezetés:

 A 21. században egyre inkább elterjedt a kereskedelmi ügynökök munkája, melyet több törvény és Európai Uniós irányelv is szabályoz. A következőkben a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jutalékrendszer szabályival fogunk kiemelten foglalkozni egy jogeset bemutatását keresztül.

A konkrét jogeset:

A jogesetben a kereskedelmi ügynök (továbbiakban: alperes) egy biztosítóval kötött (továbbiakban: felperes) ügynöki szerződést, melyben megállapodtak, hogy az alperes az általa közvetített és jogszerűen megkötött és fenntartott biztosítási szerződések után jogosult megbízási díjra. A szerződés akkor minősül fenntartottnak, ha a biztosítási szerződés a felperes mindenkor hatályos jutalékszabályzata által meghatározott időtartamon belül hatályban marad. Rögzítették továbbá, hogyha a közvetített biztosítási szerződés a meghatározott időtartam előtt megszűnik, abban az esetben az alperes nem jogosult megbízási díjra, valamint a már kifizetett megbízási díjat köteles visszafizetni. Az alperes ezen szabályok ismeretében kötötte meg a szerződést a felperessel.

Az első és másodfokú eljárás:

A felperes azon okból kezdeményezett pert az alperes ellen, mert a fentiekben ismertetett szabályok értelmében az alperes által közvetített biztosítási szerződések megszűntek a kikötött határidő előtt, melyre tekintettel a jutalékszabályzat alapján a felperes a már kifizetett megbízási díjat követelte vissza az alperestől. Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az aláírt szerződéseket nem a felperes képviseletére jogosult személyek írták alá, így azok létre sem jöttek. Álláspontja szerint a jutalékrendszer olyan feltételeket tartalmaz, melyek eltérőek a szokásos gyakorlattól, így azokra külön fel kellett volna hívni a figyelmét, ez azonban nem történt meg, a jutalékrendszer szabályai nem váltak továbbá a szerződés részévé, tekintettel arra, hogy azokat nem írták alá. Hivatkozott rá, hogy a jutalékrendszer szabályai tisztességtelenek, és a jó erkölcsbe ütköznek. Kijelentette továbbá, hogy a közvetített szerződések a felperes hibájából szűntek meg, így azokért a felperes felel. Az alperes tehát az álképviselet szabályaival, valamint a jutalékrendszer meg nem ismerésével védekezett. Az első és másodfokú bíróság helyt adott a felperes keresetének, mind a 2 fokon kimondta a bíróság, hogy a jutalékszabályzat, mint általános szerződési feltétel a felek közötti szerződés részévé vált, tekintettel arra, hogy az alperes azt az ügyletkötés előtt megismerte és elfogadta.

A Kúria megállapításai:

A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelme folytán kimondta, hogy az álképviselet szabályaira történő hivatkozás nem megalapozott. Felhívta a figyelmet azon körülményekre, miszerint a társaság bizonyos jellegű szerződések megkötését a képviseletre jogosult személyeken kívüli más személyekre is átruházhatja. Megállapította, hogy amennyiben a szerződéseket aláíró személyek valóban nem rendelkeztek képviseleti jogosultsággal, úgy a képviselt az akaratának utólagos jóváhagyásával is kötelezőnek fogadhatja el a megkötött szerződéseket, melyre tekintettel az álképviselő által tett jognyilatkozatok joghatási azonosak lesznek a képviseleti joggal rendelkező személyek aláírásával tett jognyilatkozatokkal. A felperes ráutaló magatartással elfogadta a szerződést aláíró felek által tett jognyilatkozatokat, tekintettel arra, hogy az abból eredő kötelezettségeit teljesítette, a megbízási díjat megfizette az alperesnek. Ezen indokokra tekintettel az alperes szerződések létre nem jöttére történő hivatkozása alaptalan. Kiemelte, hogy a jutalékszabályzat általános szerződési feltétel, így nincs jelentősége annak, hogy azt aláírták –e. Fontos szabály, miszerint az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha annak tartalma megismerhető, és azt a másik fél elfogadja. Megismerhetőnek akkor minősül a feltétel, ha a feltétel alkalmazója a feltételeket rendelkezésre bocsátja, vagy megjelöli a közétett feltételek megjelenési helyét. Tekintettel arra, hogy átadta a felperes az alperesnek a jutalékrendszert, így azt megismerhetővé tette. Az alperes ezen feltételt a szerződés aláírásával pedig elfogadta, így az a szerződés részévé vált. A felperest az alperes hivatkozása ellenére nem terhelte külön felhívási kötelezettség a jutalékrendszer visszafizetési szabályira, tekintettel arra, hogy a visszatérítési szabályok a szokásos szerződési gyakorlattól nem térnek el. A jutalékra vonatkozó szabályok kialakítása továbbá diszpozitív, tehát a törvényben írt szabályoktól a felek eltérhetnek. A felperes tehát jogosult volt a jutalékot visszakövetelni, azok jó erkölcsbe nem ütköztek, a társadalmi közfelfogással nem voltak ellentétesek.

Összegzés:

Megállapítható tehát, hogy az ügynöki szerződések esetében a jutalékrendszer általános szerződési feltétel, annak elfogadását jelenti a megismerést követően a szerződés aláírása, melynek során egy későbbi jutalék visszakövetelés esetén a megbízó teljesen jogszerűen jár az, az ilyen tevékenysége nem tisztességtelen és nem ütközik jó erkölcsbe sem.

© 2018 Mihalics Ügyvédi Iroda