Egy konkrét esetben a Kúria az elévülések kapcsán a következő fontos megállapításokat tette: Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált, az esedékesség pedig arra az időpontra tehető, amikor a kötelezett teljesítésre köteles, a jogosult pedig köteles a teljesítést elfogadni. A követelés esedékessé válása a teljesítés időpontjában bekövetkezett, a teljesítés hibája ekkor már fennált, a felperes hibás teljesítésből eredő igényeinek érvényesítése azonban egészen addig akadályba ütközött, amíg az addig rejtett hibák észlelhetővé nem váltak. A felperes ezeket a hibákat nem ismerte fel, így ezalatt az idő alatt az igény érvényesíthetősége nyugodott. A bírói gyakorlat szerint a hiba felismerése abban az időpontban állapítható meg, amikor a jogosult tudomást szerez mindazokról a hibával kapcsolatos tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez, vagyis a hibajelenség észlelése mellett felismeri a hiba okát, terjedelmét, jelentőségét és következményeit is. Az elévülés nyugvásának megszűnése akkor következett be, amikor a jogosult a követelése érvényesíthetőségének helyzetébe került. A bírói gyakorlat a hiba felismerhetőségén kívül elévülés nyugvását előidéző körülménynek fogadja el azt a helyzetet is, ha a felek a hiba felismerését követően a hibás teljesítés peren kívüli orvoslása érdekében komoly egyeztetéseket, egyezségi tárgyalásokat folytatnak egymással, illetve a kötelezett olyan magatartást tanúsít, amely alapján a jogosult alapos okkal bízhat abban, hogy a kötelezett a követelést önként teljesíteni fogja. Ez az igényérvényesítési akadály azonban csak addig az ésszerű időpontig áll fenn, amíg a felek között érdemi és a jogvita valós rendezését célzó, igazolható egyeztető tárgyalások folytak, azok befejeződése után a felperesnek a régi Ptk. 326. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő állt csak rendelkezésére igényei bíróság előtti érvényesítésében. Az ügyben a felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy az I. rendű alperessel szemben már folyamatban lévő perben kereseti kérelmét a II. rendű alperesre kiterjessze, erre azonban csupán az egyéves törvényi határidőt követően került sor.

Megállapította továbbá a Kúria, hogy tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező másodfokú végzés az elévülés kérdésében való döntéshozatal tekintetében köti a bíróságot. A Pp. 227.  § (1) bekezdése szerinti egyszerű kötőerő azt jelenti, hogy ha a bíróság az adott jogvitában határozatot hozott, kötve van, azt tehát nem módosíthatja, és saját maga nem helyezheti hatályon kívül. Ezt a kötöttséget azonban a perorvoslati kérelem alapján lefolytatott eljárásban hozott hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat meghozatalára utasító végzés feloldja, azaz a megismételt eljárás során hozható a korábbi döntéstől eltérő tartalmú határozat.

Alaptalan volt a felperes azon felülvizsgálati hivatkozása is, hogy csak akkor került kártérítési igénye tekintetében az igényérvényesítés helyzetébe, amikor a javítási munkák elvégzésére megkötötte a tervezési, építési, vállalkozási szerződéseket. A szerződés megkötése azonban nem előfeltétele kereset előterjesztésének. A felperes kára már az alperesi teljesítéskor bekövetkezett, a hibás teljesítéssel összefüggő kártérítési igény alapjául javítási költség is figyelembe vehető volt, így nem kellett az igényérvényesítéshez bevárni a javítások tényleges elvégzését. A kártérítési perben a II. rendű alperessel szembeni kereseti igény összegét már a lefolytatott szakértői bizonyítás eredménye alapján lehetséges volt meghatározni, így a konkrét munkák elvégzéséhez szükséges szerződések megkötése nem lehet az igényérvényesítési lehetőség megnyílásának időpontjaként figyelembe venni.

Az igényérvényesítés tekintetében az a körülmény, hogy jogszabály tízéves kötelező alkalmassági időt állapít meg jogvesztő határidőként, nem jelenti azt, hogy ezen időtartamon belül a szavatossági alapú igények bármikor érvényesíthetők lennének. A jogvesztő határidőn belül felismert hiba esetén ugyanis az igényérvényesítésre vonatkozó (elévülési) szabályok irányadók.

© 2018 Mihalics Ügyvédi Iroda